Kövess:

hétfő, január 12

A 2014-es brazíliai labdarúgó világbajnokság tanúságai - a piacvezetők bukása és identitás problémái

Amikor labdarúgó világbajnokságot rendeznek az kerül a figyelem központjába 

 

NagyonBrazíliai futball VB erősen a figyelem központjában áll, - már régóta tudjuk - a labdarúgás, a világ egyik legnagyobb szórakoztató ipari üzlete. A benne dolgozók több tízezrei nagyon szép pénzeket kereshetnek, akár játékosként, akár egy-egy team tagjaként. Sok pénz van a fociban, mert a legnagyobb médiafigyelem közzéppontjában már nagyon régóta a labdarúgás áll. Más profi üzleti területekhez hasonlóan, nagyon sok érdekes tendencia olvasható ki a 2014-es VB történéseiből. Tendenciák, üzleti modellek, stratégiák és taktikák nagyon szép számmal jellenek meg a játékban és az ahhoz kötődő válogatottak munkájában.

 

A nemzeti identitás része a labdarúgó világbajnokság története


A nemzeti válogatottak, mindig saját hazájuk és legendás játékosaik történeteit írják tovább, sőt az elődöket a figyelem közzéppontjában tartani, csakis állandó jelenléttel és újításokkal lehet. A fociban csak ezzel tud valaki tovább írni egy-egy sztorit, ha megszakad ez a lánc, akkor előbb utóbb feledésbe merül az adott válogatott múltja is saját országa határain kívül. Természetesen bukkant fel a beszámolókban, cikkekben az elsők között és számos más helyen, még a VB előtt, a brazil futball történelem - a világ legsikeresebb válogatottjáról beszélünk - számos nevezetes epizódja. Sőt ezekhez a történetekhez egyfajta mítosz és meghatározott játéksítlus is kapcsolódott. Nincs brazil futball válogatott kimagasló egyéni játékos nélkül, aki szimbolizálja mindazt, ami a brazil foci. 2014-ben Neymar volt az. Technikás, látványos és támadószellemű, könnyed futball ezt az imázst hordozza a brazil futball válogatott, aminek az utódoknak is meg kell felelniük. 

brazil foci
S természetesen a rendező ország után, azok a csapatok képei, történetei következnek a legtöbbször, akik már korábban is tudtak címeket szerezni és rendszeresen ott vannak a világbajnokságokon és most ott is ott szerepelnek a tornán. Mindenki szeretne méltó lenni az elődökhöz, az egyetlen friss világbajnok a spanyolok, pedig szeretnék folytatni veretlenségi sorozatukat, amit immár a negyedik, nagy nemzetközi tornán tudnának elérni. A nagyobb múlttal és történettel rendelkező válogatottak nagyobb figyelemmel rendelkeznek a torna kezdetéig, de a pályán már a múlt nem számít, itt már csak jól kidolgozott stratégiák, az elvégzett munka, a betanult taktikai elemek, az edzők hozzáértése és a játékosok tudása, mobilitása, állóképessége dominál.

 

Egy stratégia vége: a spanyolok


trend változások

Amíg valaki piacvezető és újításai révén jelentős stratégiai előnyre tett szert, amit évek óta őriz, az joggal érezheti, hogy ha minden marad a régiben, ugyanazt játssza, mint eddig, akkor minden ugyanúgy is működik. Ez a tévhit magában hordozza a piac állandósága és az egyedi előnyök megőrzésének lehetőségébe vetett hitet. Ám a konkurensek sohasem így gondolkodnak, nem elégednek meg azzal, hogy a másodiktól lefelé kezdődő helyekért küzdjenek. Ez az, ami óriási óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit, akik jelenleg gondtalan körülmények között élvezik a piacvezetők szerepkörét.

A konkurensek, ugyanis már évek óta azt kutatják, hogyan lehet megtalálni a spanyol stílus, a tiki-taka ellenszerét. Erre már többféle kísérlet, próbálkozás történt az ezt megelőző 6-8 évben, ami egyre közelebb vitte a megoldáshoz, az ellenfeleket. Egy addig piacvezető, változtatások nélküli, így a különböző kihívásokra nem sok válasz lehetőséget alkalmazó sítlus találta magát szembe a konkurencia gondos elemzésével és egyszerre többféle taktikai újítást tartalmazó játékával. A spanyolok bukása és katasztrófális 1-5-ös veresége a nyitófordulóban, újra megmutatta a piacvezetők gondolkodásában lévő hibákat és az új kihívásokra való reagálás képtelenségét.

 

A kiscsapatok, jó stratégiával rendkívül versenyképesek lesznek


Megfelelő stratégiai és taktikai ismeretekkel a jóval kisebb erőforrással rendelkező csapatok is beleszólnak a piaci változásfolyamatokba. Világméretű trend a tudásalapú társadalomban, ami a labdarúgásban is kiválóan tükröződik, hogy a tanulási és stratégia alkotási folyamatok révén a pici versenyek egyre kiélezettebbek és egyre több szereplősek lettek. A megfelelő tudás felépítése, az internet, a képzések és elemző szoftverek révén már bárki számára sokkal inkább hozzáférhető. A tudás elsajátítása a rászánt időn és energián múlik, a legújabb tendenciák nyomonkövetése a globális világban nagyon egyszerű. Az elit bajnokságok, legjobb csapatainak a teljesítményét folyamatosan nyomonkövethetjük a televíziókban, sőt szakértő kommentátorok segítenek eligazodni az újításokban. A megfelelő elemző szoftverek, pedig lehetővé teszik, hogy a képi anyagokat egyszerűen feltöltve beléjük, máris pontos képet kapjunk arról a stratégiáról és taktikáról, amit egy-egy ilyen csapat követ. 

Ezért lett egyre fontosabb, hogy a kitűzött stratégiához, egyre többféle taktikai elemet, megvalósítási folyamatokat dolgozzanak ki a csapatok. Az, hogy mérkőzés közben tud valaki, játékrendszert és taktikát váltani ma már kötelező. Ilyen szempontból sok-sok kisország lepte meg az elkényelmesedett szimplán tradíció, vagy trendkövető nagycsapatokat. Chile, Kolumbia, Nigéria, Algéria, Costa Rica, Belgium, Egyesült Államok, Svájc mind-mind ebbe a vonulatba tartoznak, akikkel csak nagyon minimálisan számoltak, hogy egyáltalán túlélik a csoportkört. Az utánpótlás neveléssel kezdték és az ország legjobbb játékosaihoz illő, legmegfelelőbb stratégia kidolgozásával fejezték be a munkát a 2014-es világbajnokságon.

 

Costa Rica  válogatottja, a meglepetés csapat


tudásalapú társadalom és a foci
Ki gondolta volna a torna előtt, hogy ezt a csapatot a holland válogatott, majd csak tizenegyes rúgásokkal tudja búcsúztatni a negyeddöntőben? Costa Rica a világ egyik legvidámabb országa - a Gallup közvélemény-kutató intézet 2014. májusi jelentése szerint csak Paraguay, Panama, Guatemala, Nicaragua és Ecuador előzi meg a rangsorban.

A focicsoda a következetes utánpótlás képzéssel kezdődött. A megfelelő tudásszint, játékintelligencia és játékerő felépítése több éves munka, egy hosszú távú stratégia eredménye. Ezt mutatja az is, hogy már korosztályos szinten jelentős a verseny náluk. A 2014-es világbajnokságon szereplő válogatott keretbe mindössze ketten fértek be az utóbbi évek legnagyobb utánpótlás sikerét elért 2009-es vb-4. együttesből is, akik az U20-as világbajnokság helyosztóján éppen Magyarországtól kaptak ki büntetőkkel: Cristian Gamboa, illetve Marco Urena volt annak és a jelenlegi csapatnak a tagja. 

Joggal tehetjük fel a kérdést, - hogy ebből az utánpótlás nemzedékből sokan később nem fejlődtek úgy, hogy megüssék a nagyválogatott színvonakát, de számos kortársuk megelőzve őket a versenyben, ott volt a világbajnokságon - a magyar válogatottban az akkori fiatalokból már senki sincs, de ahogy ők eltűntek szemelől az sajnos nem azért van, mert tehetségesebb kortársaik később kiszorították őket. Nálunk a világbajnoki bronzérmes genráció is csak egy újabb elveszett nemzedék, a ránk jellemző itthoni igazi verseny hiányában.

 

Brazilok, ahol az identitás válság elmélyült


megújulás hiánya
A tradíció, a piacvezető szerepkör nem segít, ahogy az otthoni pálya előnye sem. A brazíl foci mítosza 1998-ban, amikor a franciák a döntőben egy sima hármassal verték őket, meginogni látszott, hisz már nem volt önmagában elég a kiváló képességű játékosok sora. Aztán a három R - Rivaldo, Ronaldinho, Ronaldo segítségével 2002-ben ismét felkapasztkodtak a csúcsra, hogy azóta rendre elvérezzenek a negyeddöntőkben, Franciaország, majd Hollandia ellen. A 2014-es landarúgó világbajnokság, ezért is volt rendkívül fontos a számukra, hogy mind az identitásukban, mind a labdarúgásban kivívott hegemóniájukban újra megerősödjenek. A végső sikerre az előző évi Konföderációs Kupa predesztinálta őket, ahol a döntőben simán verték a világbajnok spanyolokat. Ám, mint a spanyolokról kiderült, - akik belemerevedtek a saját dicsőségük alkotta képbe - ez nagyon csalóka képet festett a valódi erőviszonyokról.

Ahogyan a sikerek is hosszú távon épülnek fel, úgy a válság jelei is már akkor jelentkeznek, amikor még azt gondoljuk, hogy nincsen semmi baj. "Komoly programokra és folyamatosságra van szükség" - ezt írta le már 2011 decemberében az akkori brazil szövetségi kapitány, Luiz Antonio "Mano" Menezes, az ország egyik legelismertebb edzője a brazil labdarúgás állapotáról. Sokkal reálisabb önértékelést sürgetett, a múltba nézés és a brazil futball történeti mítosza helyett. Határozottan célozgatott rá, hogy a brazil futballfilozófia, az edzők elméleti felkészültsége lemaradt a világ mögött. A tudásalapú világban a korábbi pozíciós előnyök, amik számos tényezőből eredhetnek, mint múlt, az ismertség, jobb tőkeháttér, infrastruktúra és több figyelem, könnyen lemorzsolódhatnak, mert az állandó kihívásoknak, egy megváltozott tudásszintnek önmagukban nem képesek megfelelni.

A brazil válogatott, a hagyományoknak megfelelően még mindig erősen épít az egyéniségekre, mint ahogy az argentín is, de a 2014-es VB olykor 6-7 védős rendszere, már erős keretek közé szorította azt az argentinok esetében. Messi legjobb játékosnak járó trófeája, csak amolyan szépségtapasz, a masszív védelem falán, mert ez az egyéniség ebben a játékrendben, csak percekre villant meg. A brazilok egyéniségei közül Neymaré a legtündöklőbb név, s a negyeddöntős sérülése, az addig látható repedéseket, hirtelen óriási szakadékokká repesztette. Neymar és Silva szereplésével is a Chile ellen vívott nyolcaddöntő több volt, mint kínos, hisz a játék nagyrészében chile játékfelfogása érvényesült. A brazil válogatott két alapemberének a kiesése azonban végzetesen megroppantotta az elődöntőre a csapatot, mivel egyiknek sem volt megfelelő cseréje. S ez, - a megfelelő cserék hiánya - aligha független attól, hogy Menezes a képzésben, a felkészültségben már évekkel ezelőtt nagy lemaradást látott.

a felkészületlenség eredményei
A brazilok számára a hazai rendezésű világbajnokság, mint identitásképző elem, azért volt rendkívül fontos, mert a társadalom tömegeinek önbizalma, önértékelése kimondottan alacsony, ezért vált elsődleges fontosságúvá számukra a győzelem, a világbajnoki trófea. A németektől elszenvedett 7-1-es vereségnél nagyobb - a becsület gól benegedése, a németek nemes gesztusa csupán, Boateng már nem akrja teljesen kinyújtani a lábát, hogy hárítsa a lövést - tragédiát elképzelni sem lehetett volna. Az elődöntő viszont kiválóan megmutatta, a tudás és felkészültségbeli különbséget, ami egy évtizednyi munka gyümölcsét hozta meg a németeknek.

Brazília, mivel nem tudta tovább írni saját labdarúgó filozófiájának történetét, nem tudta azt a változó körülményekhez igazítani, nem újult meg az a tudásbázis, amin megtehetné ezt, ezért óriási válságba került. A hagyományos értelemben vett futballkultúrájuk, amint azt több elemző kimutatta már 1982 óta válságban van, ezután többször megpróbálták idegen filozófiák és stratégiák beépítését a sajátjukba, de az idegen elemekkel hosszú évek óta sikertelenek. A brazil foci legnagyobb problémája így az, hagyva elsorvadni saját történetüket, hogy teljesen elvesztette az identitását.

 

Németország negyedszer futball világbajnok

 

A németek hosszútávú stratégiát dolgoztak ki az elsőség megszerzésére. Ennek a stratégiai építkezésnek az első mérföldköve, a németországi világbajnokság volt 2006-ban, ahol győzelmmel - 3-1 Portugália ellen - sikerült megszerezni a bronzérmet, mint ahogy 2010-ben is övék volt a harmadik hely, ekkor Uruguayt verték 3-2-re. Az elődöntőben az olaszok verték őket 2-0-ra a hazai világbajnokságon, mintahogy a 2012-es labdarúgó európabajnokság elődöntőjében 2012-ben is, akkor 2-1-re. Egyetlenegyszer játszottak döntőt ebben az időszakban, a 2008-as európabajnokságon, ahol 1-0-ra kaptak ki a csúcsra akkor feljutó spanyoloktól. 

Németország - Algéria mérkőzés
2006 óta Joachim Löw szövetségi kapitánnyal építkezik a válogatott, s próbálja egyre nyerőbbé tenni a stratégiai és taktikai elemeket. Ennek legfontosabb pillére a pontos tervszerűség. Ennek egyik eleme volt a tökéletes logisztika és aklimatizálódás feltételeinek megteremtése Brazíliában. Ehhez a német kivitelezők építettek Campo Bahia-ban egy edzőkomplexumot, amit később szállodaként tudtak értékesíteni. Az edzőkozpont 45 perces útra volt a Porto Seguró-i repülőtértől, amelyet a Nationalelf a vb alatt az utazásokhoz hasznát. A jól felépített PR-nak köszönhetően az edzőkomplexum beruházása már a VB előtt megtérült, az értékesített mezekből. Így az épület szállodakéánt történő eladása, már valódi extra profit. A megépítését, a mérkőzések helyszínein bérelt szállások helyett az indokolta, hogy a nagy távolságok miatt, az utazási kimerültséget minimalizálják.

A felkészülését a csapatnak egy egyetemi kutatócsoport is segítette, akik egy óriási futball adatbázist építettek fel. Ebben minden csapatról és játékosról megfelelő mennyiségű adat állt rendelkezésre, ahhoz hogy a legmegfelőbben készülhessenek fel a következő ellenfélre. Így a stratégiájuk alapjait a következőképpen lehet megfogalmazni: saját játékstílus, filozófia építése, a meglévő játékelemek igazítása az ellenfél taktikájához, a legoptimálisabb logisztikai háttér, a legjobb erőnléti állapot elérése. A saját játékfilozófia segít a játékosoknak pontosan megérteni a feladatukat, az egyes posztokon betöltött szerepeket. Ezért a német válogatottnál nem okozott problémát a játékosok cseréje, mert tudták a rendszerben mi a feladatuk. A filozofiába illeszkedő játékelemek betanulása, rögzítése hosszú évek munkája. Ezután az elsajátított taktikai elemek igazítása az ellenfél játékmódjához akár már napi szinten szükséges, hogy tökéletesen megvalósuljon.

Ennek az alapos felkészülésnek köszönhetően az első meccsen a legnagyobb sztár, az aranylabdás Cristiano Ronaldo csapatát mossák le. A német játékfelfogáson látszódott, valamennyi mérkőzésen érezhető volt, hogy nem játszanak döntetlenre. A tizenegyeseket, amikhez már szerencse is kell igyekeztek elkerülni, - az ugyancsak jól felkészített hollandok épp ezen buktak el az argentinok elleni elődöntőben - amikor arra volt szükség a hosszabításban tudták fokozni a játéktempót addig, hogy végleg elfáradjanak az ellenfelek. Ezt a megalkuvásnélküliséget jól szemlélteti a algériaik elleni nyolcaddöntő is. A csapat mindenképpen döntésre akarta vinni még a rendes játékidőben a mérkőzést, a zárt védekezéssel felálló Algéria ellen.  Ehhez a csapat valamennyi játékosát bevetve rohamoztak, ami magában rejti a gyors kontrák veszélyét, ezért olyan játékrendre álltak át, amiben Neuer a kapus söprögetett, mert leszűkült a terület elöl. Neuer, ha olykor roppant veszélyesnek is tűnt, de kiválóan oldotta meg a söprögető feladatát.
 
 

Összefoglalásul


negyedszer világbajnok Németország

Ahogyan ma a piacok és rajta a konkurensek műdöknek, annak a 2014-es labdarúgó világbajnokság jól megmutatta a jellegzetességeit. A hosszú távú stratégiák elengedhetetlenek a sikerhez. A megfelelő tudás, az állandó megújulás, a varibialitás, amivel a változó körülményekhez és a konkurensekhez igazodunk szintén elengedhetetlenek a sikeres taktikai lépésekhez. Ott ahol nem igazodik a vállalati, csapat filozófia a körülményekhez, ahhol nem írják tovább azt a történetet, amivel valaki korábban kivívta a figyelmet, ott problémák jelentkeznek. Sőt válság, mert maga a válogatott identitása sérül. Az identitást úgy kell ma már megőrizni, hogy sikerüljön közben a tudásalapú társadalom kihívásainak is megfelelni. Ahol nem ez történik, ott a még látszólagos eredmények is súlyos válságot lepleznek. Érdemes hát az üzleti életben is tanulni a 2014-es labdarúgó világbajnokság tapasztalataiból mindenkinek.

1 megjegyzés:

Tóth Csaba írta...

MIndig meg kell újulni taktikai szinten, ám az egyes futball nemzetek stratégiája általában változatlan marad. A brazil indentitás válság mutatja, ha eltérünk a hosszú távú stratégiánktól, akkor katasztrófális következményei vannak.








Népszerű bejegyzések