Kövess:

Legutóbbi bejegyzések

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Taktika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Taktika. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 18., csütörtök

A waterlooi csata - Lemondás a kidolgozott taktikai tudásról


A csatákhoz, jól átgondolt terv kell - a waterlooi csatánál, miért hiányzott ez mégis a nagy stratéga Napóleonnál?


Waterloo-i csata
A terepviszonyok annyira fontosak egy-egy csatánál, ahogyan az aktuális piaci helyzet az üzleti életben, hogy a híres csatákat is mindig az adott helységről nevezik el, ahol történt. Így vált híressé a belgiumi kis falucska Waterloo is, Brüsszel közelében, ahol 1815. június 18-án került sor a történelmi csatára. Az egyik oldalon a hatalmat ismét magához ragadni akaró, így mindent egy lapra feltevő, az Elba szigetéről Franciaországba érkező, Napóleon vezette francia seregek álltak. A másik oldalon, pedig a Napóleon nagyhatalmi törekvéseit mindenáron végképp megállítani igyekvő angol - porosz - osztrák - orosz haderőkből álló hetedik koalíció csapatai sorakoztak fel. A koalícióban rejlő harc erejéről már a Legnanoi csata elemzésénél is írtunk. Itt a koalíció ereje azonban, nemcsak az összefogásban, hanem jelentős számbeli fölényben is megnyilvánult. Napóleon oldalán 86 ezer katona állt, vele szemben pedig a 118 ezres, több mint 30 ezerrel több, az az 37%-os erőfölényben lévő szövetségesek. 

A csata egyik kulcstényezője az volt, hogy ezek az erőviszonyok hogyan oszlottak el az időben.  A csata indulásakor a 86 ezres francia seregekkel, szemben a fontos védelmi vonalakat elfoglaló 68 ezres szövetséges csapatok álltak. A korábban megfutamított 50 ezer főből álló porosz seregek helyzete ismeretlen volt a franciák számára. Azok este 18:00 órakor kapcsolódtak be a harcokba, gyors menetből érkezve, ami végül is eldöntötte a csata sorsát. Ezzel nyomasztóan nagy lett az erőfölénye a koalíciónak és a késlekedő Napóleon, eddig nem volt képes felszámolni az angolszász csapatok által elfoglalt védelmi vonalakat.


A stratégiai tudás még Waterloonál is működött


A világ egyik legnagyobb katonai stratégája Napóleon tökéletesen tudta mit kell tenni ilyen helyzetben ahhoz, hogy a nála erősebb, vagy jobb pozícióban lévő ellenfeleket legyőzze. Napóleon szét akarta darabolni a francia hadaknál adott pontokon nagyobb, létszámú szövetségesek arcvonalát. Ezután a szétdarabolt csapattestekkel szemben, a tervei szerint már képes lesz relatív erőfölényt kialakítani, a hadtestek megfelelő átcsoportosításával és jobb taktikai felkészültséggel, külön-külön így már vereséget tud mérni rájuk. A jól átgondolt haditervei, amik komoly taktikai gyakorlatra épültek, mindig működtek Napóleonnak, utolsó csatájában a vesztét igazából a rossz kommunikáció és a  csata közben rosszul felmért pozíciók okozták.

A kampányokban is pontosan kell előkészíteni minden eseményt, minden anyagot. A tartalmaktól kezdve, a hirdetéseken át a kiküldött e-mailekig. Fel kell jól mérni az esélyeket, különösen, amikor olyan pontokon, olyan termékekkel igyekszünk eredményeket elérni, amivel kapcsolatban biztosan tudjuk, hogy a versenytársak erőfölényben vannak, vagy a mi termékünknek könnyű helyettesítő alternatívát találni.  Ilyenkor pontosan kell érzékelni mik azok a gyengeségek a konkurenseknél, amire felépíthetjük a kampányunkat. Nagyon pontosan kell meghatározni azokat a kommunikációs elemeket, amivel rést tudunk ütni a vásárlóknál felépített pozíciókon, azokon a gondolatokon, képeken, ami kialakult a vevők fejében egy-egy termékről, vagy szolgáltatásról. Nem tudod megtenni azokkal szemben, akik többet és több csatornán folyamatosan kommunikálnak, hogy csupán termékelőnyöket, vagy árat hangsúlyozol, így próbálva rávenni a vevőket, hogy most téged válasszanak. Nagyon pontosan kell szétszedned apró pontokra, hogy mik azok a valóban érzékelhető előnyök, vagy a jelenlegi kampányban meghatározható sarkalatos pontok, amivel valóban célt érsz. Ehhez van szükséged a megfelelő taktikai tudásra és tapasztalatra, amivel ezeket a lehetőségeket megragadhatod és ami jól illeszkedik a vállalati stratégiádba.


A védekezés szabálya



waterloo-i csata
Azok, akik folyamatosan, több csatornán kommunikálnak, vagy valóban piacvezetők az adott szegmensben, mindig előnyben vannak, mert könnyen blokkolhatják az ellenfelek támadásait. A védekezés – például a jól felépített csatornákon üzenetek eljuttatása a vevőkhöz – sokkal egyszerűbb és kevesebb energiát igényel tőlük, mint a támadás ezek ellen a pozíciók ellen. Waterloonál az erőfölény tudatában pontosan ezért a hetedik koalíció is előnyben volt Napóleonnal szemben. Ráadásul a védekezés előnyét kihasználva számos stratégiai pontot birtokoltak a csata helyszínén. Wellington jobb szárnyát a megerősített Hougomont farm biztosította, középen La Haye Sainte-et erősítették meg, a bal szárnyon pedig több kisebb tanya (például La Haie és Papelotte) nyújtott védelmet a szövetségesek csapatainak.

Napóleon már a támadás megkezdése előtt szembesült az egyik legnagyobb gondjával. Egyrészt nem ismerte a porosz hadsereg pontos helyzetét, amióta az visszavonult Ligny-től, nem volt tehát teljes képe az ellenfél lehetőségeiről. A védekező pozíciók, pedig még számbeli hátrányban is kitűnő lehetőségeket teremtenek a harcolóknak. A védekezés ellen azzal pontosan tisztában volt, hogy a korszak legfélelmetesebb erejével, a technikailag, a hadászat élvonalát jelentő francia tüzérséggel kell kezdenie a támadást. Azonban erre hosszú órákon át nem volt lehetősége, mivel az előző esti viharban felázott talajnak ki kellett száradnia, hogy elbírja az ágyúkat. Ez a sár ugyanakkor hátráltatta a gyalogságot és a lovasságot is, miközben az állásaikat igyekeztek elfoglalni. A francia tüzérség csak 11:30 körül tudta elkezdeni az ágyúzást, amire addig jól fel tudtak készülni a túloldalon. Wellington a szövetségesek zömét a dombtető mögött helyezte el, így védve azt a várható ágyúzástól. A sáros, puha föld, pedig elnyelte a becsapódó lövedékeket, így ahogy máskor, most a szétszóródó repeszek sem tudtak kárt tenni az ellenfélben. A legújabb kutatások szerint azonban - a csata helyszínéül választott terepet Napóleon mindig nagyon pontosan megvizsgálta és kielemezte, hogy az abban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználhassa - a franciák, a kezükben egy hibás térképpel tervezték meg a hadmozgásokat. A távolságok, a tereptárgyak helyzetei nem feleltek meg a valóságnak. Így a késlekedésen túl, az ágyúk olyan pozíciókban voltak, hogy ahonnan az ellenség lőtávolon kívül maradt. Wellington csapatainak ez a súlyos tévedés, döntő segítségére volt.

A rossz tervezés, a nem megfelelő időzítések, mind súlyos következménnyel járnak egy-egy üzleti kampányban is. Sok figyelmeztető jele van, annak, amikor egy kampányt el kell halasztani, soha nem elég a majd menet közben megoldjuk elvét követni. Nem áll rendelkezésünkre elég adat, ahhoz hogy pontosan tudjuk támadni azokat a pozíciókat, ahol a döntő eredményeket várjuk. A kampányban fontos szerepet kapó kommunikációs csatorna, az itt folyó kommunikációt támogató technikai eszköz hatása nem tud teljes egészében érvényesül. Nem megfelelően választottuk ki a célcsoportot, nem elég jó az ajánlatunk. Másik fő oka lehet, hogy a konkurenseknek van megfelelő forgatókönyvük ezeknek az eseményeknek a blokkolására, mint amilyen az árakció, plusz szolgáltatások csatolása egy termékhez. Látnunk kell, - s a folyamatos kommunikáció erről szól, hogy tesztelnünk is  - hogy a kiválasztott célcsoportnál hogyan érhetünk el eredményt. Amennyiben ehhez csúszik a nyomtatott anyag elkészülte, ha nincsenek a honlapunkon a levelező szoftverünkben elvégezve a megfelelő beállítások, miközben több csatornán is hasonló termék promóciója fut a konkurensek részéről, akkor érdemes újra gondolni és újra időzíteni mindent, mint sem belerohanni egy kétséges eredményű kampányba.

waterloo-i csata
Ráadásul a francia haditerv egyik sarkalatos pontja volt, hogy a szövetségesek tartalékos erőit a jobb szárnyhoz kelljen vezényelnie Wellingtonnak, ott fejtve ki nyomást és ezzel gyorsan a tartalékok felhasználására kényszerítve a koalíciót. A francia támadások azonban sorozatosan megtörtek ezen az oldalon, noha a francia csapatok egy alkalommal már a tanyaépület udvarába is behatoltak, de még innen is visszaverték őket. A Hougomont farm elleni támadás külön csata lett a csatában és egész nap tartott. A farm kitartó védelme, pedig ezernyi értékes francia katonát kötött le a sikertelen rohamokban, míg a szövetségesek tartalékosai zömmel egy-helyben maradtak.

Amikor jól kidolgozol egy tervet, de a valóságban lesznek fontos pontok, amiknél mégsem tudsz megfelelő eredményeket elérni – megszólított emberek száma, a boltba betérők, a honlap egy bizonyos pontjának látogatói, stb. – akkor gyorsan át kell gondolni érdemes e ily módon folytatni tovább? Sok erőforrást és energiát köt le, hogy fokozd azokon a pontokon a nyomást, amik nem hoznak eredményeket és nem teljesülnek az elvárt célkitűzések, akkor ne késlekedj, csoportosítsd át gyorsan az erőid oda, ahol tudod tartani a terv sarokszámait.



A csapattestek mozgatása


13:30-kor a császár Ney marsallnak megparancsolta, hogy küldje a Drouet d'Erlon vezette gyalogságot Wellington arcvonalának középső része ellen La Haye Sainte-et nyugat felől kerülve. A támadás a belga-holland 1. dandárra összpontosított, ami azon kevés egységek egyike volt, melyeket a francia arcvonal lejtős részén helyeztek el. Egyedül ezért itt voltak jobb pozícióban, a földrajzi viszonyokat nézve a franciák. Intenzív bombázás és d'Erlon csapatainak tüzelése nyomán nem egészen tíz perc után a túlerőben levő franciák visszavonulásra kényszeríttették a dandárt neki nyomva őket Thomas Picton tábornok hadosztályának.

Picton hadosztálya azonban nem hátrált, hanem ellentámadásba ment át, s mivel ők már magaslaton álltak lefelé a lejtőn harcolhattak azért, hogy feltartóztassák d'Erlon előretörő gyalogságát. A brit alakulatok sokat szenvedtek a sortüzektől, amiket szembekaptak, majd a heves közelharcoktól, de Picton katonái kitartottak, és lassanként felőrölték a támadást. A francia támadást végül a Picton segítségére siető brit nehézlovasság és a hírhedt Skót Szürkék lovasrohama verte vissza. Ezt a küzdelmet, hogy megtartsák a centrumban a pozícióikat, azonban annyira megsínylette a szövetségesek nehézlovassága, hogy a csatában már nem játszott többé jelentős szerepet.

waterloo-i csata

Jól felmérve a pozíciókat az adott szegmensben valóban érhetsz el olyan eredményeket, amiket kitűztél a kampány elé. Ez mind a kitűnő tervezésből és taktikai tudásból fakadhat. Azonban mindig számolnod kell azzal, hogy az eredmények, ha megváltoztatják a piaci pozíciókat és a konkurenseknek van elegendő tartaléka, hogy reagáljanak erre, nem feltétlenül tartósak, ha ezeknek a pozícióknak a megvédésére nem dolgozol ki alternatívákat. Nincsenek a pozíciót megszerző kampányodat követő a figyelmet folyamatosan fenntartó tartalmaid, akkor a sok energia befektetéssel csak alkalmi és nem hosszútávú előnyöket fogsz elérni. 

Míg Napóleon itt jól használta ki, hogy lejtőn lefelé támadhat csapataival, így könnyebb és lendületesebb mozgást biztosítva a támadó félnek, - utána abban bízott, hogy a menekülők pánikot keltenek a hátvédben - addig arra már nem volt megfelelő támogatottság és terv, hogy mi történjen, ha a hátvéd csapatok ellen már hegymenetben kell rohamozni. Az ellenfelek mindig erősen fogják védeni a saját pozícióikat és mindent megtesznek, azért, hogy ne kerülhess erőfölénybe ezeken a pontokon. Ne tudj tőlük vevőket elcsábítani, vagy új vevőket kitermelni az adott piaci szegmensben. Árleszállításra, árleszállítással reagálnak, több szolgáltatásra, szolgáltatási kör bővítésével, ezért kellenek a tervedben alternatívák, hogy menet közben se veszítsd el az újonnan megszerzett pozíciókat.



Egy nem ismert információ galibát okoz


Mindeközben a csatamező keleti részén felbukkantak a poroszok, akiknek a helyzetéről korábban Napóleon nem tudott. Így Napóleon a csata viszonylag korai szakaszában kénytelen volt bevetni tartalékait, - ugyanerre kényszerítenie az ellenfelet, neki nem sikerült a Hougomont farm elleni támadásoknál - Lobau két lovashadosztállyal megerősített VI. hadtestét küldte a poroszokra, mintegy 15.000 embert. Napóleon így gyakorlatilag minden gyalogsági tartalékát felélte, kivéve az elit egységnek számító Császári Gárdát.  

A porosz haderők helyzete és arról nem rendelkezve megfelelő információkkal már a csata előkészületeinél komoly gondot okozott Napóleonnak, sőt Emmanuel de Grouchy marsallnak adott félreérthető parancsai értelmében június 17-én 30.000 katonája a poroszok nyomába indult, és összecsapott a Johann von Thielmann altábornagy vezette hátvéddel a wavrei csatában. Így már a döntő csata előtt sikerült Napóleon erőit megosztani, a hadtestek bevethetőségének idejét korlátozni az ellenfélnek. Ebben a Waterloo előtti kisebb csatában a porosz utóvédek meghátráltak az erősebb francia sereg nyomása alatt. Azonban elég ideig ellenálltak és sokáig lekötötték a francia haderőt, ahhoz, hogy a császári seregek közben zavartalanul elérjék a waterlooi csatamezőt. Ez a küzdelem, ugyanis elég időt biztosított Blücher porosz tábornoknak, hogy időben odaérjen a waterlooi csatába és megfordítsa a csata sorsát.

waterloo-i csata
A francia haderő waterloo-i vereségéhez több más szarvashiba is hozzájárult. Ezeket elsősorban Napóleon követte el, a fő kommunikációs hiba a császár döntésképtelenségéből eredt, a poroszok üldözését, - nem tudva még a seregek felvonulása idején sem, hogy az e a poroszok főereje, vagy csak előőrs - sokáig halogatta. Homályos parancsokat osztott ki, a vezetőitől várva a konkrét megoldásokat, így sokszor hol ide, hol oda rendelte az alakulatokat. A császár helyettese, a korábban legendás bátorságáról ismert Ney marsall – aki egyébként nem számított nagy katonai stratégának, inkább kivitelezőnek - ebben kulcsszerepet játszott. Nem látva át a csatamező pontos erőviszonyait és nem rendelkezve egyértelmű paranccsal a terv kivitelezéséről, ide-oda vezette a francia csapatokat, majd mikor a zűrzavar kialakult, önkontrollját vesztve, kapkodva és dühösen próbált rendet teremteni, ezzel is hozzájárulva a katasztrófához. 

A rossz döntések mögött mentális problémák húzódtak meg, Napóleon a csata előtt már beteg volt, megfázott és aranyere kínozta. Mentálisan az oroszországi elleni, szinte harc nélküli kudarc, rontott sokat az ítélőképességén. Sőt a nagy hideg miatt már Borogyinónál is küzdött egészségi problémákkal, amik befolyásolták a döntéseit. Az 1812-es sikertelen oroszországi hadjárat mind a császárt, mind Neyt alaposan kikezdték idegileg, itt gyakorlatilag katonai vereség nélkül veszítették el a sereg 95%-át. A korábban tévedhetetlennek hitt katonai páros, ezek hatására már korábbi képességei alatt teljesített. 

A csatát bemutató animáción azonban jól látható, hogy stratégiailag Napóleon volt a jóval felkészültebb és nagyobb tudású hadvezér. A csapatmozgások is jól kirajzolják, hogy ő volt az aktívabb, kedvezményezőbb fél. A megfelelő átcsoportosítások, a több hullámban érkező támadások végül is áttörték volna az ellenséges vonalakat, a taktikai hibák ellenére is, ha nem érkeznek meg este 18 óra magasságában a poroszok.



Az időzítés és a tartalékok szerepe, azonban mindig döntő egy csatában és a kampányokban is. Nem költheted el a költségkereted nagy részét az elején, mert a végére kell tartalékolni ahhoz, hogy elérd a kitűzött célokat. A téves, nem tudott, csak vélt vagy félre értelmezett információk mindig nagy bajt okoznak. Az időzítés ugyanilyen fontos, ha nem tudod a megfelelő időben a szükséges kampány feladatokat elvégezni, - ezért jobb előre mindent elkészíteni és csak utána kezdeni a kampányt.

Abból ugyanis később sok problémád lesz, mert rengeteg időt vesz el, hogy már folyik a kampány és még az ahhoz tartozó, előkészítő feladatokon dolgozol. Nincs megírva minden hírlevél, nem tanulták meg rendesen a kampány üzeneteket az eladók, értékesítők, nem érkezett meg elegendő mennyiségű áru, ezek mind olyan elemek, amiket pontosan ellenőrizni kell még a kampányindulás előtt. A vezetőnek is frissnek és eltökéltnek kell lennie, amennyiben nem érzi igazán jól magát és így hoz döntéseket a rutinjára hagyatkozva, akkor számos hiba és probléma kerül a kampánygépezetbe.


Ha nem dönt egy vezető


A döntésképtelenség és a téves információk alapján való döntés a csata előrehaladtával csak nőtt a franciáknál és az előzetesen kidolgozott zseniális tervből a csatatéren már szinte semmi sem látszott. Amikor a császár váratlanul elhagyta a csatamezőt kora délután, amikor még megfelelő döntésekkel a haderő nagy része megmenthető lett volna, a heves Ney félreértelmezett egy szövetséges átcsoportosítási manővert. Wellington már a döntő erőfölény kialakításának lehetőségeit kereste, amiről Ney azt vélte megkezdte az általános visszavonulást, ezért meggondolatlanul lovasezredeket küldött előre gyalogsági fedezet nélkül. Nem hiába, mint katonai parancsnok Ney pontosan ezekről a bátor lovas rohamokról volt híres, amiknek ő maga állt az élére. 

Az 5000 lovas katona felfelé indított rohamot a meredek lejtőn, ám a nagy erejű támadásokat visszaverték a jobb pozícióban lévő és kitartó szövetségesek. Négy sor mélyen, négyzet alakban álltak fel a koalíció gyalogosai bajonettekkel felszerelkezve, melyekkel rengeteg francia támadót pusztítottak el. A visszavonuló, újracsoportosítani kívánt lovasságot a britek a tüzérséggel is kitartóan lövették, közben a szövetséges könnyűlovassági ezredek és a holland nehézlovas dandár ellentámadásokat indított. Hosszas csatározás után a túlerővel és a hegymenetben való küzdésben a francia lovasság kimerült.

A jó kampánystratégia sem ér semmit, ha a kivitelezésbe számos téves információ és hiba kerül. A legtöbbször a feltételezések, mint prekoncepciók akadályozzák a kampány sikerét. A termékünk tulajdonságaiba vetett túlzott hit, vele párhuzamosan a konkurens termékek erejének alulértékelése. A vezető nem követi nyomon az egyes eseményeket, vagy túlzott elvárások akadályozzák a reális értékelést. Egyes részelemek túlértékelése a termékben, a kommunikációban – ma a kommunikációban döntően a képi és dizájn elemeknek van ilyen túlértékelt szerepe, a többi tényezővel szemben, mintha az egyenruhák kivitelezése döntené el a csatákat. A vizuális elemek feladata csak a figyelem megragadás, a többit a kampány más tényezőinek kell eldöntenie. Olyan pozíciók ellen indított harcok, olyan árakciók, amiben kevés esély van jó eredményeket elérni, éppen a nehézségek miatt.  


Amikor már a te pozícióidat veszélyeztetik


waterloo-i csata
A poroszok már harcoltak a császári haderő jobb szárnyával, amikor a kora esti órákban, a centrumban La Haye Sainte-et elfoglalták a franciák. A német egységek viszont kiűzték a franciákat Plancenoit-ból, a csatamező egyik legmesszebbi pontjáról, ami mélyen bent volt Napóleon vonalai mögött a jobbszárnyon, így a bekerítés veszélye is fenyegette a franciákat. A csatamezőre visszatérő Napóleon, hogy jobbszárnyát megerősítse a  10 zászlóaljból álló Ifjú Gárdát küldte a poroszok ellen, amit azok kemény harcok árán visszavertek. A császár ekkor a Régi Gárda 2 zászlóalját indította Plancenoit-ba, akik félelmetes harcok árán visszaszorították a poroszokat. Azonban nem sikerült elég messzire visszaverni őket, így a 50 000 német katona ismét megrohanta a falut. A 20 000 francia védő, főként a Régi Gárda tapasztalt egységei, majd egy órán át tartották Plancenoit-t, mielőtt a kitartó és folyamatos porosz ellentámadás félórányi véres utcai csatározás után kiverte őket állásaikból. Utolsóként a temetőt és a templomot védő Régi Gárda futamodott meg. A nap végére a francia veszteségek hatalmasra nőttek ezen a ponton, volt olyan alakulat, ami 92%-ban elpusztult.

Miközben túlságosan egyetlen dologra koncentrálsz, és döntő előnyt akarsz elérni egyetlen fontos ponton, nagyon kell vigyázni, hogy más pontokon támadás ne érjen. A konkurensek fontos termékeit támadod, miközben ők a termékvonalad más elemei ellen indítanak kampányt, ezzel is csökkentve a fő kommunikáció és kampány erejét. Sokszor egy kampányban fel kell készülni a támadó és védekező taktikára is. Túlságosan hangsúlyozva a kampány termék tulajdonságait, vigyázni kell, hogy a terméklánc más pontjain ne legyenek problémák. A kampány termék megrendeléséből származó plusz energiák és erőráfordítások, nem veszélyeztethetik a többi termék vevői számára a pontos és minőségi kiszolgálást. Nem tudsz elérni úgy tartós eredményeket, ha a kampányterméked – akár akciós, akár bevezetésre kerülő – forgalmát növeled pár százalék ponttal, miközben más termékeid forgalma 50-90%-al esik vissza.   


Támadás szemből


Miközben Wellington arcvonalának középső részét, a La Haye Sainte-et elfoglaló franciák veszélyeztették, Napóleon az utolsó tartalékát is mozgósította: a mind ezidáig veretlen Császári Gárdát. Lövedék- és repeszviharon keresztül indítottak rohamot, és a gárdisták 5 zászlóalja legyőzte a számbeli fölényben levő szövetségesek első vonalainak brit és német alakulatait. A gárdisták tovább törtek előre, a helyzet azonban így már kezdett kritikussá válni. Az első győzelmek a túlerővel szemben nem kerültek kihasználásra, megfelelő pozíciókat kiépítve másutt törekedve fölényre, hanem változatlanul az ellenfél főserege ellen igyekeztek meg tovább rohamozni. Ez alapvetően ellentmondott Napóleon stratégiai rendszerének. A koalíció seregei így ugyanis, újabb egységeket tudtak bevetni ennek, az egyetlen pontnak a védelmére. A csata elején a jobbszárny támadásával, a jól kiépített védekező pozíciók ellen Napóleonnak nem sikerült olyan támadást indítani, hogy ellenfelei feléljék tartalékaikat és ez a csata végső fázisában megbosszulta magát. Ekkor ugyanis Wellington Chassé holland hadosztályát küldte a császáriak feltartóztatására, aki a tüzérséggel oldalba kapta a dicsőséges gránátosokat. A franciák a tűz és túlerő ellenére nem hátráltak meg. Chassé kénytelen volt a közelharcot választani a franciák félelmetes elitegységével szemben és katonáival rárontani a gárdistákra, akik azonban még mindig tartották magukat.

waterloo-i csata
A Császári Gárda rohama közben, tőlük nem messze nyugatra 1500 brit gárdista, fedezékben védekezett, s nem adta fel ezt a pozíciót azért, - félve a teljes megsemmisüléstől - hogy ellen rohammal szálljon szembe a francia elit katonákkal és tüzérségi tűzzel. Ekkor azonban, mikor már más csapatok lekötötték a gárda figyelmét, jól összehangolt módon emelkedtek ki a fedezékeikből, és szétzúzták a rémült Császári Gárdát közvetlen közelről leadott sortüzeikkel. A francia vadászhadosztályok megpróbáltak felfejlődni, hogy viszonozzák a tüzet – ekkor indult meg a szövetséges bajonett-roham, amit egy újonnan érkezett francia vadászzászlóalj még megfutamított, ám a siker csak ideiglenes volt. A brit gárdistákat üldöző franciák azonban újabb koalíciós tartalékokkal találták szemben maguk, a Frederick Adam tábornok vezette friss brit dandár, ha képzettségben alatta is állt a gárdistáknak, de frissességük kompenzálta ezt, végül megfutamította őket.

A történelem folyamán először a Császári Gárdát szétverték, és katonái fejetlenül menekültek vissza a francia vonalak felé. Wellington, aki jól tudta, hogy a verhetetlen francia gárdisták visszavonulása elbátortalanítja a többi napóleoni alakulatot, így azonnal jelt adott az általános rohamra. A Császári Gárda maradéka a sikertelen támadás után a három francia tartalék zászlóalj mellett gyülekezett, és délre La Haye Sainte-től kiépítették az utolsó állásukat. Adam dandárja és az ötödik brigád egy része támadásával teljesen összezavarta azonban a már bizonytalan franciákat és csekély ellenállás után a félig-meddig megmaradt egységek a főhadiszállás, La Belle Alliance  felé menekültek. 

Egy ilyen fontos katonai egység vesztét természetesen, a történetépítés szintjén is megörökíti a történelem. A sokkal kisebb katonai tudással és tapasztalattal bíró Hugh Halkett őrnagy fogadta ugyanis Pierre Cambronne tábornok megadását, s ekkor hangozhatott el az a Cambronne-nak tulajdonított híres mondás: „La Garde meurt, elle ne se rend pas!”, azaz „A Gárda meghal, de nem adja meg magát!”. Azonban a kilátástalan küzdelemben már a méltó halálra sem nyílt mód, a túlerő lefegyverezte őket.


A frontális támadás, amikor teljesen szembe megyünk mások jól ismert termékeivel, vagy pozícióival, a legköltségesebb és a leg erőforrás igényesebb kampány típus. Természetesen hiába alkalmazzuk ehhez akár a legjobb embereket, a legjobb technikai eszközöket és azokat a csatornákat, amik a lehető legtöbb vevőt érik el egyszerre, akkor sem bízhatunk abban, hogy teljes egészében, egyetlen kampányban, olyan eredményeket érhetünk el, amivel teljesen magunkhoz ragadhatjuk a kezdeményezést. Egy frontális támadásnál is jobb részcélokat kitűzni, a piaci részesedés pár százalékos elmozdulását is eredményként elkönyvelni. Az így elért célok, pozíciók védelmét már bármelyik vezetőnkre rábízhatjuk, hiszen egy megnyert pozíció védelem már jóval könnyebb feladat. A legjobb embereink, a specialistáink és az általuk használt eszközöket, pedig vessünk be más pontokon, más tervek végrehajtásánál, ahol szintén van esély a pozíciók javítására. Amennyiben a legjobb embereinket és eszközeinket, olyan rutin feladatok végzésére szorítjuk, amit más is megtehetne, az ő képességeik kezdenek el folyamatosan roncsolódni. Így hosszú távon a teljes tanácstalanságukat és hozzáértésük elvesztését kockáztatjuk.  


Amikor minden szétesik egy kampányban


Körülbelül, a Császári Gárda vereségével egy időben verték ki a poroszok a franciákat Plancenoit-ból.  A brit és szövetséges erők előretörése és Plancenoit elvesztése hatására a teljes francia front felbomlott. Az utolsó egységek, amelyek szervezett hadrendben maradtak, a Régi Gárda két, a főhadiszállás körül állomásozó zászlóalja volt. Ez volt a legvégső tartalék, egyúttal a császár személyes testőrsége. Egy ideig Napóleon abban reménykedett, hogy ha a két zászlóalj kitart, a francia haderő maradéka felfejlődhet mögötte, ám a visszavonulás fejvesztett meneküléssé vált, így erre már nem kerülhetett sor. A két egység négyzetalakba fejlődött fel La Belle Alliance két oldalán, hogy felfogják az ellenfél előretörő lovasságának támadásait.

waterloo-i csata
A császár – amíg nem tudták meggyőzni, hogy a csata elveszett és távoznia kell – ellenállásra utasította a két zászlóaljat, maga személyesen a bázistól nyugatra esőt vezette. A poroszok a keleti zászlóaljat támadták meg, Adam hadai, pedig a nyugatit kényszeríttették visszavonulásra. Az alkony leszálltával mindkét francia egység viszonylag szervezett rendben visszavonult Franciaország felé. A francia tüzérség a britek és poroszok kezébe került sok megfutamodó franciával együtt, akik miatt az ágyúk visszavonása is lehetetlenné vált. A szövetséges lovasság mintegy este 11-ig üldözte a megfutamodókat, a poroszok, pedig egész éjjel követték őket.

Az ütközet Napóleon végső és teljes értékű bukását hozta. Alig négy nappal a csata után Napóleon lemondott minden címéről, majd másfél hónappal később az angolok Szent Ilona szigetére szállították, ahonnan már soha többé nem tért vissza a csatamezőre.

A kampányterv nem megfelelő kivitelezése, a téves információk alapján hozott döntések, majd, amikor feszültebbé válik a helyzet a döntésképtelenség, mind komoly veszélyforrásaivá válnak saját kampányainknak. Amikor ezek ellenére fokozzuk a nyomást és még költségesebb eszközöket – szórt média kampányok, a reklámok növelése – vetünk be azért, hogy célt érjünk, akkor még nagyobbak lesznek a veszteségeink. Amikor a speciális tudással bíró embereinket más feladatokra használjuk a kampányban, amikor az alvállalkozóként megbízott specialistáinktól irreális dolgokat várunk el, ezért alulértékeljük a teljesítményüket - ezek a tényezők mind azt idézik elő, hogy a konkrét tudás helyett érzelmek, mások vélekedése, véleménye befolyásolja a döntéseink. Ezek a tényezők mind együtt, pedig a stratégia követéséről és a taktikai tudásról való teljes lemondást jelentik, sodródást, amiből még soha nem jött ki jól egyetlen óriási tudással és tapasztalattal rendelkező vezető sem.

Népszerű bejegyzések