Kövess:

Legutóbbi bejegyzések

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyári kampányok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyári kampányok. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 28., vasárnap

Rigómezei csata – építs legendát a taktikából



történet építés
1389. június 28-án a Balkán félszigeten, a Szerb Királyság középső területén, a mai Koszovóban, a szerb, bosnyák, albán havasalföldi balkán szövetség állt, Lázár szerb fejedelem vezetésével szemben I. Murád szultán hódító oszmán seregeivel. A török hadsereg körülbelül 40 ezer harcost számlált, a balkáni erők, ehhez képest csekélynek mondhatók, a csapataik létszáma alig 15-20 ezer fős volt. A koszóvói ütközet, amit a korban Rigó mezőnek is neveztek, a harc kimenete miatt, valamint a csatához kapcsolódó mondakör révén alapvető jelentőségű a szerb nemzeti öntudat kialakulásában. A csata dátuma a szerbek számára mindmáig szimbolikus, egyszerre jelképezi a bukást, az újjászületést, ugyanakkor a reményt. Jelképes abból a szempontból is, hogy a szerb vér locsolta az ősi földet, a mára már albán többségű Koszovó területén, amelyet a szerbek ezért nemzetük bölcsőjének tekintenek.

A kis cégek, a kisebbségben küzdők számára gyakran egy-egy taktikai jellegű esemény emelkedik a történetképzés szintjére. A taktikából ily módon születhet identitás, valamint olyan filozófia és hosszú távú stratégia, amely alapvetően határozza meg egy adott cég tevékenységét. Ebből a szempontból nézve, a szerb mítosz részeként sokkal jobban érthetőek, Szerbia törekvései a délszláv háborúkban is, valamint Koszovóhoz való hozzáállásuk mind a mai napig. Természetesen nemcsak a nemzeteknél, de a cégeknél is ahhoz, hogy valóban építkezni lehessen egy ilyen eseményből, nagyon fontosak azok az írott anyagok, történetek, amik ebből születnek, amit évtizedeken keresztül tovább lehet adni. Koszovó mítosza sem élne annyira a szerbekben, ha nem született volna belőle megannyi legenda és hősköltemény. Pontosan, ezért nagyon fontos a cégek esetében is a folyamatos publikáció, PR és történetépítés, ez sokkal erősebbé és eltökéltebbé tesz minket a versenytársainkhoz képest a célért való küzdelemben.

A nagyobbak, mindig rendelkeznek egy sor specialistával


Nemcsak a csatákban, a hadseregekben, de az üzleti életben is sokkal nagyobb esélye van annak a félnek, aki jóvalta speciálisabb tudással rendelkezik. A speciális tudás jól felépíthető saját humán erőforrás révén is, de jól kiválasztott tanácsadókkal is. I. Murat seregében három ilyen képzett, elit egység alkotta a török had legerősebb osztagait. A szultán 2500 fős elit lovasságot vezényelt, míg a többi lovas katona a szpáhik, mintegy 6000 főt tettek ki. A gyalogság magját alkotó vasfegyelmű janicsárok, pedig nagyjából 5000 főt számláltak, akik elsősorban íjakkal voltak felfegyverezve és állásaikat jól védhető erős sáncok mögött vették fel. A törökök korabeli szokás szerint kiegészültek a vazallusokkal is, mint a macedóniai szerbekkel, továbbá bolgárokkal és görögökkel, nagyjából 8000 emberrel.

Természetesen a kevésbé képzett hadtestek mozgását és tevékenységét mindig meghatározza, hogy az elit egységek hogyan végzik a feladatukat. A kiszolgáló személyzet inkább alkalmazkodik a specialistákhoz, s nem a specialisták feladata a többiek hibáit javítgatni, hisz akkor épp a bennük rejlő erők és lehetőségek vesznének el.

Amikor nincsenek látható eredmények a csata végén

 

A törökök a túlerő ellenére sem bízták a véletlenre a csata kimenetelét, egy Evremosz bég nevű görögöt bíztak meg a keresztény taktika felderítésével, kémkedéssel. Ez ugyanolyan természetes, mint ma a piackutatás, a leendő ügyfél feltérképezése. Minden esetben a cél, a hibák számának a csökkentése és minél hatékonyabb megoldások megtalálása.

technikai eszközök a taktikához
Mindkét oldalon voltak már tüzérségi ütegek ágyúk is, de ekkor még a kor ezen hadászati újításai nem jelentettek komoly előnyt. Az ágyúkkal csak kő- vagy vasgolyókat lőttek ki, ezért nem voltak hadi szempontból túlságosan hatékonyak, hiszen egyetlen lövés, egyetlen találati lehetőség alapján működtek. Legfeljebb a lovak és a gyalogság megfélemlítésére voltak alkalmasak. Így ezeknek csak kiegészítő szerepe volt a csatában, nem olyan módon használták, mint a későbbi csatákban, ahol a megfelelő tüzérségi előkészítésnek már komoly szerepe volt.

Az üzleti életben és a kommunikációban is van számtalan olyan eszköz és alkalmazás, ami valamikor még csak gyerekcipőben jár, ám ezek korai alkalmazói mindig komoly versenyelőnyre tehetnek szert hosszútávon. Sőt ezeket a felhasználókat, akik ezzel segítették az adott cég fejlesztéseit, mindig díjazzák. Számos szoftvernél, online üzleti alkalmazásnál, de még a Google céges felhasználási profiljában is voltak és lesznek máskor is, olyan lehetőségek, amik kifejezetten a korai alkalmazóknak biztosítanak mindmáig előnyöket. A korai alkalmazók, vagy ingyen, vagy nagyon minimális díjért cserébe használhatják ezeket az eszközöket később is, ami komoly megtakarításokat eredményezhet.

Emiatt mindig érdemes a legtöbb online, vagy kommunikációs szoftvert kipróbálni és használni, mert amennyiben valóban működőképesek és hatékonyak lesznek, sokáig szolgálják a mi üzleti tevékenységünket is. Abban az időben így volt ez az ágyúkkal, amit később sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudtak használni azok a seregek, akik már ekkor alkalmazták azokat valamilyen módon a taktikájukban. A korai szakaszban ezekkel az eszközökkel jól begyakorolt technikák, később sok csatát eldöntöttek, például a Mohácsit is ilyen volt, ami biztosította az Oszmán Birodalom vezető szerepét a térségben.

Sokszor egyetlen jó taktikai csapás dönt


A csata kezdetén a keresztények nehéz páncélzatú lovasai támadtak nehézkes galoppban, amit az oszmánok ágyúgolyókkal, azután íjászokkal kíséreltek meg megállítani. A tüzérség és íjászok munkája ellenére a nehéz lovasok, széles sávot vágtak az oszmán fősereg vonalaiba és a balszárnyába. A szultán kisebbik fia, Bajazid herceg azonban helytállt, és nemsokára megfordította a csata sorsát, aminek révén később elnyerte a „Villám” jelzőt. Nyilvánvalóan a gyors helyzetfelismerés és reagáló képessége miatt, ami napjainkban is nagy érdem. Ennek a gyors ellencsapásnak, ami kezdte visszaszorítani a támadó erőket meg is lett az eredménye.

taktikai csapás
A csata valószínűleg úgy ért véget, hogy miközben a szerbek már majdnem fölénybe kerültek, amikor Vuk Branković, rigómező hercege, akik talán már ekkor sem szerették igazán a szerbeket, a csapatival kivonult a csatából, ami zavart okozott a szövetségesek közt. Ezt a törökök kihasználták, és az ellencsapást tovább fokozva elsöpörték a szerb hadakat. A török források, ugyanakkor igen keserűen emlegetik az eseményt, valószínűleg a szultán halála miatt, akit egy Miloš Obilić nevű szerb nemes ölt meg. Amikor a rigómező hercege féltékenységből, vagy félve a szerb hegemóniától, kivonta csapatait a harctérről; mások árulást és török ígéreteket sejtenek a háttérben, ismét mások pedig úgy vélik, a csata ekkor már veszve volt, és Branković a későbbi ellenállás érdekében, hogy megfelelően tudják védeni szülőföldjüket, akarta megkímélni seregeit. Mindenesetre tény, hogy a koszovói herceg kivonulása megpecsételte Lázár sorsát, akit a törökök aztán seregei nagy részével együtt bekerítettek, és lemészároltak.

A céges kommunikációban és tevékenységekben is mindig a vélekedések, a folyamatos, kitartó munka és a pontos statisztikák helyett, ami sok rossz döntést eredményez. Amikor nem tudunk pontosan valamit, vagy nincs elegendő adat a birtokunkba ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzunk, akkor a vélekedések, a megszokások gyakran felülírják ezeket, ezzel téve lehetetlenné a komoly fejlődést, amit a kitartás eredményez. 

A rigómezei ütközetben elpusztult a két hadsereg legjava, és mindkét vezér halálát lelte. A küzdelem vélhetően eldöntetlen maradt, amit aztán az északra visszavonuló keresztény had, és a Drinápolyba hazatérő Bajazid is a maga győzelmeként értékelt. Utólag inkább a szultánnak volt oka az ünneplésre, aki még a csatamezőn meggyilkoltatta öccsét, Yakubot, és egyedül vette át apja Murád örökségét. Így Bajazid számár a hősiessége és a hatalomvágya a rigómezei csatában a szultánságot jelentette. Lázár özvegyének, Milicának el kellett ismernie I. Bajazid oszmán szultán fennhatóságát. A röviddel a csata után indított magyar támadást is csak a török szövetség segítséggel tudták visszaverni. Zsigmond király azért, támadta meg a meggyengült Szerbiát, hogy gyepűt teremtsen a magyar határ és a törökök között. Ezek az események együttesen tették a rigómezei csatát a szerbek legnagyobb győzelmévé és bukásává is egyben. A nagy túlerővel szemben végül nem maradtak alul, vezérük hősiesen meghalt, de sikerült megölni a szultánt is, így amolyan behódoló szövetséges státuszba kerültek, ami a nemzet számára biztosította a túlélést.

 

A csata legendája


A szerb hagyományokban ma is élő legenda a jó és a rossz közötti harccá stilizálta a keletről jövő hadak előnyomulását. A legenda szerint Lázárnak két választása volt: a földi vagy a mennyei birodalom. Ez a motívum Zrínyi Szigetvári veszedelem című eposzában nálunk is ugyanúgy megjelenik, ahol a törököket a pokol erői támogatják, míg az 500 magyar vitéz lelkét arkangyalok viszik az égbe. Lázár fejedelem a szerb eposzokban is mártírhalálával, ellent mondott a gonosznak és az örök életet választotta, a szerb ortodox egyház szentje is lett. Az ő és lovagjainak példája védte meg a szerbeket az iszlamizálódástól is. Ereklyéit szerb menekültek az akkori Magyarországra, a Szerémségbe menekítették a törökök elől.

történet építés
Lázár mellett, akit a legbölcsebb szerb fejedelemként emlegetnek, akadt több más személyiség is a rigómezei legendakörben, akiket mintaként állíthattak a szerb férfiak elé. Ilyenek voltak Ivan Kosančić és Toplica Milan. Az első olyan hatalmas volt, a második pedig olyan szép, mint senki más. Erő és szépség, mint identitásképző elem, így kapcsolódik a csatához. Ők szerepelnek például az egyik szerb eposzban, A rigómezei lányban, ahol egy fiatal lány a vőlegényét (a szépséges Toplica Milant) keresi az elesettek között. A rigómezei lány a csatatéren eközben megitatja a sebesült szerb katonákat – ez a jelenet Szerbiában a kegyelem egyik szimbólumává vált. Ahhoz, hogy ez is a történetépítés része legyen, számos képzőművészeti alkotás megörökítette az eseményt. Minden esetben nagyon fontos, hogy ne csak a szavak szintjén, hanem vizuális módon is építsük, tudatosítsuk az egyes történet elemeket.

A bátorság, mint fogalmat Lázár fejedelem követői szimbolizálják, zászlósa Pavle Orlović, aki halált megvető hűséggel lovagol Lázárral a halálba, ahogy a vén Jug Bogdán a kilenc fiával. Az egyik legmeghatóbb eposz külön fel is dolgozza ezt a történeti szálat „Kilenc Bogadanovics anyjának halála” és ott volt még a bátor Banović Strahinja is, aki egyedül küzdött a törökökkel, amikor a feleségét elrabolták és legyőzte őket.

A legenda egy további szereplője Marko szerb királyfi (Kraljević Marko), aki a legenda szerint nem vett részt a csatában. Későn érkezett, így hát ő lett az egyetlen királyi sarj, aki a csatát túlélte és a török uralmat el kellett ismernie. A legendában 160 évig élt, és prilepi várából kilovagolva keresztény szüzeket mentett meg az oszmánoktól való megrontástól. A szerb keresztény király, Koszovó területén mindig a gonosz erőkkel küzdött, hogy megőrizze a hitet és a tisztaságot.

A 19. században, az eposzok, költemények, festmények, legendák és történetek hatására lett a rigómezei mítosz nemzeti örökség. Olyan örökség, amely arra motivál, minden szerbet, hogy egész Szerbiát fel kell szabadítani az idegenektől és az egykori szerb birodalmat, helyre kell állítani, mely nem más volt, mint egy egységes délszláv nemzet létrehozása. Ez testesült meg Jugoszláviában, a nemzet, amely a szerbeket, bosnyákokat, horvátokat, szlovénokat, montenegróiakat, macedónokat egyesít. Sőt a mítoszból levont következtetésként, azokat a területeket is egyesíteni kell, ahol még élnek délszlávok.

A legenda ellenére azonban a rigómezei csata után Szerbia nagyobbik fele, és a Balkán nagy része az Oszmán Birodalom birtokába került. Szerbia később szabadulni akarva a töröktől, még közel 70 évig apró államként, magyar szövetségben harcolt a törökökkel.

történet építés
Azonban az ehhez a csatához kapcsolódó sok-sok történet, leírt szó és megjelenített képi elem mind jól mutatja, milyen erő rejlik abban, ha a taktika fölé nőve, filozófiát és stratégiát alkot valaki. A rigómezei csata történeteivel jelenítették meg és tisztázták a legfontosabb emberi fogalmakat, az elvhűséget, az elköteleződést, a bátorságot, az erőt, a szépséget, a folyamatos harcot egy célért, ami évszázadokra meghatározza egy nemzet gondolkodásmódját. Azonban, ha ugyanilyen módon építi fel egy cég a saját történeteit és tisztázza a tevékenységéhez kötődő fogalmakat, akkor ugyanilyen erős hatást tud elérni az üzleti életben is. Ehhez természetesen ezeket a történeteket sohasem szabad abbahagyni, elfeledni, hanem mindig újra kell mondani és újra kell fogalmazni, ahhoz, hogy elevenen éljen a munkatársaink, partnereink és a vevőink fejében. Ehhez természetesen elengedhetetlenek a PR, a történetépítési alapok, majd a folyamatos kommunikáció.

Ne bocsátkozz harcba az erőssebbel! - a Poltavai csata



Az erőforrásaidnak megfelelően válassz harcmodort


Poltavai csata
1709 június 28., Ukrajna középső része, Harkov és Kijev közt, Poltava városa mellett, ahol XII. Károly svéd király és I. (Nagy) Péter orosz cár, az Északi háború (1700-1721) „legnagyobb” csatájában ütköztek meg egymással. A haderők nagysága már az első rohamok előtt előrevetítette a csata kimenetelét, ugyanis a 17.000 ezer svéd katonával szemben, 45.000 orosz katona állt. A csata kezdetekor Károlynak 14.000 ember állt rendelkezésére, míg Péternek 45.000, úgy, hogy a cári seregekbe az ukrán és kozák segédcsapatok, valamint a kalmükök még nem érkeztek meg. Ráadásul XII. Károly június 17-én megsebesült, még a cári seregek érkezése előtt elindított Poltava város ostromában. Így a svéd csapatokat Rehnskiöld és Lewenhaupt tábornokok irányították, akik között a viszony igen feszült volt. További problémát okozott, hogy a parancsnok-csere híre nem jutott el minden svéd egységhez. A svédek kimerülten, megfelelő mennyiségű élelmiszer és lőpor nélkül, sebesült hadvezérrel várták Nagy Pétert.

Amikor felméred a saját erőforrásaidat és azt, hogy az adott piacon a konkurenseid ehhez képest milyen felszereltséggel és felkészültséggel bírnak, akkor ehhez kell igazítanod a taktikádat. Nem végezhetsz támadó hadműveleteket, ha nincs jelentős erőforrás fölényed. Lehetetlen úgy megtámadni meglévő piaci pozíciókat, hogy csak a saját elképzeléseinkkel vagyunk tisztában és az ellenfeleket nem mérjük fel. Ebben az esetben a svédek gondjait még a szervezeten belüli egyet nem értés is súlyosbította. Amennyiben nincs megfelelő stratégiád és ehhez igazított taktikád, s emiatt nincs egyetértés a szervezetben, akkor viszont valójában semmilyen kampányba sem érdemes kezdened. Az ellenfelek taktikai lépéseinek a másolása, különösen, ha hozzájuk képest erőforrás hátrányból, meglehetősen nehéz helyzetben vagy, nem fogja segíteni a tevékenységedet, hanem még inkább újabb nehézségeket teremt.
 

Óvd az elért eredményeket, a külső körülmények ellenére is


Poltavai csata
A csata előtt az oroszok elterelő hadművelet keretében lerohanták a svédekkel szövetséges zaporozsjei kozákok szállásterületét, ezért azok hazatértek, ezzel is tovább gyengítve a svéd erőket. A csata június 28-án hajnali 3:45-kor kezdődött. A svéd csapatok, mivel jól tudták, hogy jelentős erőforrás hátrányban vannak, váratlan taktikai húzásként merész rohamot indítottak az oroszok megerősített állásai ellen. A meglepetés ereje és a jobban képzett svéd gyalogság visszavonulásra késztette a védekező oroszokat. Reggel azonban, amikor beköszöntött a nagy hőség, a támadók is kifulladtak, így nem tudták folytatni a küzdelmet és visszavonultak, hogy rendezzék soraikat. Roos svéd tábornok mintegy 2.600 katonájával azonban egy félreértés miatt nem vonult vissza, ezért az oroszok elkülönítették és bekerítették, majd miután a svédek súlyos veszteségeket szenvedtek és elfogyott a lőszerük, megadták magukat a sáncokat visszafoglaló 4000 orosznak.

A váratlan oldaltámadások, a konkurenseket hirtelen érő taktikai csapások, mint egy új termék bevezetése, vagy a több releváns tartalommal és értékesítési tudással való rendelkezés, csak akkor tudnak sikeresek lenni, mint azt több csata elemzése bebizonyította, ha az ezek segítségével megszerzett pozíciókat, meg is tudjuk őrizni. A megszerzett új vevőkkel ezért kell utána folyamatosan kommunikációban lenni, hírleveleken, közösségi médián és a remarketing technológia alkalmazásán keresztül. Amennyiben nincs még megfelelően beállított remarketing kampányod, akkor azzal a konkurenssel szemben, aki fillérekért tud azoknál szem előtt lenni, aki csak egyszer is érdeklődött náluk, egyre jelentősebb versenyhátrányba kerülsz. Ráadásul, még a szervezeten belül is mindig előállhatnak kommunikációs problémák, ezek a remarketing kampányok, akkor is segítenek abban, hogy a vevőid tisztán lássák a céged célkitűzéseit és a folyamatosan megújuló ajánlataid, ha egyet nem értések vannak éppen a cégben. Ma már nem semmiképpen sem szabad, azokat elengedni, aki csak egyszer is érdeklődött nálunk, hanem a remarketinggel kell a látóterükben maradnunk és így tudjuk őket megfelelő módon elkötelezett vevővé avatni később. 

Minek az olyan kampány, ami csökkenti az értékedet


Poltavai csata
Reggel 9.00-kor a svéd gyalogság ismét megindult előre. 4000 svéd állt szemben 20.000 orosszal, akik ráadásul elsöprő kartácstűzzel támadták az óriási veszteségeik ellenére rendületlenül előrenyomuló svédeket. A svéd tüzérség lőporhiány miatt, viszont ezekre a tüzérségi megmozdulásokra nem tudott válaszolni. A svéd ágyúk a csata során végig hallgattak. A svédek egyetlen fegyvere a makacs ellenállásuk volt, így mikor már csak 100 méterre voltak egymástól, a védekező gyalogság újabb tüzet nyitott a támadókra. A svédek ekkor sem álltak meg és csapataik a védőktől 30 méterre indították el a rohamukat, és még a korábban elszenvedett hatalmas veszteségek ellenére is – a képzettségüknek köszönhetően - kis híján újból áttörték az orosz vonalat. A svéd lovasság azonban késlekedett és a gyalogság a jóval szélesebb orosz arcvonal közepét benyomva létszámhátrányban, egyre inkább maga köré gyűjtötte a szélekről, átkaroló hadműveletet indító oroszokat. Az oroszok így teljesen bekerítették a svéd gyalogosokat. Az ekkor érkező svéd lovasság megpróbálta a bekerített századokat kiszabadítani, és öngyilkos rohamokat indított a fegyelmezetten védekező orosz gyalogság ellen. Az orosz lovasság csak ekkor avatkozott a harcba és a szárnyakon hamarosan újabb bekerítő manőverbe fogott, amit a svéd dragonyosok elkeseredett rohamai hasztalan próbáltak meggátolni

Végül az orosz túlerő könnyedén győzött. Halottak száma a svédek 7000, az oroszok 1345 katonát veszítettek.

A jobb termékbe vetett hit, a személyzet jobb képzettsége sem garantálja, hogy az üzleti piacokon sikereket érhetünk el. Amennyiben nincs megfelelő kommunikációs tüzérségünk, jól átgondolt folyamatos reklámtevékenység, akkor a versenytársak szabadon meríthetnek a potenciális vásárlóinkból. Minden olyan kampány, ami csupán a minőséget hangsúlyozza és az egyedi előnyöket, halálra van ítélve egy jól fókuszált és komoly reklámtámogatást kapó kampánnyal szemben. Az üzletkötőink lehetnek bármennyire képzettek, ha nem kapják meg a megfelelő kommunikációs támogatást – a kampányok tüzérsége a reklám – akkor nagyon nehéz helyzetben vannak. A kevésbé képzett konkurensekhez képest, akiknek a cége folyamatos kommunikációban van a partnerekkel, egyetlen személyes találkozással nem tudják kompenzálni ezt a hátrányt.

Poltavai csata
Amennyiben nem építjük fel megfelelően a taktikai manővereinket, kampányainkat és nincs mögöttük egy következetes stratégia, állandó kommunikáció, ami jól pozícionál minket és megértést alakít ki a vevőinkben, akkor legjobb termék és a jobb képességű munkatársi gárda sem tud sikereket elérni. Az egyszerűbb, így megfelelően fókuszált, - a PR révén felépített történet, jól elkülöníthető termékcsoportok, kisebb termékvonal, könnyebben elérhető értékesítési csatornák - és jelentősebb erőforrásokkal, így nagyobb tömegeket megszólító kommunikációval szemben nem tudunk csupán a minőség és a képzettség révén piaci előnyöket elérni. Emiatt fontos, mint minden csatában a tartalékképzés, erőforrásainkat osszuk el úgy, hogy folyamatosan szem előtt tudjunk lenni, az időszakos kampányainkat és a váratlan helyzeteket, pedig erősebb promócióval tudjuk támogatni.

Egy piaci szegmens tökéletes elvesztése


A csata egyik legnagyobb jelentősége, hogy a svédekkel szövetséges kozákok a csata után azonnal átálltak az oroszok oldalára. A poltavai vereség után már nem volt kétséges, hogy a háborút a felemelkedő Orosz Birodalom nyeri meg. A poltavai megalázó vereség Svédország nagyhatalmi helyzetének alkonyát jelentette, nem is annyira a csata eredménye, mint a hatalmas kontraszt miatt. A svédek korábban is szenvedtek már el hasonló katonai fiaskót, de Poltava mellett Nagy Péter Oroszországának katonai fölénye, felkészültsége és fejlődése megdöbbentőnek mutatkozott.

Nagy Péter Orosz cár
Mindig minden rosszul kivitelezett kampány és kommunikációs tevékenység, a konkurenseink marketingjét segíti. Segít megismertetni termékeket, szolgáltatásokat, amikre akár még igényt is tudunk generálni. S mivel a kommunikációban és annak alkalmazásában, valamint az értékesítésben, hátrányban vagyunk a versenytársainkhoz képest, ezt a különbséget az azonos vásárló közönség is megérzi. Így a vásárlók az általunk kínált árnál magasabbért is hajlandók a versenytársunknál vásárolni, így növelve tovább a köztünk lévő távolságot. A vevőink, ugyanis mindig az erősebbhez fognak húzni, vagyis ahhoz, aki a saját erejét jobban képes prezentálni. Ilyen helyzetben, ezért teljesen más taktikát kellene választanunk, hogy megvalósíthassuk a stratégiánkat. Ezek megléte nélkül viszont ne is bocsátkozzunk inkább küzdelembe senkivel, ha nem próbáljuk a meglévő vevőkörre koncentrált kommunikációval, őket megőrizni és az általuk nálunk elköltött pénz mennyiségét növelni.

2015. június 24., szerda

Amikor minden, a saját kedve szerint történik – a Solferinoi csata



A mindentudó vezetők korának vége


Solferinoi csata
Az utolsó olyan csatára a történelemben, ahol a felső vezetők, a királyok és császárok is jelen voltak, 1859. június 24-én került sor, Észak-Itáliában, Lombardia délkeleti részén, Solferino városa mellett. A harctéren az itáliai befolyását megőrizni kívánó Osztrák Császárság seregei és az egész Itáliát egységesíteni akaró Szárd-Piemonti Királyság, valamint az őket segítő III. Napóleon uralta Franciaország egyesített serege állt egymással szemben.  Egy csata lefolyásában, az elért eredményekben mindig fontos szerepe van a kiválasztott taktikának, a megfelelő időzítéseknek, amihez mindig kell egy olyan stratéga, aki jól átlátja egy csata eseményeit és megfelelő utasításokat adhat ki. Emiatt volt mindig rendkívül fontos a királyok és uralkodók nevelésében a stratégiai gondolkodás fejlesztése, hogy a megfelelő időben, megfelelő döntéseket tudjanak hozni, s kiválóan el tudják egymástól különíteni a taktikai és stratégiai motívumokat, amelyek mondjuk egy-egy csata irányításához, vagy egy ország és háború hosszú távú jövőképének kialakításhoz és megvalósításához szükséges. A történelemben előrehaladva, az 1800-as évek második végére érkeztünk el oda, hogy ezek a tevékenységek a politika és a hadvezetés tudománya kezdtek külön válni. Minden egyes területen egyre több speciális tudásra volt szükség, ahhoz, hogy minden olajozottan működjön. Az átfogó tudás mítosza, az istenektől kapott uralkodói emberfelettiség képzete a romantika korában, - ahol a természetesség és a népakarat érvényesülése, a felvilágosodás népfenség elvének filozófiája sokat tépázott az uralkodók nimbuszán - már egyre kevésbé működött, hogy minden tudás egyetlen vezető személyében összpontosuljon. A konkrét katonai tudást, a vezetők rangjai már nem tudták kompenzálni, s így a hatalom és döntési jogkörök szövedéke, olyan helyzetet teremtett Solferinonál, ami a korlátozott tudás és az egyes hadtestek önálló döntési kényszeréből eredő, spontán, a szokásrend alapján kialakuló lebonyolítást eredményezett.

Ez a fajta probléma, amikor nincs megfelelő speciális tudás egy-egy szervezetben adott feladatok megoldására és a döntési jogkör is korlátozott, számtalanszor ad adhoc jelleget egyes üzleti feladatok megvalósításának. Megfelelő taktikai tudás nélkül, ami egy valódi stratégiát bont ki az események sodrásába kerülünk, amikor is teljes egészében apróságok és véletlenek döntik el, hogy ki örülhet egy-egy piacon a győzelemnek.

Solferinónál az osztrákok 146.635 katonával, míg a piemonti-francia erők 173.600 harcossal érkeztek. A háború az Itália feletti befolyásoló hatalomért még 1859. április 29-én kezdődött, rögtön egy osztrák vereséggel, június 4-én Magentánál. A császári erők a szövetséges támadásokra nem készülve fel jól, néhány nap alatt elvesztették Milánót, Bergamot és Bresciat. Június 16-án érkezett meg a hadszíntérre, hogy fordítson a háború menetén a fiatal és tapasztalatlan Ferenc József császár, aki azonnal a saját kezébe vette a főparancsnokságot. Kilenc nappal az érkezése után, - ennyi idő alatt, előzetes tudás nélkül, nem lehetséges megfelelő haditervet és az ehhez szükséges taktikát kidolgozni - császári vehemenciájáról téve tanúságot, döntő csatára szánta el magát Solferinó mellett.

Mikor már az elején nem tudod, mit csinálj!


Solferinoi csata
Az ütközet a kora hajnali órákban indult és délután fél 5 magasságában ért véget, a csata így egy 12-13 órára kidolgozott, pontos ütemezést magában foglaló taktikai tervet igényelt volna. Az ütközetet a felek ráadásul egymástól jól elkülöníthető három „frontszakaszon” vívták.

A Solferinótól nyugatra található centrumban, ahol a leghevesebb harcok dúltak, Stadion gróf és Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok próbálta feltartóztatni az Achille Baraguey d'Hilliers és Patrice de Mac-Mahon által vezényelt offenzívát. A centrum védelme, így osztrák részről külön taktikai lépéseket igényelt volna.

Délen Edmund zu Schwarzenberg nézett farkasszemet Adolphe Niel és Francois Certain Canrobert tábornokok erőivel. Ezen a frontszakaszon a franciák voltak - a csapattestek rossz elhelyezése miatt – hátrányban, a seregek létszámát tekintve.
Északon, a Garda-tó közelében, pedig Benedek Lajos állt szemben II. Viktor Emánuel piemonti hadosztályaival. Itt Benedek Lajos egységei voltak kisebbségben szintén a rossz csapatmanőverek miatt.

A csata mindegyik területére jellemző volt, hogy az egyes egységek parancsnokai rendszerint saját súlyos hibáikkal segítették az ellenséget, ugyanakkor voltak olyan frontszakaszok, ahol a katonák saját erejükből, emberfeletti teljesítményt nyújtva akadályozták meg a katasztrofális vereséget. Az ütközetnek a kidolgozott, egyes területekre lebontott taktikák nélkül teljeses „spontán” jellege volt.  Északon Benedek Lajos, délen pedig a francia Adolphe Niel küzdött eredményesen a többszörös túlerővel szemben, igaz, helytállásukat megkönnyítette, hogy az ellenséges csapatok nem egységesen, a támadáshoz szükséges erőfölényt alkalmazva, hanem több hullámban próbálták meg áttörni vonalakat. Ráadásul a rossz példa ragadós, mert mindkét oldalon az erőfölényben lévő fél ugyanezt a hibát követte el: ahelyett, hogy az adott frontszakaszon kihasználva létszámfölényét gyorsan áttört volna, majd átcsoportosítással igyekezett volna újabb fölényt kiharcolni más szakaszokon, a küzdő felek az erőiket elaprózva húzták az időt.

Amikor nincsenek jól átgondolt, kipróbált, folyamatosan tesztelt és ennek megfelelően módosított kampányaink, amikhez mindig tartozik valamilyen egyedi taktika, akkor mindig az emberi tényezők fogják eldönteni egy-egy piac sorsát. A rossz vezetői döntések adhatnak olykor előnyt a konkurenseknek, anélkül, hogy ők bármit javítottak volna az ügymenetükön. Míg sokszor csak a frontvonalban, az értékesítésben dolgozók elszánt küzdelme és kitartása biztosítja azt, hogy egyáltalán még versenyben tudunk maradni. Amennyiben a megfelelő döntéseket stratégiai célok és az ebből kibomló taktikák segítenék, akkor az emberi kvalitások is megsokszorozódnának. S valóban ilyenkor hatékonyan, célirányosan, konkrét eredményeket elérve tudunk dolgozni.  A valódi taktikai tudást nélkülöző tervek mentén is kialakul azonban a szervezetekben egy spontán működési elv, ami teljesen hektikus eredményeket fog hozni.

Ha mindig a konkurensek lépéseit másolod, akkor nem mész előre


Solferinoi csata
A centrumban Baraguey d'Hilliers türelmetlensége a délelőtti órákban válságos helyzetet idézett elő III. Napóleon seregében, – a tábornok ugyanis, a francia bátorság reklámját hirdetve, tüzérségi támogatás nélkül vezényelt rohamot az osztrákok ellen – a francia császár utasítására harcba avatkozó Birodalmi Testőrség megérkezése azonban kora délutánra megfordította a küzdelem menetét, ami inkább a szerencsén semmint a jó időzítésen múlt.

Az összecsapások mintegy 16 kilométer hosszúságú fronton zajlottak, mindkét részről többszöri támadással és visszavonulással, és ez szinte egész nap tartott. Mivel nem állt rendelkezésre egyik hadtest részére sem konkrét terv, vagy begyakorolt taktika, ezért újra és újra próbálkoztak, természetesen nem sok eredménnyel.

Kampánytervek és azok eredményeit tartalmazó statisztikák hiányában mindig ugyanaz történik: kipróbálok egyszer ilyen, másszor olyan technikai megoldást, vagy elkezdek másolni olyan kommunikációs paneleket, amit már másoknál esetleg láttam és jónak tűnt. Ezek a próbálkozások, ezek a másolatok azonban nem képesek újra definiálni a piaci határokat és ugyanabban a helyzetben maradunk mindig, kitéve a külső körülmények változásainak, amik vagy kedvező, vagy kedvezőtlen módon hatnak ránk.

Mikor átlátható a piac, mindig könnyebb dönteni


Solferinoi csata
Ekkor váratlanul külső körülmények szóltak bele a csata menetébe. A szárazságot és hőséget délután 4 óra körül vihar és eső váltotta fel. Ez teljesen megváltoztatta a terepviszonyokat, egyes frontszakaszokat a sár miatt kevésbé védhetővé téve. A csatateret uraló domb tetején álló, 23 méter magas középkori öregtorony, a Gonzagák által 1020 körül épített „Spia d’Italia” (a jelentése „Itáliai kém”), amelynek tetejéről akár 10 km távolságig is be lehetett látni a környéket, stratégiai fontosságú hadvezetési pont volt, s az most még inkább kiemelt jelentőségűvé vált. A torony birtoklása mindkét fél számára innentől kezdve létfontosságú volt. A csata kezdetén az osztrákok tartották megszállva a dombtetőt, - ez ugye a taktikájukban semennyire sem látszódott – s a francia 2. dandár ostromolta, váltakozó sikerrel. Végül III.  Napóleon saját elit testőrségét, a Császári Gárdát is harcba küldte, hogy megszerezve a tornyot, megfelelően tudják értékelni a teljes frontszakaszt. A gárdisták a hegyet megmászva, véres közelharcban végleg elűzték a védőket. A torony elfoglalása új erőt adott az olaszoknak és a győzelmük szimbólumává vált. Innen átlátva a csatateret már könnyebben tudták érvényesíteni a kezdeti kisebb erőfölényt is. Hiszen az állandó tervnélküli próbálkozások mindkét felet egyformán fárasztották és innentől döntő jelentősége inkább a megfelelő mennyiségű és jó helyen bevetett tartalékoknak jutott.

A stratégiánkat, azt mindig a saját képességeinkre alapozva és a piacok megfelelő definiálása mentén alakítjuk ki. A taktikai lépéseinkhez viszont pontos ismerettel és tervvel kell rendelkeznünk a versenytársakról és a helyettesítő termékek piacáról is. Amennyiben a konkurensek üzleti tevékenységét megfelelően kielemezzük, akkor sokkal inkább át tudjuk látni, milyen lehetőségeink vannak az adott piacokon és így már a megfelelő erőforrások és tervek alkalmazásával, könnyebben tudunk a konkurenseinkkel szemben tért nyerni.  

Fél 3-tól, a kevesebb tartalékkal rendelkező Ferenc József centruma fokozatosan hátrálni kényszerült, a középső pozíciók feladása, pedig az addig vitézül kitartó szárnyak sorsát is megpecsételte. Két órával később Solferino falucska a francia-piemonti csapatok kezére került, ezzel a csata eldőlt; a diadal a szövetségesek részéről 17.000 áldozatot követelt, az osztrákok összesen 22.000 embert vesztettek.  Az a fél természetesen, - habár sem ő, sem a konkurense nem rendelkezik megfelelő tervekkel, taktikával – több veszteséget szenved el, aki erőforrás hátrányban van, mert amikor a tartalékok bevetésre kerülnek a fáradt ellenfelekben nyilván nagyobb pusztítást tudnak végezni. Ugyanilyen módon, ha egy adott piacon a konkurensek kampánytevékenysége visszaszorul és lemondanak a folyamatos kommunikációról, sokkal könnyebben tudunk új vevőket szerezni és mások meglévő vevőit átcsábítani magunkhoz.

A spontaneitás sose hoz átütő sikert


Solferinoi csata
A súlyos veszteségek ellenére Ferenc József szerencsésnek mondhatta magát, ugyanis a győztesek nem tudták üldözőbe venni az osztrákokat, így a vert had, rendezetten vonulhatott vissza az Erődnégyszög területére. II. Viktor Emánuel és III. Napóleon erői ugyan ostrom alá vették Peschierát és Mantovát, a francia császár azonban hamarosan úgy határozott, hogy befejezi a háborút. Ezt a döntést több körülmény is elősegítette: túl azon, hogy az uralkodó nem akart megsemmisítő vereséget mérni Ausztriára, és tartott Poroszország közbeavatkozásától, a súlyos veszteségek és a hazai békepárti közvélemény zúgolódása nyomán is hajlott a fegyverszünetre, melyet – július 12-én, Villafrancában – a piemonti fél előzetes megkérdezése nélkül kötött meg. A két nagyhatalom, tehát mivel nem tudott senki sem meggyőző fölényt kialakítani békésen felosztotta a piacokat. Természetesen az osztrákok veszítettek a hatalmukból, de ez azért nem volt annyira megrázó a birodalom nézve, sőt a felkészületlenséget tekintetbe véve még kecsegtető is az eredmény.

A megfelelően kitűzött kampánycélok nélkül, ami a mögötte lévő stratégiát segíti, nem tudjuk kihasználni a pillanatnyilag elért eredményeinket sem. Mindig változnak a piaci tendenciák, amelyek vagy pozitívan, vagy negatívan hatnak ránk, de ha elérve egy-egy pozíciós előnyt, ahogy több csata elemzés is mutatta, sikerül megszilárdítani azt, akkor hosszabb távon fokozatosan nyerhetünk az adott piacon. Kutatások kimutatták,  hogy egyes márkák, főleg azoknál, ahol emocionális hatás is érvényesül, divattermékek, elektronikai, szórakoztató ipar, italok, élelmek, ott, míg a fogyasztókban kialakult szokást sikerül megváltoztatni 5-6 évbe kerül. Ilyenkor egy teljesen új piaci szegmens felfedezésével lehet csak jelentősebb bővülést elérni, a meglévő piaci és versenyhelyzeten túllépve.

2015. június 22., hétfő

Amikor a bevált módszerek nem működnek – a Pydnai csata



A piaci részesedés jelentős növelése

minden taktika elévül
Róma és a macedón Antigonida dinasztia között dúló háború záróakkordját, a Kr. e. 168-ban megvívott pydnai csata jelentette. Róma ebben a háborúban az egész hellén világ feletti uralomért harcolt. A harmadik Macedón háború Kr. e. 169-ben kezdődött, ami sokáig csak kisebb római győzelmeket jelentett, amely elsősorban a macedón királynak, a kitérésre alapozott taktikájának volt köszönhető. Perseus király nem akart a rómaiakkal nagyobb csatába bonyolódni, amíg meg nem erősítette seregét, annyira, hogy megfelelően védekezhessen ellenük.

Egy piac megszerzésére irányuló stratégia hosszabb folyamat, amit elsősorban a védekezés szabálya befolyásol az egyik és a támadás a másik oldalon. Legyünk, ugyanis bármilyen erősek, az adott, akár lokális piacon is, az, aki egy termékével, szolgáltatásával első volt az adott piacon, sokáig képes védeni a vezető pozíciót, akár anélkül is, hogy komolyabb  küzdelembe – kommunikáció, árakciók – bocsátkozna. Az erősebb szereplő, ha saját stratégiáját jól működteti és nem követ el nagy hibákat, akkor nyugodtan dolgozhat. Míg megváltoznak a piaci folyamatok az mindig hosszú idő és a támadó félnek, ezért megfelelő kitartással, elszántsággal és erőforrással kell rendelkeznie ahhoz, hogy ebből a piaci részesedésből minél többet megszerezzen.

A piaci pozíció őrzése

Ez a halogató taktika, a támadó római sereg erőforrásait, távol a hazától természetesen folyamatosan csökkentette. Sőt az i.e. 169-dik év végére, ennek következtében a helyzet elkezdett megváltozni. Perseusnak fokozatosan sikerült visszaszereznie azokat a területeket, melyeket korábban a rómaiak elfoglaltak, többek között a fontos vallási központjukat Diont is. A macedón sereg ezt követően egy jól védhető helyen, az észak-hellasi Elpeus folyó közelében táborozott le.

A támadó fél kampányai természetesen jóval több energiát emésztenek fel, így ha nincs mögötte egy olyan stratégia, ami túlmutat a pillanatnyi nehézségeken, akkor minden befektetett idő és költség elveszhet. A vezető pozíció birtoklása ugyanis, időnként, az egyes kampányidőszakokban egyszerűen segíti azt, aki megőrizni igyekszik a már meglévő vezető szerepét. Lehetnek olyan kampányok a támadó fél részéről, amiket könnyen blokkolhat különösebb erőfeszítés nélkül a védekező és lehetnek olyan ellen kampányai, ez alatt az idő alatt, amit jelentős sikerként könyvelhet el. Azonban azt a törekvésünk, hogy támadóként folyamatosan zavart keltsünk és nyomást gyakoroljunk az adott piacot védőre, nem adhatjuk fel, mert az üzleti taktikai lépések fokozatosan segítik, hogy egyre többet tudjunk a védekező tevékenységéről, stratégiájáról. S amikor sok-sok küzdelemben kiismerjük a konkurens piaci tevékenységét, akkor válunk képessé a stratégiaváltásra, s az azt döntő módon kibontó taktikai lépések megtételére.  

A megfelelő stratégai képessé tesz a győzelemre

kampány kivitelezés
A római hadjáratot, az erős védelmi pozíciókat kiharcoló macedónok ellen a teljes kudarc réme fenyegette. A következő évben a római hadsereg vezetésére, ezért egy tapasztalat hadvezért, Lucius Aemilius Paulus-t nevezték ki. Paulus jól ismerve a csaták lebonyolításának szabályait, legfőbb célja az volt, hogy Perseust kimozdítsa védett pozíciójából. Paulus ezért egy kisebb csapatot, mintegy 8.200 gyalogost és 120 lovast küldött Cornelius Scipio Nasica vezetése alatt a tengerparthoz. A csapatfelvonulás célja az volt, hogy az ellenfél azt higgye, a rómaiak átkaroló hadműveletre készülnek. Ezt a látványosan kivitelezett csapatmozgást természetesen jelentették a macedón királynak is. Így erre az átkaroló hadműveletre lett volna ideje megfelelően megváltoztatni a védekező pozícióit Perseusnak.  Scipio az éjleple alatt azonban délre mozdult el seregeivel és átkelve a hegyeken, nyugatra került a római és a macedón csapatoktól. Innen északkeletnek fordult, hogy a macedón seregek hátába kerülhessen.

Egy adott piaci területen, ha szokványos üzleti tevékenységet, kommunikációt végzel, akkor nincs esélyed arra, hogy a védekező pozícióját különösebben veszélyeztesd. Végezz bár erősebb kommunikációt, még ha időszakosan is azzal, ha az ezekhez használt panelek nem változnak, nem tudsz jelentősebb támadást indítani újabb vevők megszerzésére, a piaci részesedés fokozására. A legfontosabb szabály ebben az esetben, hogy olyan kampányt kell kidolgozni, olyant kell előkészíteni, ami egy látványos oldaltámadásnak felel meg. Ehhez fel kell fedezni a piacunk határain is túlmutató stratégiai tényezőket. Látszólag a szokványos kommunikációt folytatva, de közben újra pozicionálva egyes piaci szegmenseket lehet esélyünk komoly taktikai előnyök szerzésére.

Szökött legionáriusok azonban elárulták a rómaiak tervét az ellenségnek, így a macedón sereg erre is időben reagálhatott. Perseus Milot bízta meg, hogy egy 12.000 fős sereggel védje meg, azt a területet, ami a római felvonulás útjába esik. A két sereg összecsapása azonban váratlanul a jelentősebb macedón erőfölény ellenére is visszavetette Milo seregét. A rómaiak előrenyomulását, megakadályozandó Perseus a fő erőkkel északi irányba vonult, ahol a Pydna nevű falutól délre megfelelően sík terep talált a legfontosabb macedón taktikai fegyver, a phalanx harcmodor alkalmazásához.

 Az eddig alkalmazott taktikád, csak bizonyos körülmények között működött jól? Sokan szeretnék visszakapni a keresleti piac viszonyait, amikor sem stratégiai, sem komolyabb taktikai tudásra nem volt szükség a bővüléshez, hisz a vevők igényei maguktól is generálódtak és nem tornyosultak eléjük ebben az időszakban problémák, amik a vásárlási döntés folyamatait lelassította volna. Így, amikor éppen működik egy-egy taktikai motívum, kommunikációs csatorna, akkor minden körülménynek is hasonlónak kellene lenni ahhoz, hogy ezzel ugyanolyan hatást érjünk el. Egy gyorsan változó világban, olyan piacokon, ahol a gyorsaság a legfontosabb tényező, azonban semmilyen lehetőség sincs a taktikai elemek bebetonozására, s a régen működő háttér körülmények újra létrehozására, pedig abszolúte nincs.
  
Paulus utasította Scipiot, hogy csapataival egyesüljön a főerőkkel, miközben Perseus csatasorba állította hadseregét, mivel attól tartott, hogy a Scipió vezette egységek, bármelyik pillanatban támadást indíthatnak déli irányból. A római légiók azonban mikor látták, hogy Perseus csatarendbe állította csapatait, Paulus úgy döntött, hogy nem bocsátkozik harcba a meneteléstől kifáradt katonáival, inkább letáboroztak az Olocrus hegy lábánál.

Nagyon pontosan kell meghatározni az időzítést, ahhoz, hogy valóban eredményeket érjünk el a piacunkon. A folyamatos árakciók pontosan ezért nem tesznek számodra lehetővé semmilyen időzítést, mert egyszerűen kiismerhetőek és folyamatos fáradtságban, fásultságban tartja az adott céget, ahelyett, hogy megfelelően felkészülnének és jól kidolgoznák a következő igazán fontos taktikai lépéseket.

Az örökké használt taktika vége

piaci kampány ismeretek
A csatáig majd egy teljes nap telt el, s a következő nap délutánján, június 22-én került rá sor. Paulus addig várt, míg a nap már nem sütött katonái szemébe. A két hadsereg létszáma a csata előtt közel azonos volt. A rómaiak 38.000 emberrel rendelkeztek a macedónok 44.000 zsoldossal álltak fel, melyből 21.000 a phalanxokat alkotó phalagnites gyalogos volt. A két sereg lovasságának létszáma is közel azonosnak tekinthető, körülbelül 4.000 lovas katona állt mindkét oldalon. A hadtestek a tőlük korábban is megszokott módon álltak fel, ebben egyik hadvezér sem látott semmi meglepőt a másiknál. A rómaiak a két légiójukat a centrumban sorakoztatták fel, a szövetséges latin, itáliai és görög gyalogság helyezkedett el a szárnyakon. A lovasság a két szárnyon állt fel, a jobb szárnyat, pedig még további 22 elefánt erősítette. A macedónok phalanxai középen helyezkedtek el, ennek a bal oldalán a 3.000 fős elit nehézgyalogság sorakozott fel. A könnyebb fegyverzetű gyalogság és a kettéosztott lovasság a két szárnyon sorakoztak. Az erősebb nehézlovasságot Perseus a jobb szárnyra vezényelte.

Egy idő után az adott piacon működő konkurensek ismerik egymás tevékenységét. A jobban felkészültek, ezt megfelelően feltérképezik és le is írják, hogy legyen lehetőségük a váltásra. Azonban a folyamatosság mellett pontosan, ezért van szükség az állandó megújulásra, a stratégia mellett való kitartásra és az ezt kibontó taktikák variálására, újak kipróbálására. Amikor megfelelően kiismeri egyik fél a másik tevékenységében felfedezhető azonosságokat, csak ekkor lesz ugyanis lehetősége valódi váltásra. 

A küzdelem körülbelül délután három órakor a centrumban kezdődött, mikor a macedónok phalanxai egészen a római tábor közelébe nyomták előre a légiókat. Paulust csodálattal és félelemmel töltötte el a phalanxok látványa. A római katonák, a pajzserdőből kinyúló ellenség pikáit megpróbálták leszorítani, vagy levágni azok hegyeit, de csak kevés sikerrel jártak. Képtelenek lévén, hogy megbirkózzanak a feléjük meredő tüskés, zárt alakzattal, a rómaiakat egyre hátrább szorította a támadás, és néhány szövetséges egység is megfutamodott a csatamezőről, látva Paulus csapatainak tehetetlenségét.

a jól kiismerhető taktika
Amikor tökéletesen begyakorolnak folyamatokat, értékesítési procedúrákat, akkor az ellen sokkal nehezebb felvenni a versenytársaknak a harcot. Az ad hoc, a szokásrend alapján maguktól kialakuló taktikai formák esetlegessége, viszont épp a hatékonyság korlátja lesz. Amennyiben mások jobban begyakorolják az adott piacra vonatkozó taktikai elemeket, akkor az előnyükkel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Csak akkor van lehetőségünk, ha megváltoztatjuk a piaci körülményeket és ehhez mi jobban illő taktikát dolgozunk ki, amit tökéletesen be is gyakorolunk.

Ám ahogy a phalanxok előre törtek, lassan a dombok lábaihoz értek, ahol a talaj egyre egyenetlenebbé vált, ennek hatására a macedón phalanxok zártrendje szétzilálódott. Paulus látva a kialakult helyzetet, azonnal felismerte a lehetőséget és parancsot adott a légióknak, hogy hatoljanak be a résekbe és támadják meg az ellenfél katonáit külön-külön, ezeken a gyenge pontokon. A közelharcban a római kard és a nehéz pajzs hatékonyabb volt a tőrszerű rövid kardokkal és könnyű páncélzattal felszerelt Macedónokénál. A phalanxok bizonytalan helyzetét jól kihasználva, a közelharcban kevesebb római katonai is elégséges volt, ahhoz hogy az ilyen közelharchoz nem szokott macedón katonákat legyőzzék. Az így felszabadult egységek hamarosan csatlakoztak a római jobbszárnyhoz, és sikeresen felmorzsolták a macedónok baloldalán lévő lovas és gyalogos egységeket is.

Képesnek kell lenni meglátni egy piaci helyzetben lévő lehetőséget minél előbb, aki előbb teszi ezt meg, az fogja uralni az adott piacokat. Sőt ma már, aki teremteni tudja ezeket a piaci szegmenseket, mint az Apple a készülékeivel, az tud jelentősen bővülni csak. Egy erős versenytárssal szemben, csak akkor tudsz jelentős győzelmet aratni, ha jelentősen megváltoztatod a piaci viszonyokat a magad számára. Ehhez ma 6 féle utat javasolnak, ezeket az új lehetőségeket vizsgáló üzleti stratégák:

1. Tekints ki az alternatív iparágakra, amelynek jellemzőit bevonhatod a saját tevékenységedbe.

2. Felülemelkedni az iparágon belüli stratégiai csoportokon, új szempontokat alkalmazni, ahhoz képest, amit a versenytársak követnek.

3. Bővíteni a megszokott vásárlói köröket.

4. Felülemelkedni a kiegészítő termékek és szolgáltatások kínálatán, ehhez teljes egészében kell vizsgálni a vevők döntési mechanizmusát.

5. Felülemelkedni a vásárlókra gyakorolt funkcionális, vagy emocionális vonzerőn, kilépni a többet kevesebbért versenyből.

6.  Figyelmen kívül hagyni az időtényezőt, ne tendenciákat valósítsunk meg, mint mások, inkább arra figyeljünk ezek, hogyan változtatják meg a vásárlói igényeket.

Ezek az úgynevezett Kék Óceán stratégia alapvetései a piacok újra definiálásához, olyan piaci területek teremtéséhez, ahol mi lehetünk az elsők, mint az új földrészeket, vizeket felfedező hajósok. Megváltoztatva a piaci viszonyokat, olyan felismerésekre jutva, amelyre eddig mások nem figyeltek fel, vagy nem dolgoztak ki rá megfelelő stratégiákat, van esélyünk erőteljesen megváltoztatni a piaci feltételeket.   

helyzetfelismerés
Látva a csatában beálló fordulatot, Perseus elmenekült a serege jobbszárnyán tartózkodó lovasságával együtt. Plutarchos szerint a lovasságot és a királyt a későbbiekben a gyalogságból megmaradt túlélők gyávasággal vádolták. Nem maradtak azonban a macedón gyalogosokból sokan élve, még a 3.000 nehézgyalogos testőr is utolsó leheletükig harcolt, a 40.000 katonából pedig 25.000-et öltek meg, vagy fogtak el a rómaiak. Ez az óriási mészárlás azonban nem tartott tovább egy óránál, amit a phalanxok korai és túlzott előrenyomulása okozott.

Újrarajzolva a piaci határokat és gyors megoldásokkal biztosítva annak eredményességét, a versenytársak régi módszerei azonnal hatástalanná válnak. Ráadásul ebben a csatában is elkövette a védekezésből, támadásba átmenő fél azt a szokásos hibát, hogy nem őrizte meg időben az elért pozíciókat, hanem addig haladt tovább, húzta szét – akár földrajzilag, akár a termékvonallal – a támadás vonalát, hogy a saját katonái lettek, akik egyre nehezebb helyzetbe kerültek. A korábban az erőket koncentrálva, jól működő taktika, így rendszerint önmaga ellen fordul, ha minden körülmények között bízunk a működésében.

A piac újra felosztása

Perseust később, az őt üldöző rómaiak bekerítették és elfogták, majd élete végéig őrizetben tartották. A rómaiak a Macedón királyságot négy részre osztották, majd később ezeket is megszüntették, hogy nem emlékeztessen a korábbi uralkodókra és provincát szerveztek belőlük. A csatát magát gyakran úgy elemzik, mint a római légióknak, a kevésbé variálható és mozgékony phalanx harcmodor ellenében megszerzett hatékonyságának a bizonyítékát. Paulus jól tudta már a csata előtt is, hogy a phalanxot mindig ütközetbe küldik, akkor, ha esetleg más irányból veszély lép fel. S pontosan számolt azzal is, hogy lehetetlen a szárnyakat megbontani anélkül, hogy szervezett egységet, a formáció kohézióját megbontanák. Ráadásul a csata előtt a macedón hadsereg, lassan vonult fel és közel a sereg fele nem foglalta még el a pozícióját, mire már a phalanx elindult előre.

A pontos időzítés az egyik oldalon és a rossz szervezettség miatti késés a másik oldalon, eredményezte, hogy a légiósok már azelőtt behatoltak a phalanxok szárnyain keletkező résekbe, mielőtt Perseus reagálni tudott volna rá és segítségükre küldhette volna a könnyűgyalogságát, hogy visszaszorítsák a résekre zúduló rómaiakat. Még ha ez, időben meg is történt volna, akkor is csak a veszteségek mérséklésére lett volna képes, ahogy a csata ugyanis az egyenetlenebb terep felé mozdult, ami sokkal hátrányosabban érintette a macedónokat, mert a rómaiak képessé váltak a számukra jóval ismertebb közelharcba kezdeni és ezzel ki tudták használni a rövid kardjuk hatékonyságát. Ezzel a csatával így a hoplita nehéz gyalogos falanx harcmodor ideje végleg lejárt, a római stratégia és taktika diadalmaskodott és a történelem későbbi szakaszában már ez a harcmodor képviselte a haladást.

A gyorsaság, a hatékonyság az ehhez jól szervezett csapat, ma már elengedhetetlen követelmények, ahhoz, hogy versenyben legyünk a konkurensekkel. Bármelyik ponton vannak nehézségeink, előbb azokat kell megoldani és a hiányosságok kiküszöbölésére hozott megoldásokat jól begyakoroltatni. Addig hiába lesznek zseniális felismeréseink, ha megvalósítás taktikájába számtalan időt rabló elem kerül. Egy új stratégia megtalálása és ehhez a megfelelő taktika kidolgozása, ugyanis feltételezi, hogy a kampányaink révén a szervezetünk már hozzászokott az új taktikai elemek rendszeres megtanulásához, begyakorlásához és azok gyors időszakos alkalmazásához.

2015. június 20., szombat

Kampány után se állj le a folytatással! - Catalaunumi csata



A megszerzett piac védelme


Egy csata, amelyet sok-sok behódolt nemzet katonáival vívtak, mindkét oldalon. A csata valahol Troyes környékén, ma Párizs és a luxemburgi határ közt félúton zajlott, 451. június 20-án. A csatamező egy távolabbi síkságról kapta (tévesen) a Catalaunumi nevet. Ezt északon egy folyó, vélhetően a Marne, és délen néhány, nem összefüggő erdő határolta. Északon a folyó előtt egy domb emelkedett.

a hunok Rómában
Az egyik oldalon a Nyugat-Római Birodalom légiói, akik a birodalom határait védték és néhány szövetségese állt (vizigótok, alánok), míg a másikon a hunok és szövetségeseik (főként burgundok) harcoltak. Mindkét seregben jelentős volt a germánok száma. A seregeket hadvezérként Aetius és Attila vezették.  Attila serege csekély számbeli fölényben lehetett, de maximum 50 000 főt számlálhatott..

Attila seregének a fele állt hunokból, másik felét a vazallusok alkották. Ezek nagyság szerinti sorrendben: az osztrogótok Valamir vezetésével, a gepidák Ardarich vezetésével, a Rajna jobb partján élő frankok és a Majna melletti burgundok voltak, a vazallusok felét az osztrogótok tették ki. A hunok szokásosan lovasok voltak, és lándzsával, buzogánnyal, kötélhálóval és legfontosabb fegyverükkel, a speciálisan készített lovasíjjal voltak felszerelve. Páncélt nem hordtak, csupán egy kerek bőrpajzsot használtak védekezésre. A germán csatlósok felszerelése teljesen másmilyen volt az osztrogótokon kívül, akik a lovasok harmadát alkották, mindannyian gyalogos katonák voltak. Az osztrogót lovasságot tekinthetjük nehéz lovasságnak, mivel lándzsával és széles karddal, s legalább bőrmellénnyel, de páncélinggel és pajzzsal is el voltak látva. A gyalogos harcosok a frankok kivételével vélhetően páncél nélkül, de lándzsával, széles vagy hosszú karddal, könnyű pajzzsal vonultak a harcba. Lőfegyvereket a germánok alig használtak, és csak az osztrogótoknál voltak íjászok. A frankok használtak egy ívelt dobófejszét, amit röviddel az ellenféllel történő összecsapás előtt hajítottak el. Ettől eltekintve a frank harcosok széles karddal és fapajzzsal voltak felfegyverezve.

Aetius serege fele-fele arányban az ő római, frank és burgund harcosaiból állt, másrészt a vizigótokból. A rómaiak, a frankok és a burgundok képezték a gyalogságot. A római katonák felszereltsége ebben az időben már eltért a klasszikus legionáriusokétól, ovális pajzzsal, csatos sisakkal, hosszú karddal és keleti formában kiképzett íjjal voltak felfegyverezve. A légiók már csak 1500-2000 főt számláltak, szemben Róma fénykorával, amikor egy légió 6000 fő, jól képzett katonát számlált. Az újkor légióit már a helyben letelepedett lakosságból toborozták, ez ugyan csökkentette a mozgékonyságukat, nem lehetett őket a birodalom bármely részén hadba dobni, de növelte a csapatok morálját, mivel saját közösségeiket és családjaikat védték. Ebben az időben pontosan ezért a római csapattestekre már a védekező harci magatartás volt a jellemző. A vizigótok legalább kétharmada lovas volt. Közöttük megtalálható volt a páncélinggel és lándzsával felfegyverzett nemesi lovasság ugyanúgy, mint a könnyen felfegyverzett lovasok tömege. Az utóbbiaknak semmilyen páncélzata nem volt, gerellyel, széles karddal és vélhetően kis fapajzzsal vagy többrétegű bőrpajzzsal harcoltak. A gyalogos katonák közt valószínűleg a lándzsa, a széles kard és a pajzs volt a legelterjedtebb fegyver, egyeseknek egyszerű íja is volt, de nem rendelkeztek semmilyen páncélzattal.

Egy kampányban mindig nehéz összehangolni a különböző résztvevőket. Mindenki más-más elképzeléssel, tudással és felkészültséggel rendelkezik. Ahhoz viszont, hogy egy kampányunk sikeres legyen, meg kell tudnunk oldani, hogy mindenki azonosan gondolkodjon és azonosan álljon hozzá. A kreatív anyagok és szövegek hiába különlegesek, ha az értékesítőink által használ mondatok, a termékek minősége nem azonos velük. Ezért fontos, hogy a pontos forgatókönyvhöz, a megfelelő promócióhoz kidolgozzuk a megfelelő értékesítési mondatokat is. Mindenkinek a tudásához mért feladattal kell rendelkezni egy kampányban. Sokszor mutat vegyes képet egy-egy kampány, mint Attila és Aetius seregei, mert a vezetőség kitalál egy kampányt, vagy csatlakozik valamilyen promócióhoz. Ezekhez igyekeznek minél látványosabb kreatív anyagokat kidolgozni, vagy már készen kapják azokat. Az erős vizuális hatások mellé viszont csak pár mondatos kampányszöveget rendelnek. A kampány bevezető része már bejelenti, hogy milyen akció várható, anélkül, hogy igazán felépítené azt. A legtöbb leírás a termék tulajdonságokról szól és nem tartalmaz más, olyan támpontokat, amivel valóban megragadhatjuk a vevők figyelmét.  Így nehéz dolga van, akár az eladóinknak is az üzletekben, vagy az értékesítőinknek is, hisz ha nem dolgozunk ki nekik egyedi értékesítési mondatokat az adott kampányhoz – amit nincs mese, meg kell tanulni, mint a verset, s mint minden értékesítési szöveget – akkor ők sem tudnak plusz tudást átadni a vevőinknek az ismert akciós mondatoknál. Ezt a taktikai hibát azonban egyetlen csatában sem engedhetné meg magának egy hadvezér, mert a csapattestek hibás irányítása sok ezer ember halálába kerülne. Egy kampányban ugyancsak bevételektől esünk el, de nem engedhetjük meg, hogy ne legyen a kampánytervezőknek, a kivitelezőknek és az értékesítésben részt vevőknek azonos céljaik és azonos tudása a kampányról.

Számolj a kampány gyengeségekkel

catalaunumi csata
Késő délelőtt Aetius csatarendbe állította a seregét a két tábor közötti síkságon. Északon a folyónak támaszkodva a rómaiak álltak az első, a frank és a burgund szövetségesek a második sorban, és képezték a balszárnyat és a centrum bal oldalát. Szomszédságukban dél felé az alánok álltak fel Sangiban nevű vezérük vezetésével a rómaiak és a vizigótok között. Sangibant megbízhatatlannak tartották, ezért állították őket a rómaiak és a vizigótok közé. A vizigótok arcvonala, királyuk, I. Theuderich vezetésével, az első erdőségig húzódott, és ők alkották a centrum jobb oldalát és a jobbszárnyat. Aetius északkeleten a domb mögött egy kisebb vizigót csapatot helyezett el, ennek a tartaléknak kellett Thorismund a király fiának vezetésével, a hunok jobbszárnyát megtámadnia. Attila csak később, dél körül vezette ki a seregét a táborból, hogy a kihívást elfogadja. Csatarendje a következőképpen nézett ki: a domb déli lábánál álltak a gepida, a burgund és a frank csapatok, és ezek képezték a jobbszárnyat. Szomszédságukban délre állt a hun lovasság, ami hosszan elnyúló centrumot alkotott, s arcvonaluk állt szemben a rómaiak jobb oldalával, az alánok arcvonalával és a vizigótok bal oldalával. Innentől délre az erdőkig alkották az osztrogótok a balszárnyat szemben a vizigótok jobb oldalával.

A kampányban résztvevőknek meg kell határozni a pontos helyét. Olyan azonban nem létezik, hogy valakire nem számítunk, ha vannak gyengébb pontok is a kampány végrehajtóinál, akkor ezzel számolnunk kell a kivitelezésnél. Nem lehet a kampányunk ugyanis emberfüggő, hanem a megfelelő rendszernek kell biztosítania a pontos működést. Egy kampány nem válhat függetlenné azonban, épp ezért a szervezettől, hanem teljes egészében át kell hatnia azt.

Kora délután kezdődött a csata, a centrumban a hunok és a balszárnyon az osztrogótok támadásával. Az alánok nem tudták vagy nem akarták a támadást feltartóztatni, mert az első összecsapás után elmenekültek. Tőlük balra és jobbra a rómaiak és a vizigótok egyaránt felfogták a támadást. Ekkor indított támadást a dombtetőről a rómaiakat támogató Thorismund lovas csapataival. Erre Ardarich, a gepidák királya csapatai egy részét Thorismund ellen irányította. A gótok a dombot ugyan megtartották, de nem tudtak továbbnyomulni. A centrumban az alánok elmenekülése miatt a vizigótok kritikus helyzetbe jutottak. Szemből a hunok és az osztrogótok, oldalról pedig a balszárnyat áttörő hun lovasok egyaránt támadták őket. Megzavarodtak, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a vizigót seregben pánik tört volna ki.

Sok váratlan helyzet léphet fel egy kampány során, amikre szintén forgatókönyvet kell készíteni. Ilyenek a vártnál alacsonyabb érdeklődési szint – nem volt megfelelő az előkészítő PR és reklám munka, nem volt megfelelő az ajánlat, nem jó célcsoportot célzunk. Ebben az esetben is valamilyen módon a javunkra kell fordítani az eseményeket, a piacra vonatkozó fontos ismereteket szerezve. Túlzott érdeklődés, olyan mértékű, ami már a kapacitásainkat veszélyezteti. Egy rendszeresen megismételt kampányban, az egyik ügyfelünk jelentős forgalomnövekedés mellett, olyan kapacitás problémákkal küszködött, ami már a minőség romlására ment. A vevők jelentős tömege ráadásul mindig ezekre az akciós napokra tornyosult, így azt javasoltuk fejezzük be ilyen módon ezt a kampánysorozatot, mert negatív reklámmá válik, amit sok Facebook komment is jelzett.

Taktikai hibák sora a kivitelezésben

catalaunumi csata
I. Theuderich a vizigótok vezére ekkor középen összegyűjtötte harcosait, és újraszervezte az ellenállást mindkét oldalon. Ugyanekkor Attila erőteljes támadást indított a rómaiak ellen, feltételezhetően azért, hogy Aetius ne tudjon segítséget küldeni a vizigótoknak. Azzal, hogy a rómaiakat csak frontálisan támadta, taktikai hibát követett el, mert délről a nyitott szárnyba sikerrel törhetett volna be. A frontális támadást, hála a római íjászoknak, akik nagy veszteségeket okoztak a hunoknak, több alkalommal is sikerült elhárítani. A jobb szárnyon a helyzet mégis egyre válságosabb lett, és csak idő kérdése volt, hogy a vizigótok a szemből és oldalról jövő támadás hatására összeomlanak.

A frontális támadás, akár árral, akár termékjellemzőkkel végzik, mindig jelentős energiákat köt le. A centrumban, a legerősebb pontokon végzett támadás mindig kétséges. A jobb vagyok én a konkurensemnél, s csak azért is megcsinálom, bátorsága sohasem vezet eredményre, a pontos tervezés és taktikai kivitelezéssel szemben.  Amint észreveszünk egy gyengeséget a konkurensek tevékenységben, amire mint piaci résre tudunk megfelelő ajánlatot készíteni, akkor azt kell kihasználni, inkább, minthogy a főbb akcióira, kommunikációs tevékenységére tromfolunk.   

Végül I. Theuderich egy gerelytől megsebesülve lebukott a lováról és a lovak halálra taposták. Azonban míg legtöbb esetben a vezér elvesztése pánikot eredményez itt éppen ez volt, ami elkeseredett ellenállásra sarkallta a vizigótokat. Számukra már nem a csatáról volt szó, hanem a bosszúról királyuk haláláért. Az osztrogótok támadó ereje lanyhulni kezdett, és a másik oldalon Thorismund, apjának halálhírére, a dombról újabb bátor támadást vezetett. A zavaros utóvédharcokban Thorismund majdnem a gepidák kezébe került. Végül a kitartó küzdelem, a frissebb vizigótok felé billentette a mérleget és Ardarich fáradozásai ellenére menekülni kezdett. Attila ekkor követte el második taktikai hibáját.

Ahelyett, hogy a rómaiak elleni támadást leállította volna és megerősítette volna a jobb szárnyat Thorismund ellen, tovább támadott, állítólag annak reményében, hogy Aetiust megöli. Az Aetius elleni frontális támadás sikertelenül folytatódott nagy veszteségekkel. A hun csatarend másik végén az osztrogótok egyre szorongatottabb helyzetbe kerültek, mígnem menekülni kezdtek. Ezzel a helyzet alapvetően megváltozott. Már alkonyodott, amikor Aetius a centrumban előrenyomult. A kimerült hunok, akiket mindkét szárnyon támadtak, s most már a centrumban is védekezésre kényszerültek, nem tudtak sikeresen ellenállni. Attila még idejében, seregének végleges szétzilálása előtt visszavonulást rendelt el a szekérvárba. Aetius és Thorismund még az éjszaka körülzárta Attila seregét a táborukban.

Amennyiben nálunk erősebb ellenfelekkel szálunk harcba, ott támadunk, ahol komoly ellenállásba ütközhetünk, akkor jobb, ha felkészülünk rá, hogy amennyiben sikerül rész eredményeket elérni – a waterlooi csata egyik komoly taktikai hibája is ebből eredt – jobb, ha ezt még időben megőrizzük, mígnem addig folytatjuk a támadást, míg mi kimerülünk és az ellenfél mehet át ellentámadásba. A pici pozíciós előnyöket megszerezve egy-egy termék szegmensben, vagy az értékesítés volument tartósan emelve, ne bízzuk el magunk, hogy teljes egészében uralkodók lehetünk az adott piacokon. Különösen ma, amikor az erős szegmentáltság, megosztottság jellemzi a piacokat és a márkahűségért is nagyon meg kell küzdeni.  Ma a vevőhűség helyett inkább a sok minden kipróbálása dívik, nagyon erős pozíciókat és komoly státuszt kell kiharcolni ahhoz, folyamatos kommunikációval, hogy hosszútávon elkötelezzük a vevőinket. Így ha túlságosan figyelmen kívül hagyjuk a folyamatok és a vevői döntés összetettségét, és egyetlen szempontot veszünk csak figyelembe, akkor a kampány tevékenységünk folyamatosan kudarcba fullad.

Az üldözés szabálya

catalaunumi csata
Reggel Attila látta, hogy körbe van zárva, és teljesen elveszettnek hitte a helyzetét. A fából készült lónyergekből máglyát építtetett, amit a rómaiak első támadásánál akart meggyújtani. Erre azonban nem került sor, mert Aetius hadvezérből politikus lett hirtelen. Ugyanis attól tartott, hogy a vizigótok egy energikus, a győzelem mámorában úszó király vezetésével a hunok, mint közös ellenség leverése után nem elégszenek meg Aquitaniában a szövetségesi státusszal. Ezért meggyőzte Thorismundot, hogy olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, térjen vissza Toulouse-ba, és érvényesítse igényét a koronára a testvéreivel szemben. Aetius maga a csata utáni második napon hagyta el a csatateret. Attila több napig először csapdára gondolt, mígnem a felderítői felfedezték, hogy nincs ellenséges hadsereg már a környéken. Erre ő is visszavonult, átkelve a Rajnán.

Amint pontos pozíciós elemzés helyett és ennek megfelelő taktika kidolgozása híján, átmegyünk taktikázásba, előfeltevések, néhány ismerős és vevő véleményére alapozva és nem valódi statisztikákra, akkor nem az igazán fontos lépéseket tesszük meg. Az elszalasztott lehetőségek, lemondás már bejáratott kommunikációs csatornákról, mind olyan elemek, amik hagyják, hogy egy igazán elérhető stratégia előnyt elszalasszunk.

A piac változatlansága

A végső támadás elmaradásával Attila számára semmilyen következménye nem lett a vereségnek, sőt a következő évben egy másik sereggel már ismét meg tudta támadni a birodalmat, ezúttal Itáliában. Aetius számára a csata, hatalmi pozíciójának további megerősödését jelentette Galliában. Hosszabb távon azonban Róma ezen utolsó nagy védelmi erőfeszítése végérvényesen kimerítette az erőforrásait. Innentől kezdve a Nyugatrómai Birodalom rohamosan hanyatlott.

kampány mögöttes stratégia nélkül
A csatát a catalaunumi síkon sokáig a világtörténelem legfontosabb döntései egyikének tekintették. Azonban, ha a csatát Attila megnyeri, az sem okozta volna Róma végzetét, mivel Galliának vagy további területeknek az elfoglalása nem volt realitás – mindenekelőtt azért, mert nem álltak ehhez rendelkezésre a szükséges erőforrások, és azért, mert Attila valójában soha nem egy birodalom meghódításáért harcolt, hanem a zsákmányért a harcosainak és a dicsőségért. Sokáig sikerrel folytatta ezt a politikát, azonban 452-es itáliai hadjáratával semmit sem nyert, és seregét egy járvány is megtizedelte. Az évenkénti adófizetésre vonatkozó követelését, a Nyugatrómai és a Keletrómai Birodalmakhoz fűződő kapcsolatok rendezésére ajánlott szerződését éppúgy elutasították, mint ahogy egy magas római címre vonatkozó igényét, amivel a tekintélyét kívánta növelni. Így a Nyugat-Római Birodalom a győzelemmel képes volt 25 évvel elodázni, lassú haldoklását és teljes összeomlását.

Egy-egy kampány önmagában nem jelent semmit, ha nincsenek stratégiai elképzeléseid. A taktikai szintű motívumoknak mindig a stratégiát kell kibontania. Amennyiben egy kampány nincs rendszerbe foglalva, amennyiben nem tudjuk a kampányban elért előnyöket rendszerezni és tovább vinni, egyetlen kampányunknak sem lesz döntő jelentősége, csak pillanatnyi haszna.

Népszerű bejegyzések