Kövess:

Legutóbbi bejegyzések

2014. november 2., vasárnap

Mi egy év rendje? Amit már a középkorban is tanítottak!

Tervezd meg az éved!


Az időben pontosan kidolgozott stratégiáknak óriási jelentősége volt évszázadokon keresztül az ember életében. Azon, hogy követi e vagy sem ezt a stratégiát valaki, sokszor az életben maradása múlt. Ezen állt, vagy bukott, hogy lesz e elegendő élelme, és sikerül-e elkerülni a halálos betegségeket. 

Az egész élete volt e stratégia tétje, és mégis folyamatosan évszázadokon keresztül tanították az embereknek, ennek a stratégiának, ennek az időbeli rendnek a követését. S ezek az alapvetések ugyanúgy igazak ma is, ha célokat akarunk elérni, s ugyanez igaz az üzleti életre is. Az üzletben, ha nem dolgozzuk ki és nem tanítjuk folyamatosan dolgozóinkat és vevőinket a stratégiánk követésére, ha nem dolgozzuk ki a stratégia kibontásának időbeli rendjét, akkor bizony mi is bajba kerülhetünk előbb vagy utóbb. 

Ám hogyan is nézett ki a stratégia, amit időben követnie kellett évszázadokon keresztül az embereknek? Mennyire pontosan dolgozták azt ki a vezetőik?


Nehéz olyan embereket magunk elé képzelni, akik közvetlenebbül és erősebben kapcsolódnának a természethez és a kozmikus világhoz, mint amilyenek a mi parasztőseink voltak.

stratégia és idő

Ők aztán igazán közelről ismerték a jó és rossz termés közötti különbséget. A ritka bőséget és a sokkalta gyakoribb kemény nélkülözést, az esőzések okozta áradást és az aszályt, a villámlást és a jégverést, az éhséget és a fagyot, a betegségeket és a járványokat, a bármely életkorban beköszöntő halált, az élve és halva születetteket emberek és állatok történeteit.

bő termés és a stratégia
Hogy is ne érezték volna úgy,hogy részei az őket mindenünnen körülvevő természetnek, s hogy teljességgel és közvetlenül tőle függ egész létük, és miért is érezték volna elszigeteltnek magukat a világmindenségben?

Az emberek valaha szerzett leghétköznapibb tapasztalatai közé tartoznak a természet adta szabályos ütemet követő időbeli lefolyások - legyen az akár a naponta ismétlődő reggel-dél-este-éjszaka, vagy akár az évszakok váltakozása tavasz-nyár-ősz- tél szerint.

Ezt az időbeni mozgást képezték le és ábrázolták az állatövi csillagjegyek segítségével. Még száz évvel ezelőtt sem olvasott napilapokat és képes folyóiratokat a parasztember, ám jártukban-keltükben sok helyütt találkoztak ezekkel a jelekkel. Mivel őseink közül csak igen kevesen tudtak olvasni, a jeleknek és szimbólumoknak sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint manapság. Mindenki, aki megakart értetni az emberekkel valamit, a képes nyelvet használta. 

Mai is ez a képes nyelv irányít sokakat, reklámok formájában


vadászat és srtatégia
Hogyan alkalmazták ezt a képes nyelvet a  középkortól kezdve tanításra, egy meghatározott stratégia követésére? 

Már a román kori templomok bejárata felett, ott trónolt a "pogány" 12 állatövi jegy, amivel az idő rendjét lehetett közvetíteni az emberek felé. Voltak órák, amelyeknek olyan számlapot készítettek, amelyen a tizenkét órát jelképező számok és a tizenkét csillagjegy békés egymás mellettiségben, együttesen alkotják az idő kerekét.

S ha azt megnézve az ősök közül valaki még mindig nem fogta volna fel, hogy nem ő, nem az ember uralja az időt, hanem a nálánál hatalmasabb halál és a mulandóság, annak a fejébe háromszorosan is beleverték a számlap körüli alakzatokkal: a  Nagy Kaszással, aki az órákat üti, a szemeket pergető homokórával  és a halálra félreérthetetlenül utaló koponyával. Ezek mind-mind arra intették az embert, hogy ossza be az idejét.

Az utcán látható jeleken kívül, egy évente megújuló kiadvány segítette a tanítást

Annak idején viszonylag nagy volt az elterjedtsége és a példányszáma a kalendáriumoknak, különösen az "egyszerű emberek" számára készített kiadványoknak. Ezek a naptárak rendszerint csak néhány lapot számláltak. Minden hónapnak meg volt a saját rubrikája, s minden napnak a maga sorsa. Az aznapi szent neve mellett, csak néhány jel volt látható, melyeknek a "nap kiválasztását" kellett megkönnyíteniük. Voltak például különböző keresztek és lóherelevelek, fel- és lefelé nyíló, avagy csukott ollók, jobbra vagy balra mutató ujjak. Ezek a jelek arra hívták fel a figyelmet, hogy az adott nap alkalmas-e, avagy alkalmatlan valamely tevékenység elvégzésére, például a gabona elvetésére vagy a répaültetésére, de ugyanígy a favágásra, vagy hajnyírásra, az érvágásra a csecsemők elválasztására és még sok egyébre.

téli bevételszerzés
E nyomtatott kalendárium-jelképek között az állatövi jegyeknek szintúgy kiemelkedő szerepük volt. Nincs olyan oldal, ahol ne szerepeltek volna többször is. Ily módon mindjárt a hónap megnevezése után, egymás mellett következett a megfelelő csillagjegy szimbóluma és a szóban forgó hónapban elvégzendő legfontosabb mezőgazdasági munka  ábrázolása. Mindent a helyes időben kellett elvégezni: a fákat a Kos jegyében, márciusban kellett megmetszeni, az őszi vetésre a Mérleg jegyében kellet sort keríteni, a birkákat a Rák jegyében, júniusban kellett nyírni, a széna lekaszálása és a kalászosok aratása az Oroszlán és Szűz jegyében, júliusban és augusztusban következett, a szüret pedig a Skorpió jegyében, októberben.

Régi képzetek nyomán így állt mindez már a kalendárium kiadások első évtizedeiben. Úgy volt kialakítva az emberek élete, hogy mindig volt vagy a szomszédnál, vagy a borbélynál egy kalendárium, amiből tájékozódhattak. Ám, hogy jól a fejükbe véssék az embereknek az idő rendjét, vásárba, vagy templomba menet is mindenütt találkoztak ezekkel a szimbólumokkal.

Amit teszel harmonizál a világgal, amiben élsz

munka és stratégia
A kicsiben a nagy és a nagyban a kicsi megfelelésnek alaptétele önmagában törvényként működött évszázadokon keresztül, s közöttük feltétlen kölcsönös befolyás működött. Pontosan ezért, ha valaki követte az előre kidolgozott életvezetési stratégiákat, fontos szerepet töltött be a világ rendjében. Így nem csak az olyan elképzelések születtek könnyűszerrel, hogy egyik, vagy másik csillagképnek befolyása van a megfelelő emberi szervre, hogy bizonyos évszakokban vagy a hónap egy meghatározott napján fejti ki hatását, hanem épp ilyen természetességgel és a kalendáriumokban rögzítve adták a mindennapi cselekvések mikéntjét előíró normák és szabályok sokaságát. Így azokat a tevékenységeket, amelyeknél valamilyen növekedés elérése volt a cél, például a vetést, a palántázást, ágak szemzését, a növő holdnál kellett elvégezni. 

Sokan gondolhatják azt, hogy mennyi babonás szokást rögzítettek és követtek így az emberek. Nyilvánvaló, hogy egy-egy tanításból babona lett, holott nem is ez volt az elsődleges célja a tanításnak, hanem a minél biztosabb túlélés a nehéz körülmények között. Azonban még ha félreértettek is sok-sok tanítást, akkor is mivel volt egy előre kidolgozott stratégia, amit követni kellett sokkal biztosabban érték el az emberek a céljaik, mint enélkül.

Pontosan ezért nem szabad lemondani a stratégia tervezésről és annak tanításáról, követéséről, mert így sokkal biztosabban haladunk előre és sokkal inkább leszünk harmóniában a világgal, amiben élünk.

A cikk alapjául szolgáló forrásanyag: 

Arthur E. Imhof:  Elveszített világok (Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat - és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen)

Népszerű bejegyzések