Tavaszi Hadjárat, célja és elért eredményei - Tanulj belőlük Te is!
Hasznosítsd Te is a tavaszi hadjárat stratégiáját
Nietzsche szerint semmit sem tanulunk a történelemből, pedig lehetőségünk lenne rá. Az 1848-as márciusi magyar forradalmat és az azt követő időszakot mégis mindig, még az iskolai ünnepségeken is követendő pédaként emlegetik. Két kiemelkedő időszaka van ennek a történelmi eseménynek, egyrészt maga a március 15-ei nap történései, másrészt a képzettebb és erőfölényben lévő ellenséges haderők ellen vezetett tavaszi hadjárat.
Amennyiben valóban tanulni akarunk a sikeres tavaszi hadjáratból, akkor mikre érdemes figyelnünk. Azt tudni kell, hogy 1849.
márciusában a Tavaszi Hadjárat nagyon későn indult el, gyakorlatilag a fősereg
támadása szempontjából az egész március elvesztegetett hónapnak tűnt.
Az
üzleti életben és más területeken sem lehetséges, megfelelő vezető, vezető gondolat és stratégia nélkül
eredményt elérni. Az időbeni késlekedés a lassú reakciók, pedig habár rövid
távon ilyen módon is érhetünk el eredményeket, a hosszú távú stratégiánk alapjaiban rengeti
meg.
A jó időzítéshez azonban mindig készenlétben kell állni a megfelelő
lehetőség előtt, lendületből sokkal könnyebb a győzelem, mintha csak egy kínálkozó
alkalom birtokában kezdünk el majd erőt gyűjteni. Aki gyorsabb az fog nyerni a
piacon, mert ő lesz csak képes kihasználni a megcsillanó lehetőségeket.
Az erdélyi
hadműveletek igazából a váltakozó sikerek mentén március 22-ig tartottak,
amikorra Bemnek sikerül kiszorítania az ellenfél utolsó seregtestét is
Erdélyből, és megindult a Bánság felszabadítására.
Mivel
Bem, az osztrák Urban seregeinek visszaverésével volt elfoglalva, Puchner
Medgyesnél a visszamaradt magyar seregekre támadt, és az ütközet az ő
győzelmével ért véget. A magyarok a vereség miatt Segesvár felé voltak kénytelenek
visszavonulni. Bem ekkor teljesen váratlanul arra az elhatározásra jutott, hogy
Medgyes irányában kitör, és egyenesen Nagyszebent támadja meg.Nagyszebent Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin ezredes 2200 fős csapata védte.
A második nagyszebeni ütközet magyar győzelemmel zárult. A vereség
sokkolta a császári és cári csapatokat, amelyek fokozatosan kiszorultak
Erdélyből. Március 25-re Erdély, az Érchegység,
a gyulafehérvári és dévai vár kivételével magyar kézre
került.
Vannak szakterületek, amelyeken egyes
emberek hozzáértése és kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek, ez azonban nem
jelenti a tévedhetetlenséget az azt, hogy mindig csak nyerni fognak. Az igazán
tapasztalt és harcedzett szakértők rengeteg vereséget és rossz döntést is elkönyvelnek
a győzelmek száma mellett, amelyek még nem is kell, hogy túlsúlyban legyenek
csak a győzelmek hatása kell erősebbé váljon a vereségekénél. Az óvatosak viszont csak
látszólag lesznek sikeresek, mert ők araszolnak azokhoz képest, akik egy
vereség tapasztalatát, egy jóval nagyobb győzelem erejére váltják fel.
A hadjárat első szakasza
Görgey haditerve a császári csapatok
bekerítésére irányult, a terv szerint a négy hadtestnek április 7-én egyesült
támadást kellett intéznie a császári csapatok ellen, és siker esetén a főerőket
elvágták volna Pesttől.
A haditerv azonban rendkívül kockázatos volt, hiszen
amennyiben Windisch-Grätz tudomására jut, hogy a Hatvan környéki csapatok nem a
magyarok fő serege, akkor könnyen szétzúzhatja az ott állomásozókat. Sőt ezután
az osztrákok lesznek azok, akik könnyedén bekeríthetik a magyar csapatokat,
illetve azonnal Debrecen ellen vonulhatnak, minden komolyabb
ellenállás nélkül.
A tervet azonban elősegítette, hogy Windisch-Grätz március közepétől
nem kapott megbízható jelentést a magyar fősereg hollétéről és mozgásairól,
ezért szétszórta csapatait, melyeknek így túl nagy arcvonalon kellett volna
harcolniuk az összpontosított magyar sereg ellen.
Megfelelő piaci adatok, statisztikák
hiányában, érzésekre, mások világlátására és negatív tapasztalataira épített
információk mind-mind, olyan tényezők, amelyek elveszik a tisztánlátás és így a
győzelem esélyét. A Google analitikája pontosan emiatt rendkívüli segítség a
vállalkozások munkájában, hiszen nagyvállalati szintű elemzéseket kínál, hogy
valódi statisztikák birtokában győzelemre játszhassunk. Természetesen a
felderítésnek, piackutatásnak ára van, azonban ha a főhadiszálláson, a hozzánk
elszivárgó hírek birtokában kívánunk küzdeni, akkor az a rendkívüli kockázat,
amit Görgei vállalt, az eltörpül a mi vállalkozásunk rizikójához képest,
megfelelő adatok hiányában.
A Komárom - Pest - Gödöllő - Vác
vonalon a császári csapatok minden eshetőségre felkészültek, azonban túl nagy,
mintegy 54 km hosszú és 30 km
mély arcvonalat vettek föl, melyet egy nap
alatt sem lehetett teljesen összevonni. Görgei április 5-én előrenyomulást
rendelt el, amelynek értelmében a VII.
hadtestnek Aszódot és Bagot kell elfoglalnia. A III.
hadtestnek Kókán át Isaszegre, az I.-nek Isaszegre,
balszárnyának Pécelre, míg a
II.-nak Dány és Zsámbok térségébe kellett eljutnia. Ez jó
elhelyezkedést, könnyen összpontosítható csapatokat és kis (22×22 km-es)
arcvonalat eredményezett.
Minél inkább azokra a területekre tudjuk
összpontosítani erőinket, ahol a győzelem esélye nagyobb, annál inkább
sikeresek lehetünk. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő termék és szolgáltatás
portfólió. Minél szélesebb egy termékvonal, annál sebezhetőbbek vagyunk és
kevésbé jövedelmező lesz a vállalkozásunk.
A széles termékvonalak helyett viszont, új
kategóriákat, új márkákat érdemes építeni, egyedi PR-ral és marketinggel.
Az isaszegi csata
Április 6-án a magyar csapatok a
számukra kijelölt helyekre értek és Isaszeg térségében elkezdődtek
összecsapások, melyekben Damjanich, Klapka és Aulich hadtestei vettek részt. A
kezdetben támadó Klapka az ellene fellépő túlerő miatt teljesen visszavonult,
így magára hagyta a segítségére érkezett Damjanichot, aki azonban megtartotta
állásait.
A támadásba lendülő Damjanich jobb szárnya hadműveleteinek
biztosítását Gáspár VII. hadtestétől várta, aki azonban nem értesült a
fejleményekről. Gáspár a megfelelő információk hiányában, ezért – az eredeti haditervhez ragaszkodva – bár a csata
javában folyt továbbra is tétlenül várt.
Ezt kihasználva Windisch-Grätz
csapatai – Schlik hadosztályával együtt – oldalba támadták Damjanichot, aki így
súlyos veszteségek árán visszavonulni kényszerült. A csata sorsa ezzel a visszavonulással, ekkor teljesen
eldöntöttnek látszott, az osztrákok megsemmisítő csapásra készülhettek.Minél nagyobb és erősebb a nyomás, ha
annál inkább visszahúzódunk, annál inkább gyorsítjuk a vereségünket. Ahhoz,
hogy sikeresek legyünk kell a külső támogatás minden tevékenységünkhöz, ezek
elmaradása esetén, viszont erőforrásaink vészesen apadni kezdenek és nem lesz
erőnk a harc folytatásához. A stratégia mindig hosszú távú, ennek kibontása
csupán a taktika, amennyiben változnak a körülmények az eredeti stratégiához
ragaszkodjunk, de ne legyünk restek módosítani a taktikán, különben az a
vesztünket okozza. Mi éppen ezért, olyan támogatást és erősítést kínálunk
kampányok megtervezésével, amelyek ezeket a célokat segítik.
Görgei azonban délután 3 óra körül megérkezett
a csatatérre, és rendezte a sorokat: Aulichot előreküldte, Klapkát meggyőzte,
hogy visszavonulás helyett támadjon. Közben téves hírt kapott arról, hogy Gáspár
is támadásba lendült a jobbszárnyon. Ekkor úgy látta, a győzelem lehetséges,
erről tájékoztatta az egyre reménytelenebb helyzetben lévő Damjanichot is, aki
ezért 11-ig kitartott és harcolt Schlik ellen, az Aulich által küldött
segítséggel együtt. Hiába volt azonban 10 zászlóalja Schlik 5 zászlóaljával
szemben, a gyalogság kötelékei nagyon felbomlottak, és nem lehetett őket
rohamra sorakoztatni, illetve
Schlik lovassága és tüzérsége kétszeres fölényben volt. Közben
a balszárnyon 7 óra fele Klapka és Aulich bevette Isaszeget és messzire űzte az
ellenséget.
Windisch-Grätz este 9 óra körül visszavonulást rendelt el, mert attól
tartott, hogy a balszárnyon elvágják Pesttől. Ekkor Klapka és Aulich
Damjanich segítségére siettek, aki így késő este végül le tudta győzni Schliket. Ezzel a kezdetben
kétséges kimenetelű isaszegi csata magyar győzelemmel ért véget.
Egy vezető a legkétségesebb pillanatokban
is tudja mit kell tennie és erről képes meggyőzni másokat is. Sőt, ha olyan
követőkre talál, akik a legkétségesebb pillanatokban is kitartanak mellete, akkor
igazából nem veszíthet. Legyen bármennyivel több és jobb eszköze, pénzügyi
forrása az ellenfélnek, ha kitartunk az elképzelésünk mellett, mert hiszünk a működőképességében, amihez
elvhű társakra lelünk, akkor az akadályokat, ellenfeleket leküzdve el tudjuk
érni a célunk.
A Tavaszi Hadjárat legdicsőbb csatájában pedig a hitetlenség, a
rossz taktikához való ragaszkodás ellenére is a kitartás és összefogás
győzelemre vitte a magyar csapatokat.
A hadjárat második szakasza, az új haditerv
A győztes isaszegi csata után az új haditervet Görgei április 7-én
dolgozta ki. Ennek lényege szintén egy átkarolási hadművelet, de ezúttal
valóban észak felől, Vácon, Léván át Komárom irányába. A fősereg vonul északra,
Pest előterében a II. hadtest és a VII. hadtest Kmety-hadosztálya marad.
A cél
Komárom felmentése és ezzel a Pest-Budára összpontosított császári
hadak bekerítése. Közben a pesti seregek elterelő támadásokat indítanak azt a
látszatot keltve, hogy Görgei valódi célja Pest bevétele. Komárom
felszabadításával, a bekerítés elkerülése végett a császáriak kénytelenek
lettek volna feladni a fővárost és Bécs felé menekülni. A terv ismét
azt a kockázatot rejtette magában, hogy amennyiben kiderül, hogy Pest előtt
csak kisebb csapatok maradtak, azokat a császáriak elsöpörhették volna és így
fordított bekerítés áll elő. A terv kivitelét elősegíti, hogy a császáriak
felvidéki hadaikat is Pestre összpontosították. A komáromi csatát,
Görgei és Kossuth a szabadságharc legfontosabb csatájának
nevezte.
Ez a csata jelentős hatással volt Magyarország sorsára,
ezután kért ugyanis segítséget a császár, a cári Oroszországtól. A Görgei
vezette magyar haderő 24.000 főből állt, míg az osztrák hadseregnek 30.000
katonája volt Schlik vezérlete alatt.
Egy sikeres hadművelet, kampány sokkal
bátrabbá teszi annak kivitelezőit, ezután már annak tudatában merünk
cselekedni, hogy ha egyszer sikerült, akkor sikerülni fog másodjára, harmadjára
is. A bátorság mindig a pontos tervezésből és a bátor végrehajtásból ered.
Egy sikeres hadművelet, kampány sokkal
bátrabbá teszi annak kivitelezőit, ezután már annak tudatában merünk
cselekedni, hogy ha egyszer sikerült, akkor sikerülni fog másodjára, harmadjára
is. A bátorság mindig a pontos tervezésből és a bátor végrehajtásból ered.A sikerek révén viszont már sokkal inkább felhívja magára a figyelmét az a cég, aki nem
egyszer és csupán a szerencsének köszönve, hajt végre sikeres akciókat.
Így természetesen több versenytársa lesz a vállakozásnak, de ettől nem kell tatani,mert több vevője is.
Budavár bevétele
Buda vára már az 1686-os ostrom során
sem számított modernnek, 1848-ra pedig végképp elavulttá vált. Nem voltak
közvetlen megrohanást akadályozó védművei, rendes önálló vízellátása, és a
környező magaslatokról be lehetett lőni a várba. Mindezen fogyatékosságok
ellenére hozzáértő és elszánt védők kezében csak rendes ostrommal volt
bevehető.
Komárom felmentése és a császári királyi csapatok kiűzése után
Buda ostroma tűnt a szabadságharc legkönnyebb győzelmének, mind a szabad
főváros jelentette politikai népszerűséget, mind a várban található készletek
megkaparintása által elérhető katonai eredményeket figyelembe véve.
Görgei 1849. május 4-én felszólította a védőket a megadásra, és
becsületes hadifogságot kínált cserébe. Közben Görgei elrendelte
a Naphegyen egy réstörő és egy leszerelő ütegállás kiépítését. Május 16-án az ostromlövegek megkezdték a falak lövését, és sikerült rést nyitniuk a falon. Görgei május 17-éről 18-ára virradó éjjel erőszakos felderítést rendelt el, amely kellő eredmények mellett rohamba mehet át, azonban a támadás kudarcba fulladt, a rés nem volt elég nagy, a honvédek létrái rövidek voltak és a terep is akadályozta őket a mozgásban.
A
kudarc után Görgei elrendelte, hogy éjjelente 4-4 század nyugtalanítsa a
védőket. A döntő roham május 21-én hajnali három órakor indult, miután
valamennyi löveg össztüzet zúdított a várra. A rés ellen az I. hadtest csapatai
indultak támadásba, a II. hadtest délről, a III. hadtest északról támadott,
Kmety pedig a vízvédművet foglalta el.
A támadás nehezen indult, de később a
magyarok sikeresen behatoltak a várba. A vár reggel hétkor már az ostromlók kezén volt és Hentzi is
elesett a védelem során. Az összecsapásban 368 magyar lelte halálát, és kb.
700-an sebesültek meg.
Nincs látszólag könnyű győzelem, ha azt gondoljuk, hogy valamit egyszerűen és gyorsan fogunk megoldani, többnyire ott fog minket a legnagyobb időveszteség érni, ami lelassít minket és csökkenti a profit termelő képességünket. Egy hónap túl hosszú idő ahhoz, hogy egyetlen probléma megoldásának szenteljük, mert vele párhuzamosan számos másik keletkezik.
S míg egyetlen probléma köti le a figyelmünk, addig olyan kínálkozó lehetőségeket szalasztunk el, amelyek a valódi győzelmet hordozzák magukban. A mindenki számára népszerűnek tűnő megoldások pedig valószínűleg kevésbé hatékonyak, pontosan azért, mert mindenki ismeri.
A hadjárat mérlege
A tavaszi hadjárat során a magyar fél
mindegyik hadszíntéren létszámhátrányból képes volt megverni a császári
hadakat, és az akaratát rá tudta kényszeríteni az ellenségre. A főhadszíntéren
elért sikerekben jelentős szerepe volt a magyar hadvezetés rugalmasságának, és
a különböző seregtestek többnyire jól összehangolt munkájának.
Ehhez képest a
császári alakulatok létszámbeli fölényük ellenére csak annyit voltak képesek
elérni, hogy a döntő vereséget állandó visszavonulással mindannyiszor
elkerüljék. A sikeres tavaszi hadjárat biztosította az ország erőforrásait a
kormányzat és a hadsereg számára, ami megteremtette a lehetőséget az ellenállás
sikeres folytatására, a politikai önállósodásra, és az időt a felkészüléshez
egy újabb hadjáratra.
Azonban a Buda ostromával elvesztegetett idő, ami politikailag népszerű volt ugyan, de stratégiailag teljesen felesleges a háború sorsát pecsételte meg. Egy döntő, az osztrák főváros elleni irányú támadással ki lehetett volna kényszeríteni egy számunkra kedvező békét. Az osztrákoknak így maradt idejük csapataik újra szervezésére és az orosz csapatoknak arra, hogy segítségként Magyarországra vonuljanak.
A tavaszi hadjárat után a császári fél joggal tartotta
aggasztónak a helyzetét: ha a magyar seregeknek rendelkezésre állt volna néhány
hónap, semmi sem indokolta volna, hogy a Rábától Bécsig ne történjék
ugyanaz, mint ami a Tiszától Győrig.Egy ügyes stratégiával és az erre
kidolgozott rövid távú taktikával, egy kampány időszakban is elérhetünk szép
eredményeket. Ki tudunk vívni olyan piaci pozíciót és figyelmet, amelyet jól
hasznosítva, időben feldolgozva, hosszabb távon is profitálhatunk belőle. Ahhoz
azonban, hogy egy-egy kampány eredményeit élvezhessük szükségünk van a
folyamatos és rendszeres szakma specifikus kommunikációra folytatásként. Amennyiben csak
olyan dolgok kötik le a figyelmünk, amit mások népszerűnek mondanak – mint
Budavár ostroma – addig hosszú távon, akár veszteségeket is szenvedhetünk.
A tavaszi hadjárat lehetőséget kínált arra, hogy egy Bécs ellen irányuló
támadással már ekkor kiharcolható legyen a kiegyezés, s nem kellett volna rá
várni 14 évet. A jelenlegi információ dömping mellett, a döntési mechanizmusok
lelassultak, a gyors döntések pedig nagyon felületesek lettek.
Pontosan emiatt van szükségünk az aktív kampányokra, hiszen ha mi
is lassulunk mindenki mással együtt, akkor csak súlyos veszteségek árán tudunk majd később előre lépni.
