Kövess:

2015. június 28., vasárnap

Rigómezei csata – építs legendát a taktikából



történet építés
1389. június 28-án a Balkán félszigeten, a Szerb Királyság középső területén, a mai Koszovóban, a szerb, bosnyák, albán havasalföldi balkán szövetség állt, Lázár szerb fejedelem vezetésével szemben I. Murád szultán hódító oszmán seregeivel. A török hadsereg körülbelül 40 ezer harcost számlált, a balkáni erők, ehhez képest csekélynek mondhatók, a csapataik létszáma alig 15-20 ezer fős volt. A koszóvói ütközet, amit a korban Rigó mezőnek is neveztek, a harc kimenete miatt, valamint a csatához kapcsolódó mondakör révén alapvető jelentőségű a szerb nemzeti öntudat kialakulásában. A csata dátuma a szerbek számára mindmáig szimbolikus, egyszerre jelképezi a bukást, az újjászületést, ugyanakkor a reményt. Jelképes abból a szempontból is, hogy a szerb vér locsolta az ősi földet, a mára már albán többségű Koszovó területén, amelyet a szerbek ezért nemzetük bölcsőjének tekintenek.

A kis cégek, a kisebbségben küzdők számára gyakran egy-egy taktikai jellegű esemény emelkedik a történetképzés szintjére. A taktikából ily módon születhet identitás, valamint olyan filozófia és hosszú távú stratégia, amely alapvetően határozza meg egy adott cég tevékenységét. Ebből a szempontból nézve, a szerb mítosz részeként sokkal jobban érthetőek, Szerbia törekvései a délszláv háborúkban is, valamint Koszovóhoz való hozzáállásuk mind a mai napig. Természetesen nemcsak a nemzeteknél, de a cégeknél is ahhoz, hogy valóban építkezni lehessen egy ilyen eseményből, nagyon fontosak azok az írott anyagok, történetek, amik ebből születnek, amit évtizedeken keresztül tovább lehet adni. Koszovó mítosza sem élne annyira a szerbekben, ha nem született volna belőle megannyi legenda és hősköltemény. Pontosan, ezért nagyon fontos a cégek esetében is a folyamatos publikáció, PR és történetépítés, ez sokkal erősebbé és eltökéltebbé tesz minket a versenytársainkhoz képest a célért való küzdelemben.

A nagyobbak, mindig rendelkeznek egy sor specialistával


Nemcsak a csatákban, a hadseregekben, de az üzleti életben is sokkal nagyobb esélye van annak a félnek, aki jóvalta speciálisabb tudással rendelkezik. A speciális tudás jól felépíthető saját humán erőforrás révén is, de jól kiválasztott tanácsadókkal is. I. Murat seregében három ilyen képzett, elit egység alkotta a török had legerősebb osztagait. A szultán 2500 fős elit lovasságot vezényelt, míg a többi lovas katona a szpáhik, mintegy 6000 főt tettek ki. A gyalogság magját alkotó vasfegyelmű janicsárok, pedig nagyjából 5000 főt számláltak, akik elsősorban íjakkal voltak felfegyverezve és állásaikat jól védhető erős sáncok mögött vették fel. A törökök korabeli szokás szerint kiegészültek a vazallusokkal is, mint a macedóniai szerbekkel, továbbá bolgárokkal és görögökkel, nagyjából 8000 emberrel.

Természetesen a kevésbé képzett hadtestek mozgását és tevékenységét mindig meghatározza, hogy az elit egységek hogyan végzik a feladatukat. A kiszolgáló személyzet inkább alkalmazkodik a specialistákhoz, s nem a specialisták feladata a többiek hibáit javítgatni, hisz akkor épp a bennük rejlő erők és lehetőségek vesznének el.

Amikor nincsenek látható eredmények a csata végén

 

A törökök a túlerő ellenére sem bízták a véletlenre a csata kimenetelét, egy Evremosz bég nevű görögöt bíztak meg a keresztény taktika felderítésével, kémkedéssel. Ez ugyanolyan természetes, mint ma a piackutatás, a leendő ügyfél feltérképezése. Minden esetben a cél, a hibák számának a csökkentése és minél hatékonyabb megoldások megtalálása.

technikai eszközök a taktikához
Mindkét oldalon voltak már tüzérségi ütegek ágyúk is, de ekkor még a kor ezen hadászati újításai nem jelentettek komoly előnyt. Az ágyúkkal csak kő- vagy vasgolyókat lőttek ki, ezért nem voltak hadi szempontból túlságosan hatékonyak, hiszen egyetlen lövés, egyetlen találati lehetőség alapján működtek. Legfeljebb a lovak és a gyalogság megfélemlítésére voltak alkalmasak. Így ezeknek csak kiegészítő szerepe volt a csatában, nem olyan módon használták, mint a későbbi csatákban, ahol a megfelelő tüzérségi előkészítésnek már komoly szerepe volt.

Az üzleti életben és a kommunikációban is van számtalan olyan eszköz és alkalmazás, ami valamikor még csak gyerekcipőben jár, ám ezek korai alkalmazói mindig komoly versenyelőnyre tehetnek szert hosszútávon. Sőt ezeket a felhasználókat, akik ezzel segítették az adott cég fejlesztéseit, mindig díjazzák. Számos szoftvernél, online üzleti alkalmazásnál, de még a Google céges felhasználási profiljában is voltak és lesznek máskor is, olyan lehetőségek, amik kifejezetten a korai alkalmazóknak biztosítanak mindmáig előnyöket. A korai alkalmazók, vagy ingyen, vagy nagyon minimális díjért cserébe használhatják ezeket az eszközöket később is, ami komoly megtakarításokat eredményezhet.

Emiatt mindig érdemes a legtöbb online, vagy kommunikációs szoftvert kipróbálni és használni, mert amennyiben valóban működőképesek és hatékonyak lesznek, sokáig szolgálják a mi üzleti tevékenységünket is. Abban az időben így volt ez az ágyúkkal, amit később sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudtak használni azok a seregek, akik már ekkor alkalmazták azokat valamilyen módon a taktikájukban. A korai szakaszban ezekkel az eszközökkel jól begyakorolt technikák, később sok csatát eldöntöttek, például a Mohácsit is ilyen volt, ami biztosította az Oszmán Birodalom vezető szerepét a térségben.

Sokszor egyetlen jó taktikai csapás dönt


A csata kezdetén a keresztények nehéz páncélzatú lovasai támadtak nehézkes galoppban, amit az oszmánok ágyúgolyókkal, azután íjászokkal kíséreltek meg megállítani. A tüzérség és íjászok munkája ellenére a nehéz lovasok, széles sávot vágtak az oszmán fősereg vonalaiba és a balszárnyába. A szultán kisebbik fia, Bajazid herceg azonban helytállt, és nemsokára megfordította a csata sorsát, aminek révén később elnyerte a „Villám” jelzőt. Nyilvánvalóan a gyors helyzetfelismerés és reagáló képessége miatt, ami napjainkban is nagy érdem. Ennek a gyors ellencsapásnak, ami kezdte visszaszorítani a támadó erőket meg is lett az eredménye.

taktikai csapás
A csata valószínűleg úgy ért véget, hogy miközben a szerbek már majdnem fölénybe kerültek, amikor Vuk Branković, rigómező hercege, akik talán már ekkor sem szerették igazán a szerbeket, a csapatival kivonult a csatából, ami zavart okozott a szövetségesek közt. Ezt a törökök kihasználták, és az ellencsapást tovább fokozva elsöpörték a szerb hadakat. A török források, ugyanakkor igen keserűen emlegetik az eseményt, valószínűleg a szultán halála miatt, akit egy Miloš Obilić nevű szerb nemes ölt meg. Amikor a rigómező hercege féltékenységből, vagy félve a szerb hegemóniától, kivonta csapatait a harctérről; mások árulást és török ígéreteket sejtenek a háttérben, ismét mások pedig úgy vélik, a csata ekkor már veszve volt, és Branković a későbbi ellenállás érdekében, hogy megfelelően tudják védeni szülőföldjüket, akarta megkímélni seregeit. Mindenesetre tény, hogy a koszovói herceg kivonulása megpecsételte Lázár sorsát, akit a törökök aztán seregei nagy részével együtt bekerítettek, és lemészároltak.

A céges kommunikációban és tevékenységekben is mindig a vélekedések, a folyamatos, kitartó munka és a pontos statisztikák helyett, ami sok rossz döntést eredményez. Amikor nem tudunk pontosan valamit, vagy nincs elegendő adat a birtokunkba ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzunk, akkor a vélekedések, a megszokások gyakran felülírják ezeket, ezzel téve lehetetlenné a komoly fejlődést, amit a kitartás eredményez. 

A rigómezei ütközetben elpusztult a két hadsereg legjava, és mindkét vezér halálát lelte. A küzdelem vélhetően eldöntetlen maradt, amit aztán az északra visszavonuló keresztény had, és a Drinápolyba hazatérő Bajazid is a maga győzelmeként értékelt. Utólag inkább a szultánnak volt oka az ünneplésre, aki még a csatamezőn meggyilkoltatta öccsét, Yakubot, és egyedül vette át apja Murád örökségét. Így Bajazid számár a hősiessége és a hatalomvágya a rigómezei csatában a szultánságot jelentette. Lázár özvegyének, Milicának el kellett ismernie I. Bajazid oszmán szultán fennhatóságát. A röviddel a csata után indított magyar támadást is csak a török szövetség segítséggel tudták visszaverni. Zsigmond király azért, támadta meg a meggyengült Szerbiát, hogy gyepűt teremtsen a magyar határ és a törökök között. Ezek az események együttesen tették a rigómezei csatát a szerbek legnagyobb győzelmévé és bukásává is egyben. A nagy túlerővel szemben végül nem maradtak alul, vezérük hősiesen meghalt, de sikerült megölni a szultánt is, így amolyan behódoló szövetséges státuszba kerültek, ami a nemzet számára biztosította a túlélést.

 

A csata legendája


A szerb hagyományokban ma is élő legenda a jó és a rossz közötti harccá stilizálta a keletről jövő hadak előnyomulását. A legenda szerint Lázárnak két választása volt: a földi vagy a mennyei birodalom. Ez a motívum Zrínyi Szigetvári veszedelem című eposzában nálunk is ugyanúgy megjelenik, ahol a törököket a pokol erői támogatják, míg az 500 magyar vitéz lelkét arkangyalok viszik az égbe. Lázár fejedelem a szerb eposzokban is mártírhalálával, ellent mondott a gonosznak és az örök életet választotta, a szerb ortodox egyház szentje is lett. Az ő és lovagjainak példája védte meg a szerbeket az iszlamizálódástól is. Ereklyéit szerb menekültek az akkori Magyarországra, a Szerémségbe menekítették a törökök elől.

történet építés
Lázár mellett, akit a legbölcsebb szerb fejedelemként emlegetnek, akadt több más személyiség is a rigómezei legendakörben, akiket mintaként állíthattak a szerb férfiak elé. Ilyenek voltak Ivan Kosančić és Toplica Milan. Az első olyan hatalmas volt, a második pedig olyan szép, mint senki más. Erő és szépség, mint identitásképző elem, így kapcsolódik a csatához. Ők szerepelnek például az egyik szerb eposzban, A rigómezei lányban, ahol egy fiatal lány a vőlegényét (a szépséges Toplica Milant) keresi az elesettek között. A rigómezei lány a csatatéren eközben megitatja a sebesült szerb katonákat – ez a jelenet Szerbiában a kegyelem egyik szimbólumává vált. Ahhoz, hogy ez is a történetépítés része legyen, számos képzőművészeti alkotás megörökítette az eseményt. Minden esetben nagyon fontos, hogy ne csak a szavak szintjén, hanem vizuális módon is építsük, tudatosítsuk az egyes történet elemeket.

A bátorság, mint fogalmat Lázár fejedelem követői szimbolizálják, zászlósa Pavle Orlović, aki halált megvető hűséggel lovagol Lázárral a halálba, ahogy a vén Jug Bogdán a kilenc fiával. Az egyik legmeghatóbb eposz külön fel is dolgozza ezt a történeti szálat „Kilenc Bogadanovics anyjának halála” és ott volt még a bátor Banović Strahinja is, aki egyedül küzdött a törökökkel, amikor a feleségét elrabolták és legyőzte őket.

A legenda egy további szereplője Marko szerb királyfi (Kraljević Marko), aki a legenda szerint nem vett részt a csatában. Későn érkezett, így hát ő lett az egyetlen királyi sarj, aki a csatát túlélte és a török uralmat el kellett ismernie. A legendában 160 évig élt, és prilepi várából kilovagolva keresztény szüzeket mentett meg az oszmánoktól való megrontástól. A szerb keresztény király, Koszovó területén mindig a gonosz erőkkel küzdött, hogy megőrizze a hitet és a tisztaságot.

A 19. században, az eposzok, költemények, festmények, legendák és történetek hatására lett a rigómezei mítosz nemzeti örökség. Olyan örökség, amely arra motivál, minden szerbet, hogy egész Szerbiát fel kell szabadítani az idegenektől és az egykori szerb birodalmat, helyre kell állítani, mely nem más volt, mint egy egységes délszláv nemzet létrehozása. Ez testesült meg Jugoszláviában, a nemzet, amely a szerbeket, bosnyákokat, horvátokat, szlovénokat, montenegróiakat, macedónokat egyesít. Sőt a mítoszból levont következtetésként, azokat a területeket is egyesíteni kell, ahol még élnek délszlávok.

A legenda ellenére azonban a rigómezei csata után Szerbia nagyobbik fele, és a Balkán nagy része az Oszmán Birodalom birtokába került. Szerbia később szabadulni akarva a töröktől, még közel 70 évig apró államként, magyar szövetségben harcolt a törökökkel.

történet építés
Azonban az ehhez a csatához kapcsolódó sok-sok történet, leírt szó és megjelenített képi elem mind jól mutatja, milyen erő rejlik abban, ha a taktika fölé nőve, filozófiát és stratégiát alkot valaki. A rigómezei csata történeteivel jelenítették meg és tisztázták a legfontosabb emberi fogalmakat, az elvhűséget, az elköteleződést, a bátorságot, az erőt, a szépséget, a folyamatos harcot egy célért, ami évszázadokra meghatározza egy nemzet gondolkodásmódját. Azonban, ha ugyanilyen módon építi fel egy cég a saját történeteit és tisztázza a tevékenységéhez kötődő fogalmakat, akkor ugyanilyen erős hatást tud elérni az üzleti életben is. Ehhez természetesen ezeket a történeteket sohasem szabad abbahagyni, elfeledni, hanem mindig újra kell mondani és újra kell fogalmazni, ahhoz, hogy elevenen éljen a munkatársaink, partnereink és a vevőink fejében. Ehhez természetesen elengedhetetlenek a PR, a történetépítési alapok, majd a folyamatos kommunikáció.

0 megjegyzés:

Népszerű bejegyzések