Kövess:

2015. június 24., szerda

Amikor minden, a saját kedve szerint történik – a Solferinoi csata



A mindentudó vezetők korának vége


Solferinoi csata
Az utolsó olyan csatára a történelemben, ahol a felső vezetők, a királyok és császárok is jelen voltak, 1859. június 24-én került sor, Észak-Itáliában, Lombardia délkeleti részén, Solferino városa mellett. A harctéren az itáliai befolyását megőrizni kívánó Osztrák Császárság seregei és az egész Itáliát egységesíteni akaró Szárd-Piemonti Királyság, valamint az őket segítő III. Napóleon uralta Franciaország egyesített serege állt egymással szemben.  Egy csata lefolyásában, az elért eredményekben mindig fontos szerepe van a kiválasztott taktikának, a megfelelő időzítéseknek, amihez mindig kell egy olyan stratéga, aki jól átlátja egy csata eseményeit és megfelelő utasításokat adhat ki. Emiatt volt mindig rendkívül fontos a királyok és uralkodók nevelésében a stratégiai gondolkodás fejlesztése, hogy a megfelelő időben, megfelelő döntéseket tudjanak hozni, s kiválóan el tudják egymástól különíteni a taktikai és stratégiai motívumokat, amelyek mondjuk egy-egy csata irányításához, vagy egy ország és háború hosszú távú jövőképének kialakításhoz és megvalósításához szükséges. A történelemben előrehaladva, az 1800-as évek második végére érkeztünk el oda, hogy ezek a tevékenységek a politika és a hadvezetés tudománya kezdtek külön válni. Minden egyes területen egyre több speciális tudásra volt szükség, ahhoz, hogy minden olajozottan működjön. Az átfogó tudás mítosza, az istenektől kapott uralkodói emberfelettiség képzete a romantika korában, - ahol a természetesség és a népakarat érvényesülése, a felvilágosodás népfenség elvének filozófiája sokat tépázott az uralkodók nimbuszán - már egyre kevésbé működött, hogy minden tudás egyetlen vezető személyében összpontosuljon. A konkrét katonai tudást, a vezetők rangjai már nem tudták kompenzálni, s így a hatalom és döntési jogkörök szövedéke, olyan helyzetet teremtett Solferinonál, ami a korlátozott tudás és az egyes hadtestek önálló döntési kényszeréből eredő, spontán, a szokásrend alapján kialakuló lebonyolítást eredményezett.

Ez a fajta probléma, amikor nincs megfelelő speciális tudás egy-egy szervezetben adott feladatok megoldására és a döntési jogkör is korlátozott, számtalanszor ad adhoc jelleget egyes üzleti feladatok megvalósításának. Megfelelő taktikai tudás nélkül, ami egy valódi stratégiát bont ki az események sodrásába kerülünk, amikor is teljes egészében apróságok és véletlenek döntik el, hogy ki örülhet egy-egy piacon a győzelemnek.

Solferinónál az osztrákok 146.635 katonával, míg a piemonti-francia erők 173.600 harcossal érkeztek. A háború az Itália feletti befolyásoló hatalomért még 1859. április 29-én kezdődött, rögtön egy osztrák vereséggel, június 4-én Magentánál. A császári erők a szövetséges támadásokra nem készülve fel jól, néhány nap alatt elvesztették Milánót, Bergamot és Bresciat. Június 16-án érkezett meg a hadszíntérre, hogy fordítson a háború menetén a fiatal és tapasztalatlan Ferenc József császár, aki azonnal a saját kezébe vette a főparancsnokságot. Kilenc nappal az érkezése után, - ennyi idő alatt, előzetes tudás nélkül, nem lehetséges megfelelő haditervet és az ehhez szükséges taktikát kidolgozni - császári vehemenciájáról téve tanúságot, döntő csatára szánta el magát Solferinó mellett.

Mikor már az elején nem tudod, mit csinálj!


Solferinoi csata
Az ütközet a kora hajnali órákban indult és délután fél 5 magasságában ért véget, a csata így egy 12-13 órára kidolgozott, pontos ütemezést magában foglaló taktikai tervet igényelt volna. Az ütközetet a felek ráadásul egymástól jól elkülöníthető három „frontszakaszon” vívták.

A Solferinótól nyugatra található centrumban, ahol a leghevesebb harcok dúltak, Stadion gróf és Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok próbálta feltartóztatni az Achille Baraguey d'Hilliers és Patrice de Mac-Mahon által vezényelt offenzívát. A centrum védelme, így osztrák részről külön taktikai lépéseket igényelt volna.

Délen Edmund zu Schwarzenberg nézett farkasszemet Adolphe Niel és Francois Certain Canrobert tábornokok erőivel. Ezen a frontszakaszon a franciák voltak - a csapattestek rossz elhelyezése miatt – hátrányban, a seregek létszámát tekintve.
Északon, a Garda-tó közelében, pedig Benedek Lajos állt szemben II. Viktor Emánuel piemonti hadosztályaival. Itt Benedek Lajos egységei voltak kisebbségben szintén a rossz csapatmanőverek miatt.

A csata mindegyik területére jellemző volt, hogy az egyes egységek parancsnokai rendszerint saját súlyos hibáikkal segítették az ellenséget, ugyanakkor voltak olyan frontszakaszok, ahol a katonák saját erejükből, emberfeletti teljesítményt nyújtva akadályozták meg a katasztrofális vereséget. Az ütközetnek a kidolgozott, egyes területekre lebontott taktikák nélkül teljeses „spontán” jellege volt.  Északon Benedek Lajos, délen pedig a francia Adolphe Niel küzdött eredményesen a többszörös túlerővel szemben, igaz, helytállásukat megkönnyítette, hogy az ellenséges csapatok nem egységesen, a támadáshoz szükséges erőfölényt alkalmazva, hanem több hullámban próbálták meg áttörni vonalakat. Ráadásul a rossz példa ragadós, mert mindkét oldalon az erőfölényben lévő fél ugyanezt a hibát követte el: ahelyett, hogy az adott frontszakaszon kihasználva létszámfölényét gyorsan áttört volna, majd átcsoportosítással igyekezett volna újabb fölényt kiharcolni más szakaszokon, a küzdő felek az erőiket elaprózva húzták az időt.

Amikor nincsenek jól átgondolt, kipróbált, folyamatosan tesztelt és ennek megfelelően módosított kampányaink, amikhez mindig tartozik valamilyen egyedi taktika, akkor mindig az emberi tényezők fogják eldönteni egy-egy piac sorsát. A rossz vezetői döntések adhatnak olykor előnyt a konkurenseknek, anélkül, hogy ők bármit javítottak volna az ügymenetükön. Míg sokszor csak a frontvonalban, az értékesítésben dolgozók elszánt küzdelme és kitartása biztosítja azt, hogy egyáltalán még versenyben tudunk maradni. Amennyiben a megfelelő döntéseket stratégiai célok és az ebből kibomló taktikák segítenék, akkor az emberi kvalitások is megsokszorozódnának. S valóban ilyenkor hatékonyan, célirányosan, konkrét eredményeket elérve tudunk dolgozni.  A valódi taktikai tudást nélkülöző tervek mentén is kialakul azonban a szervezetekben egy spontán működési elv, ami teljesen hektikus eredményeket fog hozni.

Ha mindig a konkurensek lépéseit másolod, akkor nem mész előre


Solferinoi csata
A centrumban Baraguey d'Hilliers türelmetlensége a délelőtti órákban válságos helyzetet idézett elő III. Napóleon seregében, – a tábornok ugyanis, a francia bátorság reklámját hirdetve, tüzérségi támogatás nélkül vezényelt rohamot az osztrákok ellen – a francia császár utasítására harcba avatkozó Birodalmi Testőrség megérkezése azonban kora délutánra megfordította a küzdelem menetét, ami inkább a szerencsén semmint a jó időzítésen múlt.

Az összecsapások mintegy 16 kilométer hosszúságú fronton zajlottak, mindkét részről többszöri támadással és visszavonulással, és ez szinte egész nap tartott. Mivel nem állt rendelkezésre egyik hadtest részére sem konkrét terv, vagy begyakorolt taktika, ezért újra és újra próbálkoztak, természetesen nem sok eredménnyel.

Kampánytervek és azok eredményeit tartalmazó statisztikák hiányában mindig ugyanaz történik: kipróbálok egyszer ilyen, másszor olyan technikai megoldást, vagy elkezdek másolni olyan kommunikációs paneleket, amit már másoknál esetleg láttam és jónak tűnt. Ezek a próbálkozások, ezek a másolatok azonban nem képesek újra definiálni a piaci határokat és ugyanabban a helyzetben maradunk mindig, kitéve a külső körülmények változásainak, amik vagy kedvező, vagy kedvezőtlen módon hatnak ránk.

Mikor átlátható a piac, mindig könnyebb dönteni


Solferinoi csata
Ekkor váratlanul külső körülmények szóltak bele a csata menetébe. A szárazságot és hőséget délután 4 óra körül vihar és eső váltotta fel. Ez teljesen megváltoztatta a terepviszonyokat, egyes frontszakaszokat a sár miatt kevésbé védhetővé téve. A csatateret uraló domb tetején álló, 23 méter magas középkori öregtorony, a Gonzagák által 1020 körül épített „Spia d’Italia” (a jelentése „Itáliai kém”), amelynek tetejéről akár 10 km távolságig is be lehetett látni a környéket, stratégiai fontosságú hadvezetési pont volt, s az most még inkább kiemelt jelentőségűvé vált. A torony birtoklása mindkét fél számára innentől kezdve létfontosságú volt. A csata kezdetén az osztrákok tartották megszállva a dombtetőt, - ez ugye a taktikájukban semennyire sem látszódott – s a francia 2. dandár ostromolta, váltakozó sikerrel. Végül III.  Napóleon saját elit testőrségét, a Császári Gárdát is harcba küldte, hogy megszerezve a tornyot, megfelelően tudják értékelni a teljes frontszakaszt. A gárdisták a hegyet megmászva, véres közelharcban végleg elűzték a védőket. A torony elfoglalása új erőt adott az olaszoknak és a győzelmük szimbólumává vált. Innen átlátva a csatateret már könnyebben tudták érvényesíteni a kezdeti kisebb erőfölényt is. Hiszen az állandó tervnélküli próbálkozások mindkét felet egyformán fárasztották és innentől döntő jelentősége inkább a megfelelő mennyiségű és jó helyen bevetett tartalékoknak jutott.

A stratégiánkat, azt mindig a saját képességeinkre alapozva és a piacok megfelelő definiálása mentén alakítjuk ki. A taktikai lépéseinkhez viszont pontos ismerettel és tervvel kell rendelkeznünk a versenytársakról és a helyettesítő termékek piacáról is. Amennyiben a konkurensek üzleti tevékenységét megfelelően kielemezzük, akkor sokkal inkább át tudjuk látni, milyen lehetőségeink vannak az adott piacokon és így már a megfelelő erőforrások és tervek alkalmazásával, könnyebben tudunk a konkurenseinkkel szemben tért nyerni.  

Fél 3-tól, a kevesebb tartalékkal rendelkező Ferenc József centruma fokozatosan hátrálni kényszerült, a középső pozíciók feladása, pedig az addig vitézül kitartó szárnyak sorsát is megpecsételte. Két órával később Solferino falucska a francia-piemonti csapatok kezére került, ezzel a csata eldőlt; a diadal a szövetségesek részéről 17.000 áldozatot követelt, az osztrákok összesen 22.000 embert vesztettek.  Az a fél természetesen, - habár sem ő, sem a konkurense nem rendelkezik megfelelő tervekkel, taktikával – több veszteséget szenved el, aki erőforrás hátrányban van, mert amikor a tartalékok bevetésre kerülnek a fáradt ellenfelekben nyilván nagyobb pusztítást tudnak végezni. Ugyanilyen módon, ha egy adott piacon a konkurensek kampánytevékenysége visszaszorul és lemondanak a folyamatos kommunikációról, sokkal könnyebben tudunk új vevőket szerezni és mások meglévő vevőit átcsábítani magunkhoz.

A spontaneitás sose hoz átütő sikert


Solferinoi csata
A súlyos veszteségek ellenére Ferenc József szerencsésnek mondhatta magát, ugyanis a győztesek nem tudták üldözőbe venni az osztrákokat, így a vert had, rendezetten vonulhatott vissza az Erődnégyszög területére. II. Viktor Emánuel és III. Napóleon erői ugyan ostrom alá vették Peschierát és Mantovát, a francia császár azonban hamarosan úgy határozott, hogy befejezi a háborút. Ezt a döntést több körülmény is elősegítette: túl azon, hogy az uralkodó nem akart megsemmisítő vereséget mérni Ausztriára, és tartott Poroszország közbeavatkozásától, a súlyos veszteségek és a hazai békepárti közvélemény zúgolódása nyomán is hajlott a fegyverszünetre, melyet – július 12-én, Villafrancában – a piemonti fél előzetes megkérdezése nélkül kötött meg. A két nagyhatalom, tehát mivel nem tudott senki sem meggyőző fölényt kialakítani békésen felosztotta a piacokat. Természetesen az osztrákok veszítettek a hatalmukból, de ez azért nem volt annyira megrázó a birodalom nézve, sőt a felkészületlenséget tekintetbe véve még kecsegtető is az eredmény.

A megfelelően kitűzött kampánycélok nélkül, ami a mögötte lévő stratégiát segíti, nem tudjuk kihasználni a pillanatnyilag elért eredményeinket sem. Mindig változnak a piaci tendenciák, amelyek vagy pozitívan, vagy negatívan hatnak ránk, de ha elérve egy-egy pozíciós előnyt, ahogy több csata elemzés is mutatta, sikerül megszilárdítani azt, akkor hosszabb távon fokozatosan nyerhetünk az adott piacon. Kutatások kimutatták,  hogy egyes márkák, főleg azoknál, ahol emocionális hatás is érvényesül, divattermékek, elektronikai, szórakoztató ipar, italok, élelmek, ott, míg a fogyasztókban kialakult szokást sikerül megváltoztatni 5-6 évbe kerül. Ilyenkor egy teljesen új piaci szegmens felfedezésével lehet csak jelentősebb bővülést elérni, a meglévő piaci és versenyhelyzeten túllépve.

0 megjegyzés:

Népszerű bejegyzések