Waterlooi csata. A stratégia, hogyan bukik el taktikai hibákon?

A stratégiai menedzsment első zsenije mindenképpen Napóleon volt

A császár, ezért pontosan tudta, hogy az élet minden területén, mennyire fontos a tervezés. Pontosan emiatt érdemes elemeznünk utolsó csatáját, mert abból a saját tervezési, stratégia alkotási és az azt megvalósító taktikai lépésekre vonatkozóan nyerhetünk gyümölcsöző gondolatokat.

Itt a koalíció ereje azonban, nemcsak az összefogásban, hanem jelentős számbeli fölényben is megnyilvánult, ahogyan korábban Lipcsénél is. Napóleon oldalán 86 ezer katona állt, vele szemben pedig a 118 ezres, több mint 30 ezerrel több, az az 37%-os erőfölényben lévő szövetségesek csapatai. Bár ez a lipcsei csata 70%-os erőfölényéhez képest, már sokkal bíztatóbbnak tűnt a francia seregek számára.

A csata egyik kulcstényezője az volt, hogy ezek az erőviszonyok hogyan oszlottak el az időben.  A hadtestek felvonulásakor a 86 ezres francia seregekkel, szemben a fontos védelmi vonalakat elfoglaló 68 ezres szövetséges csapatok álltak. A korábban megfutamított 50 ezer főből álló porosz seregek helyzete ismeretlen volt a franciák számára. 

Az üzleti kampányokban is pontosan emiatt kell előkészíteni minden eseményt, minden anyagot. A tartalmaktól kezdve, a hirdetéseken át a kiküldött e-mailekig. Fel kell jól mérni az esélyeket, különösen, amikor olyan pontokon, olyan termékekkel, megszerzett saját tudással igyekszünk eredményeket elérni, amivel kapcsolatban biztosan tudjuk, hogy a versenytársak erőfölényben vannak. 

A védekezés szabálya

Waterloonál az erőfölény tudatában pontosan ezért a hetedik koalíció is előnyben volt Napóleonnal szemben. Ráadásul a védekezés előnyét kihasználva számos stratégiai pontot birtokoltak a waterlooi csata helyszínén. 

A legújabb kutatások szerint azonban ebben közrejátszott, - a csata helyszínéül választott terepet Napóleon mindig nagyon pontosan megvizsgálta és kielemezte, hogy az abban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználhassa - a franciák, a kezükben egy hibás térképpel tervezték meg a hadmozgásokat. 

A rossz tervezés, a nem megfelelő időzítések, mind súlyos következménnyel járnak egy-egy üzleti kampányban is. Sok figyelmeztető jele van, annak, amikor egy kampányt el kell halasztani, soha nem elég a majd menet közben megoldjuk elvét követni. 

Ebből a szempontból Waterloonál, a francia haditerv egyik sarkalatos pontja volt, hogy elérjék a szövetségesek tartalékos erőit a jobb szárnyhoz kelljen vezényelni.  Így Wellingtonnra, ott fejtettek ki a jobb szárnyon nyomást. Ezzel akarták a tartalékok gyors felhasználására kényszeríteni a koalíciót. 

A francia támadások azonban sorozatosan megtörtek ezen az oldalon, noha a francia csapatok egy alkalommal már a tanyaépület udvarába is behatoltak, de még innen is visszaverték őket.  

Amikor jól kidolgozol egy tervet, de a valóságban lesznek fontos pontok, amiknél mégsem tudsz megfelelő eredményeket elérni – megszólított emberek száma, a boltba betérők, a honlap egy bizonyos pontjának látogatói, stb. – akkor gyorsan át kell gondolni érdemes e ily módon folytatni tovább?  

A csapattestek mozgatása

Egyedül ezért itt voltak jobb pozícióban, a földrajzi viszonyokat nézve a franciák. Intenzív bombázás és d'Erlon csapatainak tüzelése nyomán nem egészen tíz perc után a túlerőben levő franciák visszavonulásra kényszeríttették a dandárt neki nyomva őket Thomas Picton tábornok hadosztályának.

Jól felmérve a pozíciókat az adott szegmensben valóban érhetsz el olyan eredményeket, amiket kitűztél a kampány elé. Ez mind a kitűnő tervezésből és taktikai tudásból fakadhatnak. 

Amennyiben nincsenek a pozíciót megszerző kampányodat követő, a figyelmet folyamatosan fenntartó tartalmaid, akkor a sok energia befektetéssel csak alkalmi és nem hosszútávú előnyöket fogsz elérni. 

Napóleon a terep ezen részén jól használta ki, hogy lejtőn lefelé támadhat csapataival, így könnyebb és lendületesebb mozgást biztosítva a támadó félnek, - utána abban bízott, hogy a menekülők pánikot keltenek a hátvédben. Így a visszavonulást fejtvesztetté téve.

Az ellenfelek mindig erősen fogják védeni a saját pozícióikat és mindent megtesznek, azért, hogy ne kerülhess erőfölénybe ezeken a pontokon. Ne tudj tőlük vevőket elcsábítani, vagy új vevőket kitermelni az adott piaci szegmensben. 

Egy nem ismert információ galibát okoz

Lobau két lovashadosztállyal megerősített VI. hadtestét küldte a poroszokra, mintegy 15.000 embert. Napóleon így gyakorlatilag minden gyalogsági tartalékát felélte, kivéve az elit egységnek számító Császári Gárdát.  

A porosz haderők helyzetének pontos nem ismerete, már a csata előkészületeinél komoly gondot okozott Napóleonnak. Sőt Emmanuel de Grouchy marsallnak adott félreérthető parancsai értelmében június 17-én 30.000 katonája a poroszok nyomába indult.

A téves, nem tudott, csak vélt vagy félre értelmezett információk mindig nagybajt okoznak. Az időzítés ugyanilyen fontos, ha nem tudod a megfelelő időben a szükséges kampány feladatokat elvégezni, akkor halaszd el az indulást - ezért jobb előre mindent elkészíteni és csak utána kezdeni a kampányt.

Abból ugyanis később sok problémád lesz, mert rengeteg időt vesz el, hogy már folyik a kampány és még az ahhoz tartozó, előkészítő feladatokon dolgozol. 

Ha nem dönt egy vezető

A döntésképtelenség és a téves információk alapján való döntések sora a csata előrehaladtával csak nőtt a franciáknál. S az előzetesen kidolgozott zseniális tervből a csatatéren már szinte semmi sem látszott. 

 

Amikor a császár váratlanul elhagyta a csatamezőt kora délután, amikor még megfelelő döntésekkel a haderő nagy része megmenthető lett volna, a heves Ney félreértelmezett egy szövetséges átcsoportosítási manővert. 

 

Wellington már a döntő erőfölény kialakításának lehetőségeit kereste, amiről Ney azt vélte megkezdte az általános visszavonulást, ezért meggondolatlanul lovasezredeket küldött előre gyalogsági fedezet nélkül. Nem hiába, mint katonai parancsnok Ney pontosan ezekről a bátor lovas rohamokról volt híres, amiknek ő maga állt az élére. 

Az 5000 lovas katona felfelé indított rohamot a meredek lejtőn, ám a nagy erejű támadásokat visszaverték a jobb pozícióban lévő és kitartó szövetségesek. Négy sor mélyen, négyzet alakban álltak fel a koalíció gyalogosai bajonettekkel felszerelkezve, melyekkel rengeteg francia támadót pusztítottak el. 

 

A visszavonuló, újracsoportosítani kívánt lovasságot a britek a tüzérséggel is kitartóan lövették, közben a szövetséges könnyűlovassági ezredek és a holland nehézlovas dandár ellentámadásokat indított. Hosszas csatározás után a túlerővel és a hegymenetben való küzdésben a francia lovasság kimerült.

A jó kampánystratégia sem ér semmit, ha a kivitelezésbe számos téves információ és hiba kerül. A legtöbbször a feltételezések, mint prekoncepciók akadályozzák a kampány sikerét.  

 

A termékünk tulajdonságaiba vetett túlzott hit, vele párhuzamosan a konkurens termékek erejének alulértékelése. A vezető nem követi nyomon az egyes eseményeket, vagy túlzott elvárások akadályozzák a reális értékelést.  

 

Egyes részelemek túlértékelése a termékben, a kommunikációban – ma a kommunikációban döntően a képi és dizájn elemeknek van ilyen túlértékelt szerepe, a többi tényezővel szemben. Mintha régen az egyenruhák kivitelezése döntötte volna el a csatákat.

 

A vizuális elemek feladata csak a figyelem megragadás, a többit a kampány más tényezőinek kell eldöntenie. Olyan pozíciók ellen indított harcok, olyan árakciók, amiben kevés esély van jó eredményeket elérni, éppen a nehézségek miatt.  

Amikor már a te pozícióidat veszélyeztetik

A poroszok már harcoltak a császári haderő jobb szárnyával, amikor a kora esti órákban, a centrumban La Haye Sainte-et elfoglalták a franciák. 

 

A német egységek viszont kiűzték a franciákat Plancenoit-ból, a csatamező egyik legmesszebbi pontjáról, ami mélyen bent volt Napóleon vonalai mögött a jobbszárnyon. Ezzel már a bekerítés veszélye is fenyegette a franciákat. 

 

A csatamezőre visszatérő Napóleon, hogy jobbszárnyát megerősítse a  10 zászlóaljból álló Ifjú Gárdát küldte a poroszok ellen, amit azok kemény harcok árán visszavertek. A császár ekkor a Régi Gárda 2 zászlóalját indította Plancenoit-ba, akik félelmetes harcok árán visszaszorították a poroszokat. 

 

Azonban nem sikerült elég messzire visszaverni őket, így a 50 000 német katona ismét megrohanta a falut. A 20 000 francia védő, főként a Régi Gárda tapasztalt egységei, majd egy órán át tartották Plancenoit-t, mielőtt a kitartó és folyamatos porosz ellentámadás, félórányi véres utcai csatározás után kiverte őket állásaikból. 

 

Utolsóként a temetőt és a templomot védő Régi Gárda futamodott meg. A nap végére a francia veszteségek hatalmasra nőttek ezen a ponton, volt olyan alakulat, ami 92%-ban elpusztult.

Miközben túlságosan egyetlen dologra koncentrálsz, és döntő előnyt akarsz elérni egyetlen fontos ponton, nagyon kell vigyázni, hogy más pontokon támadás ne érjen. 

 

A konkurensek fontos termékeit támadod, miközben ők a termékvonalad más elemei ellen indítanak kampányt, ezzel is csökkentve a fő kommunikáció és kampány erejét. 

 

Sokszor egy kampányban fel kell készülni a támadó és védekező taktikára is. Túlságosan hangsúlyozva a kampány termék tulajdonságait, vigyázni kell, hogy a terméklánc más pontjain ne legyenek problémák.  

 

A kampány termék megrendeléséből származó plusz energiák és erőráfordítások, nem veszélyeztethetik a többi termék vevői számára a pontos és minőségi kiszolgálást. 

 

Nem tudsz elérni úgy tartós eredményeket, ha a kampányterméked – akár akciós, akár bevezetésre kerülő – forgalmát növeled pár százalék ponttal, miközben más termékeid forgalma 50-90%-al esik vissza.   

Támadás szemből

Miközben Wellington arcvonalának középső részét, a La Haye Sainte-et elfoglaló franciák veszélyeztették, Napóleon az utolsó tartalékát is mozgósította: a mind ezidáig veretlen Császári Gárdát. 

 

Lövedék- és repeszviharon keresztül indítottak rohamot, és a gárdisták. Öt zászlóaljuk legyőzte a számbeli fölényben levő szövetségesek első vonalainak brit és német alakulatait. A gárdisták tovább törtek előre, a helyzet azonban így már kezdett kritikussá válni. 

 

Az első győzelmek a túlerővel szemben nem kerültek kihasználásra, a megfelelő pozíciókat kiépítve másutt törekedve fölényre, hanem változatlanul az ellenfél főserege ellen igyekeztek meg tovább rohamozni. Ez alapvetően ellentmondott Napóleon stratégiai rendszerének. 

 

A koalíció seregei így ugyanis, újabb egységeket tudtak bevetni ennek, az egyetlen pontnak a védelmére. A csata elején a jobbszárny támadásával, a jól kiépített védekező pozíciók ellen Napóleonnak nem sikerült olyan támadást indítani, hogy ellenfelei feléljék tartalékaikat. S ez a csata végső fázisában megbosszulta magát. 

 

Ekkor ugyanis Wellington Chassé holland hadosztályát küldte a császáriak feltartóztatására, aki a tüzérséggel oldalba kapta a dicsőséges gránátosokat. A franciák a tűz és túlerő ellenére nem hátráltak meg. Chassé kénytelen volt a közelharcot választani a franciák félelmetes elitegységével szemben és katonáival rárontani a gárdistákra, akik azonban még mindig tartották magukat.

A Császári Gárda rohama közben, tőlük nem messze nyugatra 1500 brit gárdista, fedezékben védekezett, s nem adta fel ezt a pozíciót. Tartották a pozíciót, mert féltek a teljes megsemmisüléstől, ha ellen rohammal szállnak szembe a francia elit katonákkal és tüzérségi tűzzel. 

 

Ebben a pillanatban azonban, mikor már más csapatok lekötötték a gárda figyelmét, jól összehangolt módon emelkedtek ki a fedezékeikből és szétzúzták a rémült Császári Gárdát, közvetlen közelről leadott sortüzeikkel. A francia vadászhadosztályok megpróbáltak felfejlődni, hogy viszonozzák a tüzet – ekkor indult meg a szövetséges bajonett-roham, amit egy újonnan érkezett francia vadászzászlóalj még megfutamított, ám a siker csak ideiglenes volt.  

 

A brit gárdistákat üldöző franciák azonban újabb koalíciós tartalékokkal találták szemben maguk, a Frederick Adam tábornok vezette friss brit dandár, ha képzettségben alatta is állt a gárdistáknak, de frissességük kompenzálta ezt, végül megfutamította őket.

A történelem folyamán először a Császári Gárdát szétverték, és katonái fejetlenül menekültek vissza a francia vonalak felé. Wellington, aki jól tudta, hogy a verhetetlen francia gárdisták visszavonulása elbátortalanítja a többi napóleoni alakulatot, így azonnal jelt adott az általános rohamra. 

 

A Császári Gárda maradéka a sikertelen támadás után a három francia tartalék zászlóalj mellett gyülekezett és délre La Haye Sainte-től kiépítették az utolsó állásukat. Adam dandárja és az ötödik brigád egy része támadásával teljesen összezavarta azonban a már bizonytalan franciákat és csekély ellenállás után a félig-meddig megmaradt egységek a főhadiszállás, La Belle Alliance  felé menekültek. 

Egy ilyen fontos katonai egység vesztét természetesen, a történetépítés szintjén is megörökíti a történelem. A sokkal kisebb katonai tudással és tapasztalattal bíró Hugh Halkett őrnagy fogadta ugyanis Pierre Cambronne tábornok megadását, s ekkor hangozhatott el az a Cambronne-nak tulajdonított híres mondás: „La Garde meurt, elle ne se rend pas!”, azaz „A Gárda meghal, de nem adja meg magát!”. Azonban a kilátástalan küzdelemben már a méltó halálra sem nyílt mód, a túlerő lefegyverezte őket.

A frontális támadás, amikor teljesen szembe megyünk mások jól ismert termékeivel, vagy pozícióival, a legköltségesebb és a leg erőforrás igényesebb kampány típus.  

 

Természetesen hiába alkalmazzuk ehhez akár a legjobb embereket, a legjobb technikai eszközöket és azokat a csatornákat, amik a lehető legtöbb vevőt érik el egyszerre, akkor sem bízhatunk abban, hogy teljes egészében, egyetlen kampányban, olyan eredményeket érhetünk el, amivel teljesen magunkhoz ragadhatjuk a kezdeményezést. 

 

Egy frontális támadásnál is jobb részcélokat kitűzni, a piaci részesedés pár százalékos elmozdulását is eredményként elkönyvelni. Az így elért célok, pozíciók védelmét már bármelyik vezetőnkre rábízhatjuk, hiszen egy megnyert pozíció védelme már jóval könnyebb feladat. 

 

A legjobb embereinket, a specialistáinkat és az általuk használt eszközöket, pedig vessünk be más pontokon, más tervek végrehajtásánál, ahol szintén van esély a pozíciók javítására.  

Amennyiben a legjobb embereinket és eszközeinket, olyan rutin feladatok végzésére szorítjuk, amit más is megtehetne, az ő képességeik kezdenek el folyamatosan roncsolódni. Így hosszú távon a teljes tanácstalanságukat és hozzáértésük elvesztését kockáztatjuk a számukra nem méltó feladatok kijelölésével.  

Amikor minden szétesik egy kampányban

Körülbelül, a Császári Gárda vereségével egy időben verték ki a poroszok a franciákat Plancenoit-ból.  A brit és szövetséges erők előretörése és Plancenoit elvesztése hatására a teljes francia front felbomlott. 

 

Az utolsó egységek, amelyek szervezett hadrendben maradtak, a Régi Gárda két, a főhadiszállás körül állomásozó zászlóalja volt. Ez volt a legvégső tartalék, egyúttal a császár személyes testőrsége. 

 

Egy ideig Napóleon abban reménykedett, hogy ha a két zászlóalj kitart, a francia haderő maradéka felfejlődhet mögötte, ám a visszavonulás fejvesztett meneküléssé vált, így erre már nem kerülhetett sor. A két egység négyzetalakba fejlődött fel La Belle Alliance két oldalán, hogy felfogják az ellenfél előretörő lovasságának támadásait.

A császár – amíg nem tudták meggyőzni, hogy a csata elveszett és távoznia kell – ellenállásra utasította a két zászlóaljat. Ő maga is csatába szállt, személyesen a bázistól nyugatra eső egységet vezette. A poroszok a keleti zászlóaljat támadták meg, Adam hadai, pedig a nyugatit kényszeríttették visszavonulásra. 

 

Az alkony leszálltával mindkét francia egység viszonylag szervezett rendben visszavonult Franciaország felé. A francia tüzérség a britek és poroszok kezébe került sok megfutamodó franciával együtt, akik miatt az ágyúk visszavonása is lehetetlenné vált. A szövetséges lovasság mintegy este 11-ig üldözte a megfutamodókat, a poroszok, pedig egész éjjel követték őket.

Az ütközet Napóleon végső és teljes értékű bukását hozta. Alig négy nappal a csata után Napóleon lemondott minden címéről, majd másfél hónappal később az angolok Szent Ilona szigetére szállították, ahonnan már soha többé nem tért vissza a csatamezőre.

A kampányterv nem megfelelő kivitelezése, a téves információk alapján hozott döntések, majd, amikor feszültebbé válik a helyzet a döntésképtelenség, mind komoly veszélyforrásaivá válnak saját kampányaidnak. 

 

Amikor ezek ellenére fokozzuk a nyomást és még költségesebb eszközöket – szórt média kampányok, a reklámok növelése – vetünk be azért, hogy célt érjünk, akkor még nagyobbak lesznek a veszteségeink. 

 

Amikor a speciális tudással bíró embereinket más feladatokra használjuk a kampányban, amikor a kollégáktól, az alvállalkozóként megbízott specialistáinktól irreális dolgokat várunk el, ezért alulértékeljük a teljesítményüket.

 

Ezek a tényezők, így együttesen mind azt idézik elő, hogy a konkrét tudás helyett érzelmek, mások vélekedése, véleménye befolyásolja a döntéseink. 

 

Ezek pedig az élet bármely részén, még ma is a stratégia követéséről és a taktikai tudásról való teljes lemondást jelentik. 

Sodródást, amiből még soha nem jött ki jól egyetlen óriási tudással és tapasztalattal rendelkező vezető sem.