A kilenc terület - A háború művészete XI.

A hadvezetés törvényei szerint van laza terület, van könnyű terület, van harcra ingerlő terület, van nyílt terület, van kulcsfontosságú terület, van súlyos terület, van nehezen járható terület, van körülzárással fenyegető terület, és van halálos terület.

Jó tudni, hogy mire irányul éppen az aktuális üzleti tevékenységünk. A legtöbb probléma abból ered, hogy mindig csak egyetlen elemet, az értékesítést preferálunk, ami csupán a rövidtávú jövedelmezőség és likviditás. Fontos stratégiai szempontból is részterületekre bontani, azokat fokozatokat, lépcsőket, amelyek a hosszútávú fejlődéshez és jövedelmezőséghez vezetnek. S igazából ez fogja garantálni a folyamatos pénzáramlást és a rövidtávú likviditást is.

Minden egyes különálló területnél fontos meghatározni, hogy mely taktikai lépések vezetnek ott eredményre. S minden egyes területen dolgozni kell folyamatosan. A halálos területeket fel kell számolni. A körül zárással fenyegetőknél meg kell találni a kiutat, a súlyos területeket gyümölcsözővé kell tenni, a kulcsfontosságúakat el kell foglalni. Minden terület más hozzáállást és feladatmegoldást jelent. Amennyiben minden szervezeti tevékenység azonos rúgóra jár, azonos tematikával van felépítve, akkor nincs semmilyen taktikai tudás, amely megfelelne az egyes területek megoldásának.

Éppen ezért laza területen nem kell harcolnunk, könnyű területen nem érdemes megállapodnunk, harcra ingerlő területen nem szabad támadnunk, nyílt területen nem szabad elszakadnunk, kulcsfontosságú területen egyesülni kell szövetségeseinkkel, súlyos területen fosztogatnunk kell, nehezen járható területen mindig mennünk kell előre, körülzárással fenyegető területen jó haditervet kell kovácsolnunk, halálos területen pedig feltétlenül harcolnunk kell.

Szun-Ce is pontosan tudta, hogy minden tevékenységi terület más taktikát igényel. A könnyű, alacsony jövedelmezőségű területekre, a túl sok energiát lekötő vevőkre nem érdemes energiát pazarolni. Ezeket a területeket el kell hagyni mielőbb.

Ingerlő területek, amelyek arra csábítanak, hogy könnyed módon jelentős hasznot érhetünk el, mindig veszélyesek és többnyire csak költséget termelnek és elmarad a várt nyereség. Itt nem szabad versenybe bocsátkozni, mert ezek azok a gazdasági lufik, amik rendszerint idővel kidurrannak, súlyos károkat hagyva maga után.

Nyílt területen, ahol sok a versenytárs, nagyon célratörő, egységes tervet kell megvalósítani. Itt a hosszú távú előnyök kerüljenek inkább a fókuszba, mint a rövidtávú ár akciók.  Ezekkel ugyanis csak egyre jobban elszakadsz az eredeti céljaidtól és mivel nő a távolság az elképzeléseid és a tetteid között, ezért egyre inkább elveszted a fókuszt és a kedved.

Kulcsfontosságú területeken biztos, hogy a legnagyobb cégek is jelen vannak, így a legjobb üzleti politika, ha a kulcsfontosságú területek megszerzésére szövetségeket kötsz, semmint még több résztvevővel növelni a versenyt. A nagy verseny miatt ugyanis egyre kisebb területekre szorulhatunk vissza, sok potenciális vevőt elveszítve.

A súlyos területek, azok, amelyeken erőteljes pozíciókat birtoklunk, s olyan termékekkel vagyunk jelen, amelyek élettartama korlátos. Lehet ez kifutó, vagy szezonális termék, itt a taktika célja a profit maximalizálás lesz. A nehezen járható területek viszont, ahol megtaláljuk a helyes utat, többnyire olyan helyekre vezetnek, amelyek jövedelmező, súlyos területekké válnak. Ehhez viszont nem kell mást tenni, mint kitartani a nehezen járható utakon is és megtalálni az ott alkalmazható taktikát, minél több verzió kipróbálása után.

Minden cégnek vannak olyan pozíciói, termékei, ami vonzó más cégek számára is. Így sokak tevékenység pontosan arra irányul, hogy ezeket a pozíciókat célba vegye és roncsolja. A megtámadott pozícióknál a védekező háború, taktikai szabályait kell alkalmaznunk. Ugyanilyen módon vannak teljesen hasonló profilú vállalkozások, akik ugyanarra a területre, hasonló taktikával próbálnak betörni. Itt válik létfontosságúvá a stratégia megléte, mert ez az, ami minden tényező azonossága esetén a javunkra dönti el a küzdelmet. A stratégiai gondolkodás von ugyanis óriási különbséget a vállalkozások közé. A mások technikai, taktikai megoldásait tökéletesen másolók, ugyanis sohasem lesznek egyediek, nincs történetük, ami hosszú távon íródik, csupán aktuális módszerek interpretálói. Idővel a harc mindig a stratégák javára billenti el a mérleg nyelvét.  

A háború legfontosabb elve az legyen, hogy minél gyorsabban igyekezzünk elfoglalni azt, amit az ellenség még nem ért el, járjunk olyan utakon, amelyekre (ellenségünk) még csak nem is gondol, s támadjunk ott, ahol (ellenségünk) nem készült fel a védelemre.

A stratégák újítók. Új piaci pozíciókat hoznak létre, ahová a konkurensek, csak idővel lesznek képesek eljutni. Így az új pozíció jövedelmezősége mindig a stratégáké. Ennek megfelelően új megoldásokat, új taktikát tudnak kidolgozni ahhoz, is hogy ezeket az újdonságokat megismertessék a piacukkal. Ezek az újítások többnyire a meglévő célcsoportokat köti még inkább hozzájuk és egyben újak megcélzását is lehetővé teszi. Ez a típusú bővülés, a versenytársakat mindig váratlanul érinti és nem is tudják követni a lépéseket.

A kilenc terület változásait, az összehúzódás és kiegyenesedés előnyeit és az emberi érzelmek törvényeit mindenképpen tanulmányoznunk kell.

Az a kérdés, hogy meg vannak e ezek a jól körül határolt területek a mi cégünkben is. Ennek nemcsak a termékek, szolgáltatások, hanem a szervezet és kommunikáció szintjén is meg kell lenniük. Ettől lesz sikeres minden háború, mert minden változásra lesz eszközünk a cégünkben.