Állam felépítése a PR segítségével
Az amerikai
elnökválasztás négyévente, november első hétfőjét követő kedden van. Ez a
naptári pontosság egyrészről nagyon hasznos, a különböző pártok nem tudják befolyásolni
aktuális közvélemény kutatások szerint a választások időpontját. Másrészt az
USA az az ország, ahol leginkább a PR vezérelt stratégiák működnek, s így pontosan tisztában
vannak vele, mennyire fontos, hogy az állam tevékenységét időben is
meghatározzák, S ez egyrészt jelenti az állami ünnepeket, s számos más dolgot,
mert az Amerikai Egyesült Államokat is a PR segítségével építették fel.
Mi lett volna ha az állam alapító atyák PR helyett
reklámmal próbálkoznak? „Csatlakozz hozzánk
az angol királlyal szemben! Nálunk minden állampolgár részesül abból, hogy a
világ vezető gazdasági hatalmává leszünk és nemcsak a király!” „Óriási
bevételek és karrier lehetőségek! Mi olyan országot építünk, amiben ez mindenki
számára elérhető.” „ A világ legnagyobb vállalataiban lehet tulajdonrésze,
amelyek minden földrészen értékesítenek! A fegyveres harcot, nemcsak
önmagunkért, hanem az unokáinkért is vívjuk!” Nyilvánvaló, hogy a reklámajánlatokkal
ma sem létezne az Amerikai Egyesült Államok, mert igazából hatása, mint ahogy az
üzletépítésben is a PR-nak van. Mit tettek ezzel szemben az államalapításért?
Thomas Jefferson vezetésével
teszik közzé az alapító atyák a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely elfogadta a tizenhárom
gyarmatnak a Brit
Birodalomtól való függetlenségét kimondó Lee-határozatot. A döntést hivatalosan bejelentő és megindokoló
dokumentum, az Egyesült
Államok függetlenségi nyilatkozata július 4-én került jóváhagyásra. Fontosnak tartották ugyanis, hogy ne
csupán politikailag, hanem filozófiailag is alá legyen támasztva a döntésük. Az
állam filozófiai alapjait mindmáig, a felvilágosodás különböző irányzatainak
elveit használó nyilatkozat jelenti. Filozófia, vízió és misszió nélkül ugyanis
elképzelhetetlen a jó PR.
Ahhoz, hogy az
alapító atyák az államépítését végig vigyék szükségük volt szimbólumokra, ezekből az első a „Szabadság fája”. Boston
egyik utcájában, ahol egy Szilfa állt tiltakoztak először az angol király
által bevezetett helyi adók ellen. Ez volt az első nyilvános szembeszállás még 10
évvel a függetlenségi háború előtt. Minden egyes helyet, szimbolizálható
térelemet megragadtak ahhoz, hogy az állam eszméjét elmélyítsék. Nem pusztán
logóról beszélünk, mert minden folyamatosan épülő szimbólumhoz történetek
kötődtek, amik továbbadhatók, amik az állam teljes történetét jövőképét építik
tovább.
Teátrális események, olyan történetelemek, amelyek jól kifejezik a céljaink, mint a Bostoni
teadélután. 1773. december 16-án,
amikor mohikán vagy narraganszet indiánnak öltözött
telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben és
teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ez volt a jel az Anglia elleni általános
felkelésre az amerikai gyarmatokon. „Olyan teát főzünk György királynak, hogy
abba belefullad!” – mondták. A helyzet ezután változott meg erőteljesen, mert a
Lord North által vezetett kormány a lázadást erőszakkal akarta leverni.
S már a korai
időszakban újságcikkekben az egyik alapító Samuel Adams elkezdi tudatosítani,
megmagyarázni ezeket az évfordulókat. Így az egyes helyekhez, eseményekhez
történeteket kapcsolnak, majd szimbólumokat, s ezeket folyamatosan igyekeznek
elültetni az őket követőkben. Ezt
erősítik meg a szájhagyománnyal, aktivista szervezetek létrehozásával. Még
ma is az amerikai választási kampányokban önkéntes aktivisták százezrei
dolgoznak, mert eleven hagyománnyá vált az aktivista csoportok tevékenysége, az
államépítésben betöltött szerepük.
Az állam eszméjének
terjesztéséhez létrehozzák az ún. levelezési bizottságot, amelynek a célja és
küldetése, hogy folyamatosan leveleket írjanak a véleményformálóknak, a több emberre
hatást gyakorló vezetőknek. Amennyiben ezekkel a levelekkel a
véleményformálókkal is sikerül megértetni a célkitűzéseket, amit azok is
magukévá tesznek, akkor sokkal gyorsabban tudnak rajtuk keresztül megértést
kialakítani minden állampolgárban.
Ezt építik tovább
kiadványok, publikációk készítésével, amiben kitüntetett szerepe van a 85
föderalista levélnek. A föderalista levelek a tudatos tájékoztató munka részei,
az első valódi Hírlevelek, amelyek célja az állam alkotmányának a ratifikálása.
Minden egyes levél az alkotmány egyes részeit világítja meg. Így a hírlevél
sorozat végére mindenki teljes képet kaphatott az alkotmányról, amelynek e megértés
birtokában még elkötelezettebb híve lett. Olyan eszme, történet részesévé
avatta a függetlenségéért küzdőket, amiért az életüket is hajlandók voltak
feláldozni.
S ugyanezt a gondolatsort egészítették ki esszék készítésével az újságoknak. Cikkek, beszédek, amivel
folyamatosan és egyre több embert tanítottak. Személyes találkozók a véleményformálókkal
és személyes találkozók az aktivisták révén minden egyes emberrel. Zenei
darabok, dalok komponálása, amiket közösen dalolhattak, amelyek lelkesítették az
államért küzdőket.
S minden
történetnek megvolt a személyes arca, akivel azonosulni lehetett az alapító
atyák, a katonai vezetők. A folyamatos publikációnak és nyilvános
szerepléseknek köszönhetően, a történeteknek, amiket építettek és az alapfilozófiának, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozatban megfogalmaztak fokozatosan
építették a követőiket, s a vezetőket mindenki elfogadta szakértőnek, egy teljesen
új területen az államépítésben. Ennek
következtében egy jól működő szervezetet sikerült építeni, mert mindenki pontosan
értette a filozófiát és a célkitűzéseket, amiért hajlandó volt küzdeni. Ezek a
célok és történetépítés még ma is képes tömegeket mozgatni és a szabadság
eszméjét építeni, olyan időbeli rendet követve, amely nemcsak ünnepeket, hanem
újabb és újabb célokat teremt.
S vajon mi, a mi
államunk célkitűzése?: Mi mindannyian az ország építésében mi felé tartunk? Milyen filozófia alapokon fogalmazták
meg ezeket a célokat? Milyen szimbólumaink vannak ehhez? Milyen történeteket
építünk ma is tovább? Kik azok a személyek, akikkel ebben azonosulni tudunk? Talán
nálunk nem ennyire tudatos és hosszú távú a stratégia, inkább csak rövid
kampányokban, szavazat maximalizálásban, programokban gondolkodunk, mint a reklámkampányok? S talán jó lenne, ha a cégünknek is lenne
egy ilyen hosszú távú, public relations vezérelte stratégiája, mert itt ebben az esetben is elég jól láthatóak
a különbségek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése