A tavaszi ébredés hadművelet – Légy aktív márciusban!
A II. világháborúban a csaták, már jóval hosszabb ideig tartottak.
A leningrádi csata majd 7 hónapon keresztül húzódott. A II. világháborúban, nem
csak a technikai eszközöknek, hanem már a vezetők, hadosztályparancsnokok és a
kiképzési rendszernek köszönhetően is, egy-egy csata megnyeréséhez nem volt
elegendő a jobb taktikai tudás. Míg a történelem korábbi korszakaiban egy-egy
háború, hadjárat megszervezése igényelt több stratégiai tudást, addigra a XIX
század második felére, a XX. századra pedig teljes egészében, már egyetlen
csata sem volt megoldható jól begyakorolt taktikai elemekkel.
Már nemcsak a terület kiválasztás, az egyes hadosztályok
mozgatása, az egyes egységek tudásának pontos ismerete és az ellenfél
manővereinek blokkolása jelentette a győzelemhez vezető utat. Itt már a
technikai eszközök használata, a minél precízebb időzítések, a hadmozdulatok
összehangolása, az egyes egységek között, az ellenfél teljes hadseregének
manővereiben felfedezhető törvényszerűségek és célok megállapítása, kellett az
eredményességhez.
Ahogyan ma is, az üzleti életben is egyre bonyolultabb és
összehangoltabb, tervszerű műveletekre van szükség ahhoz, hogy a saját
piacainkon komolyabb eredményeket érjünk el. Ma már nem elég egyetlen és
rendszeresen ismétlődő árakció, ahhoz, hogy a versenytársakkal szemben előnyünk
legyen. S nem elég ez ahhoz sem, hogy minél több, számunkra minél inkább
jövedelmező vevőt vonjunk magunkhoz. Nem tudunk megfelelően fejlődni, ha nem
tudjuk a mai kor követelményeinek megfelelően a kampányainkat levezényelni, az
abban kijelölt célokat elérni, úgy hogy a konkurensek ne tudják azt egyszerűen
másolni és az új és a régi vevők számára elég vonzó legyen.
Összpontosítsd az erőt egyetlen frontvonalon
A tavaszi ébredés hadművelet 1945. március 6-16. között Magyarországon,
a Velencei tó és Balaton közti területen zajlott. Az egyik oldalon a hitleri
Németország hadserege állt, a csatában Josef „Sepp” Dietrich tábornok
vezetésével. Az ellenfelük, az ekkor már a keleti fronton jelentős
előrenyomulást elérő szovjet hadsereg, Fjodor Tolbuhin marsall irányításával.
Az 1944-es év végi ardenneki
áttörés részleges sikereket hozott a németeknek. Az áttörés sikerült, de
januárra a támadás kifulladt és a frontvonal megmerevedett. Egyre inkább
szembesülnie kellett azzal a némethadvezetésnek, hogy két fronton is képtelenek
megfelelő ellenállást kifejteni. A sikeres áttörést vezető 6. SS páncélos
hadsereg parancsnoka, Josef (Sepp) Dietrich 1945. január 22-én kapta a
parancsot, hogy haladéktalanul kezdje meg az áttelepülést Magyarországra.
A Tavaszi ébredés
hadművelet Hitler elképzelése szerint három fázisban szorította volna ki az
oroszokat Magyarországról; első lépésben a német hadseregcsoport a Balatontól
kiindulva Dunaújváros és Baja között kitör a Dunához, kettévágva ezzel a 2. és
a 3. ukrán frontot, és hídfőállásokat foglal el a túlparton.
Második fázisban, így már
két irányból délről és nyugatról támadva tudják majd visszafoglalni Budapestet.
Utána a terv szerint, a győzelemtől magához térő német haderő még Debrecent és
az Alföldet is visszafoglalná.
Ehhez valamennyi
erőforrást mozgósították, a terv olyan nagyszabású volt, hogy a második
világháború történetében a legnagyobb tömegben, itt vetették be a legerősebb
harckocsikat, a mindenki által retteget Királytigriseket. A páncélos hadseregben
a személyi feltételek is adottak voltak a terv sikeres megvalósításához. A
kötelékbe nagyon sok tapasztalt, magasan képzett, elit katona tartozott.
Ez is mutatja, hogy a tavaszi ébredés hadműveletnek a németek
számára óriási jelentősége volt, szerették volna még a német nyelvterületeken
kívül megállítani és visszaverni a szovjet előrenyomulást. A német hadsereg
stratégiai célkitűzései, azonban ekkorra már teljesen megváltoztak, nem számos
új terület megszerzésében gondolkodtak, hanem már abban, hogy a több frontos harcban,
a háború indításakor elért gyors előnyöket és elfoglalt területeket meg tudják
még tartani. Az volt már a tét, hogy egyáltalán megmaradjon abból valami, amit
a háború kirobbantásakor célul kitűztek.
Minden erős kampány terv arra épít, hogy egyetlen ponton
összpontosítsa az erőforrásokat. Nem
széles termékvonallal, nem több párhuzamos kommunikációval, hanem egyetlen
termékre, termékkörre összpontosítva, a marketing erőforrásokat, a mögé állítva
igyekszik előnyt elérni. Minél több tudás halmozódik fel egy ilyen kampány
mögött, minél több, olyan emberünk van, aki megérti az adott taktikai motívumok
lényegét és jól elsajátítja azt, annál nagyobb az esély a sikerességre. Fontos,
hogy az ebben a taktikában rejlő erőket, hogy egy adott időszak, egyetlen jól
körülhatárolt kampányt enged meg, mindenki megértse a cégnél. A rendszeres
árakciók, pedig pontosan ezeket a jól elkülöníthető körvonalakat szüntetik meg
a kampányaink számára, ezért rendkívül kerülendők.
Álmok, a valódi megtervezett és kidolgozott célok helyett
A németek látszólag mindenben megfeleltek azoknak a
törvényszerűségeknek, amit a kampányainktól, hadműveleteinktől elvárhatunk. Azonban,
ha csak a saját erősségeinkre koncentrálunk és a túlzott stratégiai elvárásokban,
a gyors taktikai csapások erejében feltétel nélkül megbízunk, akkor ez jól
mutatja, milyen hibákat követhetünk el. A biztosnak ígért taktikai és marketing
módszerek csapdája mindig ugyanaz. Elhiszem, hogy létezik egy univerzális
módszer, amit gondolkodás nélkül másolhatok. Itt csak a termékeket kell
behelyettesíteni a kampányba, a módszerbe. A lépések megtanulhatók és gyors
sikerre válthatóak. Létezik, olyan technikai fölény, eszközökben,
szoftverekben, ami garantálja nekem az előnyt a versenytársakhoz képest. Létezik,
olyan speciális többlet tudás, ami önmagától vonzóvá válik a piacainkon. Minden
olyan lépés, a taktikai megvalósítások, a technikai fölény és a gyors
hadműveletek felé, ami lemond a gondolkodásról, a rendszeres taktikai eszköztár
megújításáról, hosszú távon kudarcot szenved. S pontosan, ezért
nélkülözhetetlen a következetes, rendszeres kommunikáció, mert különben a
versenytársak tevékenységére nem tudunk reagálni, azokat nem tudjuk számba
venni a saját kampányainknál.
A tavaszi ébredés hadműveletben, ennek a kulcsfontosságú célnak az
eléréshez, a németek részéről az ellenség megállítása és előnyök megőrzése, míg
a szovjetek részéről a konkurens megsemmisítése, óriási erőket mozgósítottak. A szovjetek 465 ezer katonával és 400
harckocsival támadták a Dunántúl északi részét, míg a németek 431 ezer
katonával védekeztek és indítottak ellentámadást, a teljes tartalékuk
összevonásával, mintegy 900 harckocsival. Ez is mutatja, hogy a németek mindent
egy lapra tettek fel, valamennyi tartalékot mozgósítottak, hogy az erőfölényt,
ami mindig is elvárás a harcban, biztosítani tudják. Valamennyivel kevesebb
katonájuk volt a gyalogságban, de ezt ellensúlyozta a jobban képzett
harckocsizók tömege. Technikailag az övék volt a fölény és lélektanilag az az
erő, amit a már nincs visszaút, csak a győzelem pszichológiája jelent.
A tavaszi kampányok, törvényszerűségei
Adott volt tehát a
németek részéről mind a technikai, mind a képzettségbeli előny. Ennek
szellemében hogyan is valósították meg a tavaszi hadjáratukat, a sorsdöntő
kampányukat? A támadás első szakaszát az 1945. március 6-án hajnali négy órakor
heves tüzérségi zárótűz jelentette, amely megfélemlíteni, zavart okozni és utat
nyitni volt hivatott egyben. Az ütegek, mintegy félórás zárótüze után indult el
az ellenséges vonalak ellen a harckocsik áradata.
Az ellenállást a szovjetek részéről megnehezítette, hogy az
ő nehezebb tankjaik, a sáros talajon alig tudtak helyzetet változtatni. A
szovjeteket, azonban ezeknek a taktikai hátrányoknak az ellenére sem érte
váratlanul a német támadás. A felderítés már napokkal korábban jelezte az erős
német csapatösszevonásokat. Tolbuhin marsall terve, így egyetlen dologra
összpontosított, hogy valahogyan sikerüljön elérnie, a német támadás
kifulladjon. Tudta, ha megtörik a németek lendületét, akkor már könnyebb lesz
ellentámadásba átmenni és az orosz harci gyakorlatban, hadtörténetben rengeteg
taktikai motívum létezett az ellenfél erejének lassú felmorzsolására.
Épp, ezért probléma a kampányok szolga-hű másolása, mert
olyan területekre tévedünk ezzel, ahol az első megvalósítóknak az iparágunkban,
a konkurenciának jelentős előnye lesz. Bármilyen ponton módosítunk is, bárhol
igyekszünk újítani, az alapterv sémája nem teszi lehetővé, hogy jelentős
eltéréseket érzékeljenek a vevőink. S mivel nem saját, jól átgondolt tervekről
van szó, ezért több ponton hiba csúszhat már a tervezésbe is.
A németeknél viszont a
jól kidolgozott tervek két ponton hibáztak nagyon. Mivel csak a saját terv
megvalósítására koncentráltak, ezért nem vették kellően figyelembe a
terepviszonyokat és a lehetséges ellenséges hadműveleteket. A látványos német
harckocsi felvonulás akkor szembesült csak a különösen nehéz terepviszonyokkal,
amikor a Párduc és Királytigris harckocsik elhagyták a műutakat. A hótól és
esőtől felázott süppedékes talajon, azonban hiába a jóval könnyebb német
páncélosok, azok is hamar megbénultak. Az offenzívát az tény önmagában kezdte
hatástalanná tenni, hogy egész nap nem tudtak két kilométernél nagyobb
távolságot megtenni. Március 7-én, amikor valamit javult az idő a németeknek,
akkor sikerült elfoglalni Kálozt, és Soponya déli részéig haladtak, bekerítve ezzel
a támadás erejét tompítani nem tudó szovjet csapatokat. Március 12-én a német
tankoknak sikerült Simontornyától nyugatra átkelni a Sión és két kilométer
széles hídfőt építettek ki.
A délről támadó 2.
páncélos hadsereg viszont elakadt a támadásával, március 6. és 15. között alig
10 kilométert tudtak megtenni a tervben számukra kijelölt frontvonalon. Így
Kaposvárt, már nem tudták elérni. Március 14-én a németek még át tudtak kelni
Ozoránál a Sión, azonban ekkorra a támadás lendülete az elmúlt 9 napban
kifulladt, a vártnál sokkal lassabb kivitelezés miatt.
A gyors eredmények várása
a folyamatos, majd a kampányt megelőző fokozott előkészítés nélkül, mindig hiú
ábránd. Időszakosan belevágni egy-egy akcióba, minden előkészítés nélkül és
majd ettől várni az eredmények jobbra fordulását, míg ha időnként sikerül is –
ahogy a németeknek időlegesen az ardennekben – csak szerencse és körülmények
összejátszásának a véletlene lehet. A legtöbb ilyen kampányt, már röviddel az
indulás után leállítanak és soha többet nem igyekeznek javítva rajta, újra
átgondolni és tervezni. Ráadásul minden egyes ilyen taktikai lépés eredményeit
gondosan fel kell jegyezni és ezek segítségével megvalósítani, majd az
újratervezést. A németek a második világháborúban szinte végig, villám
hadtervekben gondolkodtak és ezeknek a taktikai lépéseknek a megvalósítására
képezték az embereket, ehhez alakították ki a technikai előnyöket. Azonban, arra már nem volt sem terveik, sem
taktikai lépéseik, ha nem lendületből, hanem folyamatos harcból kell előnyöket
elérni.
Egy adott piacon a kampányaid, mindig befolyásolják a konkurensek
Emiatt is teljesen
mindegy ma már, hogy mi mit is gondolunk önmagunkban a kampányokról, a
rendszeres kommunikációról, mert a konkurensek lépései a piaci tevékenységet
nagymértékben meghatározzák. Amennyiben tétlenkednek a konkurensek, nekünk
aktívvá kell válni. Amennyiben ők aktívak, mi nem maradhatunk le mögöttük.
A tavaszi ébredés
hadművelet esetében is a Vörös Hadsereg 2. ukrán frontjától átcsoportosított
egységekkel megerősített szovjet erők, érzékelték, hogy a várt áttörés
meghiúsulása miatt, a németek olyan problémákkal szembesültek, amire nem voltak
felkészülve és a 90 kilométeres frontszakaszon megindították az ellentámadásukat.
A Királytigrisek közül
számtalan harckocsi, a kijelölt támadási útvonalon kiszabadíthatatlanul,
süllyedt bele a sárba. Itt bosszulta meg magát a Hitler parancsa miatt túl
gyorsan összeállított hadműveleti terv, mert a felvonulási terep talajviszonyainak
feltérképezésére nem maradt megfelelő idő. A helyi viszonyokat jól ismerő
magyar tisztek figyelmeztetéseit, egyszerűen figyelmen kívül hagyta a saját
tervében feltétlenül hívő német parancsnokság.
Drága árat fizettek a
pontatlanságokért, mert 116 páncélost vesztettek, Királytigriseket és
Párducokat egyaránt. S ezek zömét nem is a szovjet páncélelhárítás lőtte ki,
hanem egyszerűen beleragadtak a sárba. A szovjet ellentámadás részeként, amikor
Székesfehérvár elesett, már a bekerítés réme fenyegette a páncélos hadsereg
alakulatait.
A fölényt biztosító
technikai erő nem működött és a jól képzett személyzet többlet tudását sem
tudták hasznosítani a németek. A visszavonuló német páncélos katonák a sárba
süllyedt harckocsikat egyszerűen felrobbantották, hogy ne kerüljön az ellenség
kezére. Így a gondatlan előkészítés miatt a német saját tartalékaikat élték fel
teljesen.
A szovjetek veszteségei
is súlyosak voltak. Míg elsődleges céljuk a lendületmegtörése volt és a német
harckocsik mozgását igyekeztek akadályozni, olyan terepen tartva őket, ahol nem
tudják a tankokban rejlő lehetőséget kibontani, addig 75 szovjet harckocsit és
45 rohamlöveget vesztettek.
A szovjetek azonban
könnyedén pótolták a technikai veszteségüket, a németek számára viszont, a több
mint száz első osztályú közepes és nehéz harckocsi elvesztése pótolhatatlan
volt a háború további részére. Ezek a harckocsik később nagyon hiányoztak
Németország védelméből.
Ekkor már nemhogy az
áttörés, de az ellenfél feltartóztatása is kudarcot vallott, Várpalota
térségében. A visszavonulási esélyek is egyre jobban beszűkültek. A 6. SS
páncélos hadsereg elit egységei ekkor olyan manőverbe fogtak, amire a háborúban
még nem volt példa. Megkezdték a visszavonulást az egyre szűkülő, földrajzi folyosón
keresztül.
Az a tény, ha
rendszeresen hanyagoljuk a kampányok megvalósítását és nem gyakoroljuk be az
ehhez szükséges taktikát, akkor egyre távolabb kerülünk a bennük rejlő
lehetőségektől. Ez azt vonja maga után, hogy folyamatosan pazaroljuk az
erőforrásainkat és egyre kevésbé vágunk bele újabb kampánytevékenységbe.
Elsősorban minden egyes újabb kampány csak kísérlet lesz, és nem mélyülünk el
eléggé benne. A kísérletek kétélűek, ha sikerül próbáljuk másolni őket és az
ismétléssel egyre kevesebb erejük lesz. Amennyiben pedig sikertelenek, akkor
egyre kevésbé hiszünk, abban, hogy érdemes ezen dolgozni. A kísérletek
pazarolják az erőnket és csökkentik a tudás iránti vágyunkat is.
