A kilenc változás - A háború művészete VIII.
A dolgok, az események, a tudás, amire a világ épül, állandó változásban van köröttünk. Nagyon fontos kijelölni azokat a területeket, amelyeken mindig naprakészek szeretnénk lenni. Túl sok ilyen területet nem érdemes meghatározni. Érdemes nagyobb és kisebb körökben gondolkodni, amikbe besoroljuk ezeket a számunkra nagyon fontos területeket. Érdemes ebben követni a Háború művészetének a javaslatait. Legyen 3 fő terület, amin kiemelkedő tudásra kívánunk szert tenni, majd legyen másik három, ahol az alapos tájékozottságot jelöljük ki és végül még három, amit jól értünk. Ezekből a területekből az első háromban állandóan képeznünk kell magunk és kutatnunk kell az adott területeket, hogy az élvonalhoz tartozzunk. A következő általunk kiválasztott három területről is folyamatosan kell olvasnunk, s a maradék háromban már elegendő, ha az adott terület szakértőivel értekezünk, vagy időnként átfutjuk ezeken a területeken az éppen bekövetkező változásokat. A kilenc változás tanát, amit a háborúban is alkalmaztak, így tudod a magadévá tenni, ahhoz, hogy ütőképes legyen az, amit csinálsz, amivel foglalkozol. Ehhez kell igazítanod a stratégiád és a taktikád.
Ma már ugyanis a tudásalapú társadalomban számos terület átfedésbe kerülhet és azok alkalmazásához, annyi technikai jellegű megoldás állhat a rendelkezésre, amiknek a használata is fontos, hogy ha nincsenek pontosan meghatározva ezek a területek, vagy időszakosan kijelölve ezeken belül prioritások, akkor végérvényesen lemaradunk a versenyben.
Így a bölcs (hadvezér) megfontoltsága
mindig összeköti egymással az előnyt és a hátrányt. Ha az előnyökhöz mindig
hozzászámítjuk (a hátrányokat is), akkor vállalkozásaink sikerében
megbízhatunk; s ha a hátrányokhoz mindig hozzászámítjuk (az előnyöket is),
akkor minden szerencsétlenséget el tudunk hárítani.
Az
előnyök, amikkel rendelkezünk, azokat kell a legmesszemenőbbekig megerősíteni.
Ezen előnyök erőssége, az egyediség, valami különleges minőség, újítás, vagy az
átfogó tudás, adja azokat a történetünket és kommunikációnkat képező elemeket,
amiket állandóan hangsúlyozhatunk és kidomboríthatunk. Ahhoz, hogy az
erősségeinkben megtartsuk a versenyelőnyöket, mindig dolgoznunk kell rajta és
állandóan jobbítani, még erősebbé tenni azokat. Azok a területek, amik a
gyengeségeinket alkotják, szintén rendszeres törődést igényelnek, ahhoz, hogy
az előnyeink még jobban érvényesüljenek.
Az
a rövidtávfutó, aki rendkívül gyors, sokkal gyorsabb, mint a versenytársai, de
sohasem nyer versenyt, mert túlságosan rossz a rajtja és csökkenti is az
erőkifejtését az a frusztráció, hogy túl sokan vannak előtte a rajt után, mit
kell, hogy tegyen? A logikus válasz az lenne, hogy dolgozzon állandóan a
rajtján és akkor minden versenyt meg fog nyerni, ha a rajtnál nem ragad be.
Azonban az élet törvényszerűségei nem
lineárisak és alapvetően nem ok-okozati módon kezelhetőek, hanem sokkal inkább
halmazszerűek. Ez azt jelenti, hogy egyetlen hátrány kezelése sem hozza el
a megoldást, hanem minden, ami a
képességeink halmazát jelenti egyforma törődést igényel.
Amennyiben
a rövidtávfutónk ezután csak a rajt javításával foglalkozna, akkor egy idő után
valóban remekül rajtolna. Azonban mivel alap sajátosságait tekintve nem ez a legnagyobb
erőssége, mindig lesz olyan versenyző, aki jobban fog tudni rajtolni nála. Hiábavaló
lenne minden erejét a rajt javítására fordítani, mert ezzel sem nyerne sohasem
versenyeket. A rajtolás esetében a rövidtávfutónk legfőbb feladata a hátrány
minimalizálása lesz. Emellett kezelnie kell a stresszt, ami a hátrányból
származik, amit a verseny elején elszenved és még inkább növelni legfőbb
erősségét a gyorsaságot, hogy mihamarabb befogja a jobban rajtoló ellenfeleket.
A verseny nyeréséhez szükséges halmaz
minden egyes elemén alakítania kell a győzelemhez.
Minél
inkább elfogadja a futó, hogy a rajt után lesznek versenytársak előtte és minél
inkább tudatában lesz az erejének, a gyorsaságának, amivel ezt a hátrányt
ledolgozza, annál inkább eredményessé válik. Ezekből az elemekből fog nála
egyedi módon felépülni a futás stratégiája, ami egy sor taktikai elemből áll. A
rajtolásnál be kell gyakorolni a rajtot a szélső pályákról, a rajtolást
középről, rajtolást a közvetlen versenytárs mellől, vagy attól távolabb. Meg
kell tanulnia kezelni, a rajt után bekövetkező feladatokat, arra az esetre, ha
a rajt után még sem lenne előtte senki, ha a rajt után egyetlen versenyző, vagy
ha annál több áll előtte. Ennek megfelelően tudnia kell résztávokra osztani a
célig hátralévő utat. Tudnia kell, hogy hol és hogyan kell gyorsítani, vagy
kitörni ahhoz, - kamatoztatva legfőbb erényét a gyorsaságot - hogy a rajt
utáni hátrányt az egyes távokon ledolgozza, és elsőként érjen a célba. Az adott
versenyeken figyelembe kell vennie ugyanakkor a versenytársak stratégiáját is
és ezekhez is alkalmazkodni kell, hogy ne érjék meglepetések. A versenyben ugyanis
mindig mindenki igyekszik javítani a teljesítményén, és ehhez mérten
meghatározni a stratégiáját.
Ezeket a versenytársak által generált állandó változásokat is figyelembe kell
venni.
A
hátrányok és előnyök, valamint a versenytársak felmérése és azokból a stratégia kidolgozása,
fogják alkotni azokat a változásokat, amik lehetővé teszi, hogy egyre előrébb
jussunk a céljaink felé. Ezeknek az elemeknek a kezelése komplex módon, a
hátrányok csökkentése és az előnyök növelése fogja alkotni az alapstratégiát. A stratégia
végső célja minél több verseny megnyerése. Ezen belül természetesen súlyozni
kell, hogy melyek a kiemelkedő versenyek és melyek tartoznak a felkészülés
időszakába. A taktika fogja kibontani a stratégiánkat, amivel minden
egyes a stratégiai halmazban szereplő elemet begyakorlunk. A rajt taktikai
repertoárjából kell elővenni, az adott helyzetnek – időjárási viszonyok,
fizikai, koncentrációs állapot - és rajt pozíciónak megfelelőt. Az egyes
résztávokon alkalmazott gyorsítási, vagy hirtelen ritmusváltások technikájából
a versenytársak pozícióinak megfelelőt kell előhúzni, automatikusan. Minden
változás a komplex stratégia,
az előnyök és hátrányok, a versenytársak és az adott helyzetben alkalmazható
taktikák függvénye lesz.
A hadviselésnek törvénye legyen tehát:
soha ne bízzuk magunkat arra, hogy (az ellenség) nem érkezik meg, hanem
kövessünk el mindent, hogy készen álljunk fogadására; soha ne bízzuk magunkat
arra, hogy (az ellenség) nem támad meg bennünket, hanem kövessünk el mindent,
hogy ne is legyen módja megtámadni bennünket.
A
mindenkori stratégiai
gondolkodásban, ami a változásokra adott reakcióinkat rejti magában
fokozottan figyelni kell a versenytársakra. A versenytársak megfelelő elemzése
nélkül nem érhetőek el eredmények. A stratégiánk legfontosabb
feladata, hogy mindenkor készen álljunk a versenytársak által létrehozott
változások kezelésére. Nem engedhetjük meg, hogy ne legyen stratégiánk, ami
segíti a versenyt, és hogy ne legyenek meg a
stratégiát kibontó taktikai elemeink, a megfelelő módon begyakorolva, amelyek
segítségével pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk.
Így a hadvezérre öt veszedelem
leselkedik. Ha biztosra veszi a halálát, valóban megölhetik; ha mindenképpen
élni akar, könnyen fogságba esik; ha gyorsan méregbe gurul, hamarabb előfordul,
hogy tiszteletlenül bánnak vele; ha túlságosan kényes a tisztességére,
könnyebben megszégyenítik; ha túlságosan szereti az embereket, azok sok gondot
okozhatnak neki.
A
stratégia és a taktika
segít valóban a megfelelő módon megítélni az egyes helyzeteket és az egyes
részterületeken elért eredményeket. A pusztán saját megérzéseinkre és
tapasztalatainkra alapozott tudás ma már nem elegendő a sikerhez. Az intuitív
érzéseinket, a jól begyakorolt taktikánál semmi sem segíti jobban. A kampányok
és taktikai
tudás híján kevésbé értjük a minket körbevevő folyamatokat és jobban ki
vagyunk szolgáltatva a környezeti változásoknak. A tapasztalataink ereje, pedig
kizárólag a stratégiában
és a történetben,
amit ennek mentén építünk, rejlik majd.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése